Veszélyben az óceánok élővilága. Csak a korallzátonyok fennmaradásától 850 millió ember sorsa függ.

Az óceánok a világ elsődleges biológiai szénszivattyúi. A vízi élővilág és maga a tengervíz a teljes szén-dioxid-kibocsátás mintegy harminc százalékát nyeli el nap mint nap. A belélegzett oxigén felét az óceánoknak, felét pedig az erdőknek köszönhetjük.

A nemzetközi Tara-expedíció tagjai 2009 és 2013 között több mint 30 ezer kilométert megtéve járták a világ óceánjait, hogy pontosabb képet kapjanak a tengerek ökoszisztémájáról. Az expedíció során a lehető legrészletesebben igyekeztek feltárni a planktonok világát. Az óceánok vizében élő, szabad szemmel nem látható planktonok fontos szerepet játszanak az emberi tevékenység során kibocsátott szén-dioxid megkötésében.

Az úgynevezett fitoplanktonok – amelyek az állati planktonok táplálékforrásai is – a fotoszintézis során felveszik a szén-dioxidot, növényi anyaggá alakítják, így a felvett oxigén bekerül a táplálékláncba, majd a szén-dioxid a planktonok szerves hulladékaként megy tovább a tengerfenékre, ahol üledékes formában, kőzetekben tárolódik és évszázadokig vagy akár évezredekig is ott marad.

Az expedíció kutatói hároméves útjuk során a planktonokkal kapcsolatban megdöbbentő felfedezésekre is bukkantak: 35 ezer baktériumot, ötezer vírust, valamint csaknem 150 ezer egysejtű állatot és növényt fedeztek fel – többségük létezéséről eddig nem is tudtunk. Mindez azért nagyon fontos, mert a planktonokban zajlik a fotoszintézis ötven százaléka, így nagyon fontos szerepük van a bolygó oxigénháztartásának fenntartásában és a klimatikus viszonyok megőrzésében.  Szakértők szerint a klímaváltozás folyamata meg fogja változtatni ezeknek a közösségeknek az összetételét és elhelyezkedését. A Tara-expedíció által begyűjtött 35 ezer mintából mára csak 600 elemzésével végeztek. Mire a kutatók befejezik az elemzést, várhatóan megváltozik eddigi elképzelésünk az óceáni közösségekről.

Savasodnak a tengerek

Az óceánok ma még elfogadható állapotban vannak, és egyelőre még képesek elvégezni a levegőtisztást. Ha azonban – ahogy az utóbbi harminc évben – tovább szennyezzük, műanyagot és vegyipari termékeket dobálunk beléjük, illetve a legális és illegális túlhalászással gátlástalan módon feléljük természeti kincseiket, akkor felborul ökoszisztémájuk, ezáltal képtelenek lesznek elnyelni a szén-dioxidot, oxigént előállítani és szabályozni a Föld klímáját.

A légkör szennyezettsége a vizekben is gondot okoz. Míg a tengervízben lévő szén-dioxid egy része a tengeri élőlények anyagcseréjéből és lebomlásából származik, addig a másik része a légkörből ered. Az egyre növekvő szén-dioxid-mennyiség hatásától pedig csökken a tengerek pH-értéke és egyre savasabbá válnak: az ipari forradalom óta mintegy harminc százalékkal.

Sipos Katalin, a WWF Hungary igazgatója hangsúlyozta: a korábban gondoltnál sokkal drasztikusabban érinti a tengereket a klímaváltozás. A tengeri élőlények nagy része pedig nagyon érzékeny a kémiai változásokra.

Veszélyben a bohóchal és egyes cápafajok

A savasodás miatt 2050-re akár teljesen el is tűnhetnek a korallszigetek, ami beláthatatlan ökológiai katasztrófát okozhat. A korallzátonyok a tengeri élővilág 25 százalékának, megközelítőleg egymillió tengeri élőlénynek adnak otthont. Ez az életközösség hatalmas veszélyben van.

A bohóchal csak egy a veszélybe került korallszirti élőlények közül, de egyes cápafajok fennmaradása is kétséges. A tengeri teknősök már most bajban vannak a klimatikus hatások miatt. Arra már volt példa a görög partok mentén, hogy a víz hirtelen felmelegedése miatt túlszaporodott egy kagylófaj, ennek következtében megfulladtak az ott vándorló tengeri teknősök, magyarázta Antal Alexa, a WWF Hungary kommunikációs vezetője. A tengerek és a tengeri élővilág pusztulásának ténye több mint az ökológiai katasztrófa előrevetített rémképe. Csak a korallzátonyok fennmaradásától 850 millió ember sorsa függ – társadalmi, kulturális vagy gazdasági szempontból.