A nyári szezon egyre gyorsabban közeledik. Mint minden évben, ezúttal is minden bizonnyal turisták tömegei lepik el a tátrai turistautakat – néhányan megfelelően, néhányan kevéssé felkészülten. Az alábbiakban igyekszünk néhány hasznos tanácsot adni egyrészt a túra tervezési szakaszához, másrészt egy tátrai túra közben várható eseményekkel kapcsolatban.
5. Viselkedés túra közben
Az út jobb oldalán haladjunk (a Halastóhoz vezető aszfaltúton is ez a legjobb).
Tiszteljük a természetet. Ha egy medve jelenik meg a közelben, nagy ívben térjünk ki, vagy csendben távolodjunk el tőle (tudom, könnyű ezt mondani…). Semmi esetre sem közelítsünk hozzá. Hogy a medve észlelje, hogy közeledünk, és legyen ideje odébb állni, beszélgessünk az útitársainkkal.
Ne ijesszük meg a zergéket.
Ne szemeteljünk! Minden hulladék (beleértve az öko-hulladékot is, mint pl. az almacsutka) a hátizsákban végezze (jól becsomagolva, hogy ne tegyen kárt a felszerelésben), és dobjuk ki a szemétbe a nemzeti park elhagyása után. Alternatív megoldásként a menedékházaknál is hagyhatjuk, ha nagyon zavaró magunkkal vinni, de jobb, ha mi magunk hozzuk le a hegyről. A legfontosabb, hogy ne dobjuk el – ha eldobjuk az almacsutkát a turistaúton, az illata odacsalja a medvéket, táplálékforrásnak fogják tekinteni, és ha legközelebb megérzik az illatát, erőszakkal is megpróbálhatják megszerezni.
Ne kiabáljunk! A hegyekben a kiáltás segélyhívást jelent, ne keltsünk feleslegesen zajt. Emellett az emberek pihenni mennek a hegyekbe, nem szeretnének kiáltozást hallani.
Ha menedékházban éjszakázunk, tartsuk tiszteletben a takarodó időpontját. Ez nem jelenti azt, hogy a felnőtt emberek ismét úgy érezzék magukat, mint egy iskolai kiránduláson. Itt arról van szó, hogy azok, akik korán reggel útnak indulnak, ki tudják pihenni magukat – ez fontos szempont a biztonságos túrázás érdekében. Ha mi magunk nem is megyünk sehová, tartsuk tiszteletben azt a tényt, hogy mások igen, és este 10 órakor vonuljunk el aludni, vagy húzódjunk olyan helyre, ahol senki nem alszik, és halkan beszélgessünk. Ha bulizni szeretnénk, menjünk vissza a szállodába, vagy a Krupówkira, ne több tucat pihenni vágyó túratársunk feje felett bulizzunk, akiknek joguk van aludni.
Ügyeljünk önmagunk és mások biztonságára. Ne tegyünk kockázatos, saját képességeinket meghaladó lépéseket. Mindig tartsuk szem előtt, hogy egy esetleges kicsúszással másokat is veszélybe sodorhatunk, ne csak önmagunkra gondoljunk. A láncos utaknál alkalmazott abszolút elv: egy lánc – egy személy. Addig ne induljunk el a láncok mentén, amíg az előttünk lévő használja azt. Várjuk meg, amíg a lánc felszabadul. Ne nagyképűsködjünk. Ügyeljünk rá, hogy ne rugdossuk a köveket, vagy ha ez véletlenül megtörténik, akkor kiáltással figyelmeztessük az alattunk haladókat a veszélyre.
Gondoskodjunk arról, hogy az otthon maradottak közül valaki tudjon róla, hová indultunk. Ez abban az esetben, ha nem térünk vissza időben, meggyorsítja a keresést.
Összességében: érzékeinket állítsuk a legmagasabb fokozatba. Ha nem tudnunk valamit, kérdezzük meg a körülöttünk mozgó emberektől, ha segítségre van szükségünk, bátran kérjünk tőlük segítséget.
Azt hiszem, ennyi. Remélem, hogy nem magyaráztam túl semmi Ha kimaradt valami, mindenki bátran szóljon hozzá J
Kommentáld!