(Székelyzsombor, a katolikus templom kapurészlete)

Előkerült és fennmaradt az utókor számára Nyirő Józsefnek egy levele, amelyet dr. Németh Kálmánhoz, a csángók Amerikába vándorolt híres papjához írt, még 1949 karácsonya előtt.

A levélben benne van a nyirői hagyaték, a magyar írófejedelem parancsolata minden nemzethű magyar számára:

„Most már csak, de mindenek fölött szegény hazánk és népünk sorsa aggaszt, azért imádkozunk és hiszünk benne, hogy e megpróbáltatásoknak is vége lészen és rettentő áldozataink nem lesznek hiába valóak.

Tudom, nem kell külön felhívnom a figyelmedet rá, hogy édes hazánk érdekében is missziózzál minél erőteljesebben. Ezt csináltuk a kisebbségi sorban is 22 esztendeig és ez a hivatásunk továbbra is. Úgy látszik Isten rendelése reánk nézve ez a hivatás, ami amilyen tragikus, éppen olyan szép is.

Mocskos és aljas a világ, ostoba is hozzá, de arról a magaslatról, amelyre lelkileg feljutott népünk, nem zuhanhat végleg az ördög karjai közé. Nem nézheti az emberiség, sem az isteni igazságszolgáltatás.

Hát újra ég Józseffalva, Kálmán lelkem és a papjának körül kell futnia étlen-szomjan, hogy segítségért kiáltson a népek fülébe és főképpen az Úristenhez.

Szegények, koldusok vagyunk, a mindennapi kenyérre se telik, de a lelkiismeretünk legalább itt néhányunknak tiszta, mert az utolsó gatyánkat is eladtuk, csak hogy legalább levélbélyegre teljék és legalább azt tehessük meg, ami módunkban van. Valaha, mint tudod, lap élén állottam, egy ország sajtója állott rendelkezésemre és egy anyaország állott mögöttünk.

Ma semmi sincs ebből, csak ellenség, de míg szájunk az igét ki bírja ejteni, nem is fog megszűnni hitvallásunk és jogaink hirdetése. Akkor se, ha némákká kényszerítenek. Akkor is jellel, karral és imádsággal tovább küzdünk.

Bizonyára jobban tudod, mint én, hogy mi van otthon. Egyrészt magad is átélted, de arról se feledkezzél meg, hogy mi van Erdélyben és mi lesz Erdély sorsa, melyet sajnos nemcsak a külső ellenséggel szemben kell megvédenünk, – hanem idekint is akadnak magyarok, még ún. hivatalos minőségben is, akik feladták „fájó szívvel” és akik azt tartják, hogy nem is szabad Erdély újbóli hazatérését emlegetni, mert az revízió.

A legszörnyűbb hazaárulás és a legprimitívebb politikai ostobaság, akárki mondjon ilyeneket és az utódállamok elszakított sokmilliós szenvedő magyarságának galád elárulása, akik joggal kérhetik számon a másvilágon is, hogy mit tettünk érettük a nagy szorongattatások idején. Fel tehát az újabb honmentő küzdelemre, öreg harcos testvérem, ami nem szűnhetik meg sem ezen a világon, sem a másvilágon, amíg igazságunk nem győzedelmeskedik.”

Forrás: Kurucinfo, Dobszay Károly cikkéből