Magyarországon a Kárpátok hangulatát sokan a hegyeink között, a Bükkben, a Mátrában vagy éppen a Zempléni-hegységben kirándulva lelik meg.

De egyre többen vannak, akik szerint a Székelyföld, Gyimes vagy éppen Moldva miliőjét az Őrségben lehet megtalálni.

Az érzés nem véletlen, hiszen a hasonlóságnak történelmi okai vannak.

A moldvai, gyimesi csángókat és az őrségieket azonos feladattal telepítették le honfoglaló eleink: védeniük kellett a nyugati és keleti gyepűt.

Ez a perifériális helyzet ugyan nem kedvezett a gazdasági fejlődésnek, de évszázadokon át meg tudta őrizni azt a harmóniát, amelyben ember és természet kiegyensúlyozottan él együtt.

Éppen ezért számos hasonlóság köti össze a két tájegységet, nyelvben, kultúrában, hagyományokban egyaránt.

SZEREK LANKÁIN

Az Őrség Magyarország éghajlatilag legkiegyensúlyozottabb és egyben legcsapadékosabb területe. Ennek köszönhetően gyönyörű, füves területek alakultak ki, amelyek csodálatos zöld folyamként az egész tájat beborítják.

Nagyváros nincs a környéken, jelentősebb település Körmend, Szentgotthárd és Zalalövő. Őriszentpétert az Őrség fővárosaként szokták emlegetni centrális elhelyezkedése és kistérségi szerepe miatt. Jellemző ezen a vidéken az ún. szeres településszerkezet, mely átmenet a csoportos és a szórványfalvak között.

A házsorok és a művelés alatt álló kertek a dombok, magaslatok tetején húzódnak. Egy-egy ilyen lakott magaslatot neveznek szernek. A közöttük lévő távolság néhol csak egy-két teleknyi, másutt több kilométer is lehet.

A FEKETE TÓ LEGENDÁJA, SZALAFŐ

Őrségi barangolásunk első állomása Szalafő (Zalafő). Nevének eredete a település határában eredő Zala folyóval magyarázható. Jellegzetes szerkezete van, amely 7 szerből áll (Alsószer, Templomszer, Gyöngyösszer, Csörgőszer, Papszer, Pityerszer, Felsőszer).

Az utazást azért érdemes Szalafőn kezdenünk, mert itt, Pityerszeren található az a 10 házból álló skanzen, amely az őrségi ember mindennapjairól is árulkodik. Néprajzi szempontból az egyik legértékesebb épülete az emeletes kástu (jószágos és éléskamra egyesített megoldása), amely a XIX. század végén épült ún. keresztvéges boronafalakkal.

Az épületeket eredeti funkciójuknak megfelelően rendezték be.

A tárgyak zöme az egykori háztulajdonosoktól származik. Ha már megcsodáltuk a gyönyörű portákat, el ne mulasszunk akár csak egy pillantást vetni Szalafő határában a Fekete-tóra, amely növénytanilag kuriózumnak számít.

A tó tulajdonképpen ősláp, amely Magyarország legfontosabb természetvédelmi területe, ahol különleges tőzegmohák, húsevő növények is rejteznek. Csak kiemelt engedélyek birtokában látogatható.

GERENCSÉRHAGYOMÁNYOK

A húsvéti szokások között az Őrségben is megvolt a pirostojás-festés. Rendszerint nagypénteken irkálták meg viasszal a tojást, utána festékbe mártották. Több mintát is ismertek, volt buborkaleveles, tökmagos, fenyüfás, fenyüleveles.

Szalafőről kocsival húsz perc alatt érünk el Magyarszombatfára. A Velemér-völgyben elnyúló község az 1950-es években létesített kerámiagyártásáról volt nevezetes, mely az itteni nagy múltú gerencsér-, azaz fazekas hagyományokra támaszkodik, amely a talaj agyagosságából következik. Ez a tény és a talaj nagyfokú mészhiánya szegényes mezőgazdálkodást tettek lehetővé.

Annál élénkebben virágzott viszont a kézművesség. Magyarszombatfa lakói közül sok család már évszázadok óta űzi a fazekasmesterséget. Szinte minden iparos szívesen beenged műhelyébe, ahol különleges élmény megismerkedni a mesterség rejtelmeivel, és helyben válogatni a szép, megmunkált kerámiák közül.

A régi tárgyi emlékeket a Fő utca 52. alatt található, múzeummá alakított zsúpfedeles Fazekasházban is megcsodálhatjuk. A település nevezetessége még az 1790-ből származó szoknyás fa harangláb, melyet protestánsok építettek akkor, amikor még meg volt tiltva nekik a magas tornyok építése.

RÉGI KOROK ÁRNYA: VELEMÉR

Miután megcsodáltuk a gerencsérhagyományokat, és útitáskánk is nehezebb lett egy-egy fazékkal, csuporral, el ne mulasszunk betérni Magyarszombatfa szomszéd településére, Velemérre. Itt található az Őrség legfontosabb, világhírű látványossága: a falun kívül épült, és a Szentháromság tiszteletére szentelt, korai gótikus stílusú templom. Árpád-kori téglaépítészetünk egyik remekének belsejét radkersburgi Aquila János 1377-ben készült freskói díszítik.

Az épület tájolása egészen különleges, mert Szentháromság vasárnapján a kelő nap első sugarai a templom szentélyének boltozatán lévő jelképre esnek. Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják.

AZ ISTENI KISÜSTI

A legegyszerűbb fazekastermék a virágcserép volt, amelyből gerencsérjeink óránként 20 darabot is korongoztak. Az edényeket nem festették, vagy cifrázták, legfeljebb a belsejét és a gyűrűjét mázolták fekete festékkel.

Az Őrség talaja, éghajlata alkalmatlan a nemes szőlő telepítésére. Éppen ezért a megfáradt utazó bort nemigen kóstolhat ezen a tájon, hacsak nem fűlik a foga a direkt termő fajtákhoz. A pálinkakészítésnek viszont nagy hagyománya van. Remek alapanyagot szolgáltatnak a nemesebbnél nemesebb gyümölcsök. Nem tévedés, több száz körte- és almafajt nemesítettek ki a gazdák az évszázadok alatt. Szinte minden családnak volt saját fajtája

. A változatos ízvilág a minőségi párlatokban is visszaköszön. A régi ember a jó pálinkát a gyógyszeres szekrényben tartotta, csak különleges alkalmakkor fogyasztotta. Körtepálinkát sem ajándékba, sem megvásárlásra nem adott az őrségi gazda.

Manapság reneszánszát éli a szeszfőzés, bárhol kaphatunk a különleges minőségű nedűből. A legtöbbet szilvából főznek, s aztán a gyümölcsfa lehántolt kérgével festik meg. Így olyan barna színt kap a párlat, mint a whisky. Vadalmából és vadkörtéből készül a legerősebb pálinka.

NE CSAK IGYUNK, EGYÜNK IS...

Őrségi tökmagolajos káposzta dödöllével. Ha igazán autentikus ételt szeretnénk enni nagyböjtben, akkor a fogadósnak ezt a rendelést adjuk le, ebben ugyanis minden benne van, ami a táj konyhájára, hagyományaira jellemző. Előételnek pedig borsu-levest (bab) ajánlhatunk, melyben a legkülönbözőbb borsu-fajtákat használják fel. Legismertebb a piros-tarka babból készült leves, mely nagyon ízes. Húst nem tesznek a lébe, de zöldséget, tejfölt igen.

Nem maradhat el mellőle az őrségi kenyér sem, amely minden kemencében máshogyan sül, ezért változatos. Formája kerek, aránylag lapos, 5–6 kilós, laktatós és eltart másfél-két hétig is.

Az Őrség fő növénye a tökmag, és az ebből sajtolt, köpesztett olaj, melyet házilag készítenek. Csak ízesítőként használják.

MOLDVA

VÉGEKTŐL VÉGEKIG

Ha jóllaktunk az Őrség látványával, gyomrunkat is megetettük, megitattuk, gondolatban szeljük át a történelmi Magyarországot, az Alföldet, Partiumot, Mezőséget, Székelyföldet, és lépjünk be a Kárpátok mesés világába. Hatalmas fenyvesek, méregzöld füves területek, évszázadokon keresztül magánosan álló kaibák. A Gyimesek világa már a csángók földjének kezdete. Innen barangolunk át a nagy hegyeken, és jutunk el Moldvába, az egykori Etelközbe, ahol olyan érzésünk ébredhet, mintha visszatértünk volna az origóba.

EGY PILLANTÁS A GYIMESEKRE

Gyimesfelsőlokon, a falu Csík felöli végén, találjuk a magyar nyelvű Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumot. Az iskola alapkövét 1993 Pünkösdjén tették le, Berszán Lajos plébános áldozatos munkájának köszönhetően.

A hegyek közelében a települések elsősorban patak mellé épültek. A magaslatokon csak ún. kaibák állottak, ahová a pásztorok nyári időben költöztek ki, a jószág legeltetésének céljából. A hegyek tisztelete és a kemény tél kényszerítette erre az embereket.

A havasokat ma is csak nagyon tapasztalt, helyi születésű túravezetővel lehet járni, hiszen a hegy kiszámíthatatlan. „A Gyimesek völgye egyetlen végtelen utca, egyetlen pántlikaként tekeredő utcasor a három ékes fűzért alkotó település: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk” – írja Orbán Balázs, múlt századi néprajzkutató.

Mindhárom községben otthon érezhetjük magunkat a ragyogó ételek, a köményes pálinka és a hangulatos zene társaságában. Amit mindenképp meg kell néznünk, ha erre járunk, az az Osztrák–Magyar Monarchia határköve, a Rákóczi-vár romjai, valamint a vasúti őrház, melyet 2008-ban újítottak fel.

Időzzünk el akár több napot is valamelyik vendégfogadóban, és kóstoljuk meg a helyiek által készített finomságokat. Túrót, sajtot, vajat a legkülönbözőbb ízesítésekben kaphatunk a mindig friss, kemencében sült kenyérrel.

TÚL A KÁRPÁTOKON

Miután elhagytuk a gyimesi falvakat, átkelünk a nagy hegyen, beérkezünk Moldvába. A moldvai csángók eredetét homály fedi.

Egyesek szerint még a honfoglalás előttről maradtak itt, a történelmi Etelközben, azok a magyarok, akik nem követték a főcsapatokat a Kárpát-medencébe. Mások szerint – kutatások alapján ez a valószínűbb – a XII. században telepítették be a csángókat a magyar királyok erre a területre, határvédő és jelzőfeladatokkal. Sok székely a madéfalvi veszedelem elől, számos magyar pedig az 1848-as forradalmat követő megtorlástól rettegve menekült Moldvába.

Az itt létrejött településszerkezet hasonlít az őrségi szeresre, ugyanis a nagy, sokszor több kilométer hosszú falvak számos helységből állnak. Csaknem 150 ezer csángó él Moldva területén, ebből 50 ezren beszélik az archaikus magyar nyelvet. A nyelvújítás előtti szavakat, kifejezéseket hallgatni igazi kuriózum.

A Halotti beszéd és könyörgés eredeti változatára emlékeztet a csángók nyelve, amelyet először nem könnyű megérteni, de hamar meg lehet szokni a szép, ízes mondatokat.

Ahogy beérünk Moldvába, legalább ötven évet visszalépünk az időben. Az utakon tehéncsorda jár, a vizet a házak előtt álló kutakból húzzák, lovas, sőt, ökrös szekerekkel járnak a gazdák a dolguk után. Ha valaki az igazi és eltűnőben lévő, hagyományos vidéki életet szeretné megtapasztalni, annak Moldvában a helye.

KLÉZSE, A DÉLI CSÁNGÓK KÖZPONTJA

A csángók lakta Moldva és a Szovjetunió felbomlása után, az 1990-es évek elején függetlenedett Moldova, régi, szovjet nevén Moldávia (Chișinău fővárossal) nem ugyanaz. A két területet a Prut folyó választja el egymástól, amely egyben természetes államhatárt képez Románia és Moldova között.

Az egyik legfontosabb csángó település Klézse, amelyet először 1588-ban említenek az oklevelek. A település öt részből áll, Buda, Alexandria, Tyúkszer, Somoska, Pokolpataka. Budán található a Szeret-Klézse Alapítvány saját épülete, amely otthont ad a Petrás Incze János Tájszobának. Barangolásunkat azért is jó itt kezdeni, mert ebben a múzeumban képet kaphatunk a csángók mindennapjairól. A viseletek, használati tárgyak mellett találunk itt kézzel írt imádságoskönyvet, festett ládát, vőlegénypálcát, melyeknek mind-mind külön története van. A kiállítási terem névadója Petrás Incze János, aki 1842-ben Klézsén szolgált papként.

Leírásai, naplófeljegyzései alapvető fontosságúak a csángó nép kultúrájának, hagyományainak, történelmének megismeréséhez. Petrás Incze rendszeresen publikált a Magyar Nyelvőrben Döbrentei Gábor, a magyar irodalom mecénása meghívására, Rokonföldi álnéven. A titokzatos végzet 73 éves korában érte a tudós papot, betörtek hozzá, és halálosan megsebesítették.

A bogdánfalvi lelkész még tudott beszélni vele, de Petrás, bár felismerte támadóit, különös módon nem árulta el kilétüket. Emlékét elevenen őrzi a falu, bár ma sem tudni, hol nyugszik valójában.

Könnyen csöppenhetünk, főként nyáron, egy igazi csángó lakodalom – vagy ahogyan ott nevezik: nunta – kellős közepébe. Az udvart ilyenkor felöltöztetik, az asszonyok, emberek szintén felöltik viseletüket. A nyirászát (menyasszonyt) a vőlegény szekérrel hozza el a lányos háztól. A menyegző előtt három búcsúztatás van. Szombaton a leány- és legénybúcsút tartják, míg vasárnap a szülőktől, testvérektől köszönnek el a fiatalok, a nászmise után pedig a falu népétől búcsúznak.

A vendéget mindenhol szívesen látják, ha nyitott lélekkel, szeretettel érkezik. Illik ajándékot adni.

GORZAFALVI AGYAGOSOK

Az Ojtoz patak mentén találjuk Gorzafalvát, a híres fazekasfalut. A környék jó minőségű agyagjából tartós használati edényeket állítottak itt elő, melyek egész Moldvát, Brassót ellátták. Ezekben a cserepekben tárolták a tejet, tejfölt. Gorzafalvi agyagtálból ettek, korsókból ittak a moldvai emberek.

Csaknem öt évtizeddel ezelőtt 400-an űzték ezt a mesterséget, mára egyetlen fazekasmestert és a fiát találjuk a településen. Asztalos Viktor bácsi szívesen mutatja meg műhelyét, égetőkemencéjét az arra járóknak. Aki akarja, megveheti saját cserepét is. A fazekasság mellett a kosárfonás is hagyományosan folyik, a jellegzetes csángó kosarak másfélék, mint a székelyföldiek.

ASZTALHOZ EMBEREK!

Barangolásunk vége felé üljünk le a „vetett asztal” mellé, és kóstoljuk meg a vidék adta finomságokat. Nemes pálinkát kortyolhatunk itt is, hiszen Moldvában régi hagyománya van a szeszfőzésnek. Finom, erős gyümölcspálinkákat bármelyik háznál fogyaszthatunk. A csángó ember szívesen tiszteli meg az utazót. Az értékes szőlőt a filoxéra kipusztította a falvakból, éppen ezért direkt termőből készült borokat kóstolhatunk. A vérvörös otelló páratlan. Maga Bock József borász is elismeri, hogy ízében, illatában egészen egyedülálló vörösbor. A jokmader fajtából készült fehérbornak is jellegzetes az íze. Ha valaki nemes borra vágyik, látogasson el Kotnárra. Az itteni szőlőkultúrát maga Mátyás király hozta létre egy németalföldi borász közreműködésével. Testes, ízletes száraz fehérborokat érlelő vidék ez.

Jellegzetes étel a savanyú leves, melyet korpaciberével sebesítenek (savanyítanak). Nyári nagy melegben igazi felüdülés a hideg, savanyú lé. A szőlőlevélbe göngyölt galuska vagy más néven tőtike remekül illik hozzá főételként. Házi tejföllel, kemencében sütött friss kenyérrel fantasztikus ízélményt nyújt. Nem maradhat el a desszert, a friss kemencés túrós béles, ünnepnapokon a kalács, a kozonák sem. Fogadja mindenki olyan szeretettel, mint ahogyan a csángó emberek kínálják.

Mindkét vidék számos egyéb látványosságot, kincset rejteget, melyeket az utazónak magának kell felfedeznie. Aki egyszer ellátogat az Őrségbe vagy éppen Moldvába, biztos lehet benne, hogy valami különleges élmény érinti meg a gyepükről, amelyre még évtizedekig emlékezhet. Az utak során életre szóló barátságok köttetnek, amelyek megerősítést adnak a rohanó élet mindennapjaiban.

Lantos Tivadar

http://www.mmmonline.hu/