Teli van antibiotikummal a Duna: ez a gyógyszerek által a legszennyezettebb folyó Európában. A Magyar Víziközmű Szövetség az alábbiakban reagált a napokban megjelent – folyóink vizeinek antibiotikumtartalmát boncolgató hírekre.

 

Riadót fújnak a kutatók: átfogó kutatás készült 72 ország folyóinak antibiotikum-szennyezettségéről. Európában a Dunában több ponton is a biztonságos határérték felett van az antibiotikum-koncentráció. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy ellenállóvá teszi az életmentő gyógyszerekkel szemben a baktériumokat.

A Temzétől a Tigrisig több száz folyó antibiotikum-koncentrációját vizsgálták meg szakemberek egy nemzetközi, átfogó kutatás keretében – írja a Guardian. A Helsinkiben napokban ismertetett eredmények nagy aggodalomra adnak okot, mert az antibiotikumos vízszennyezés kulcsfontosságú szerepet játsszik a baktériumok rezisztenciájának kialakulásában.  Az antibiotikumok elpusztítják a kórokozókat vagy megakadályozzák a szaporodásukat, de hosszú távon antibiotikum-rezisztencia alakulhat ki, ha például vírusos megbetegedést antibiotikummal kezelnek, vagy ha a fel nem használt gyógyszerekből származó hulladékot helytelenül kezelik, és így a hatóanyag bekerül a talajvízbe, vagy például ha az állattartás területén feleslegesen, megelőzésként alkalmaznak antibiotikumos kezelést.

 

Világszerte évente 700 ezer ember, ebből 25 ezer EU-s állampolgár hal meg antimikrobiális rezisztencia (AMR), azaz antibiotikumoknak és más gyógyszereknek ellenálló kórokozók, paraziták, vírusok és gombák okozta megbetegedések miatt. A szakértők attól tartanak, hogy 2050-re többen halnak meg ilyen szuperkórokozók miatt, mint rákban.

 

Épp ezért kongatják most a kutatók a vészharangot, hogy több nagy folyó is helyenként kritikus mértékben antibiotikummal szennyezett: Afrikában a vizsgált folyószakaszok 35 százalékán mértek olyan magas antibiotikum-koncentrációt, amely az már meghaladja a biztonságos határértéket, Ázsiában ez az arány 23 százalék, Észak-Amerikában 15, Európában pedig 8 százalék.

 

Nagy baj van a Dunával, de a Temzével is

 

Ugyanakkor az európai folyók közül a Dunában mutatták ki a legnagyobb mennyiségben az antibiotikumot: az osztrák mintákban 7 féle kórokozó elleni gyógyszert találtak, többek között klaritromicint, amelyet légzőrendszeri baketeriális fertőzések esetén szoktak alkalmazni, tűdőgyulladást például ezzel lehet kezelni.

 

A Temzét általában Európa egyik legtisztább folyójának szokás tartani, ehhez képest az angliai folyóban is legalább 5 féle antibiotikumot mutattak ki, egy helyen a biztonságos határérték felett mérték a koncentrációt, de a mellékfolyóin is volt, ahol túl magas volt az antibiotikumok mennyisége. Itt például ciprofloxacint mutattak ki, amely gyógyszert súlyos felsőlégúti és húgyúti fertőzések esetén alkalmaznak.

 

A kutatók összesen 72 országban 711 folyószakaszt vizsgáltak, és a 65 százalékukban találtak antibiotikumot. 111 folyószakaszon az antibiotikum-koncentráció meghaladta a még biztonságosnak mondható mennyiséget, a legrosszabb esetekben, például Bangladesben ennek a háromszázszorosa volt a gyógyszer koncentrációja.

 

William Gaze, az Exeter Egyetem biológusprofesszora szerint – aki azonban nem vett részt a kutatásban – a biztonságos érték alatt maradó antibiotikum-koncentráció szintén veszélyes, hiszen ugyanúgy hozzájárul hosszú távon a kórokozók rezisztenciájának kialakulásához- írta a HVG.hu.

 

 

Duna aszályosodás kép: Dénes Andrea FB

A Magyar Víziközmű Szövetség közleménye:

 

Mindannyian látjuk, tudjuk, érezzük, hogy a tudomány és a technika folyamatosan fejlődik. Rohamléptékben. Ezzel együtt a kémiai analitikai műszerek érzékenysége, a mérési módszerek precizitása is évről-évre növekszik. Napjainkban olyan műszerek és vizsgálati technológiák állnak már a rutinmunkát végző laboratóriumok rendelkezésére is, amelyek alkalmazásával a nullától alig „különböző” mennyiségek kimutatása, meghatározása is lehetséges. Kis túlzással élve azt állíthatjuk, hogy egy vizsgálati mintában már „néhány” molekula is kimutatható. A kellő szakmai ismeretek hiányában érthető, hogy laikus körökben az angol sajtóban napvilágot látott kutatásokban konkrét vegyületekről és mennyiségekről nem tettek említést, de a „biztonságos” szintet jó érzékkel idézőjelek közé helyezték. Nem véletlenül. Általános és középiskolai tanulmányainkra visszagondolva megérthetjük, hogy valójában nincs nagy gond! 1 nanogramm egyenlő 10 -12 kg-mal; tehát 0,0000000000001 kg. A rendelkezésünkre álló vizsgálati technika napjainkra a gramm százmilliomod (0,000 000 001 g = 1 ng, azaz 10-9 g) részének megfelelő mennyiségek nagyérzékenységű meghatározását teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a környezeti elemekben – jelen esetben vizeinkben – az évtizedek óta jelen lévő nano-szennyezőket is ki tudjuk már mutatni. Ezek már 50 éve is jelen voltak, csak éppen nem voltak olyan érzékeny műszerek, amelyekkel akkor kimutathatóak lettek volna.

 

Nagy Edit a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára szemléltetve elmondta: tételezzük fel, hogy egy gyógyszer valamilyen hatóanyagból 100 mg-ot tartalmaz pasztillánként. Ez 100.000.000 ng hatóanyagnak felel meg. Akkor az ivóvizekben szennyezésként jelen lévő 1-10 ng/L koncentrációjú gyógyszermaradék esetén 1.000.000 liter (1.000 m3) vizet kellene elfogyasztanunk, hogy egy pasztillának megfelelő hatóanyag kerüljön a szervezetünkbe. Napi 2 liter szermaradványokat tartalmazó ivóvíz elfogyasztása esetén ez a folyamat 5.000.000 napig, azaz közel 14.000 évig tartana.

 

Tehát, ha belegondolunk abba, hogy amikor fáj a fejünk és egy nap beveszünk akár több fájdalomcsillapítót, vagy egy betegség esetén napokig szedjük az antibiotikumot, akkor rájövünk, hogy vizeink gyógyszermaradék-szennyezése a jelenlegi szinten nem jelent érzékelhető veszélyt a csapvizet fogyasztó emberek számára.

 

A Szövetség informálódott a hazánkban működő laboratóriumoktól is és megerősítést kapott a fenti adatokra vonatkozóan a WESSLING Hungary Kft.-től is, akik folyamatosan ellenőrzik felszíni vizeink mikrobiológiai és kémiai szennyezettségét. (Nyitóképen Wessling tiszai vízminőség mérése ) A korszerű műszerparkkal és magas tudású szakemberekkel felszerelt laboratóriummal való egyeztetések és konzultációk alatt megnyutató információkat kaptunk felszíni vizeink állapotára vonatkozóan. Mindennapi tevékenységeik, méréseik során nagy számú, gyógyszer-maradékokra vonatkozó vizsgálati eredmény halmozódott fel, amelyek az egyes gyógyszer-hatóanyagokra nézve literenként megnyugtató módon néhány nanogramm gyógyszermaradékról tanúskodnak. Ezek az adatok – nagyságrendjük tekintetében – azonosak úgy az antibiotikumokra, mint a hormonokra és egyéb gyógyászati készítményekre nézve, beleértve azok bomlástermékeit is.

 

A Főtitkár hozzátette: fontos felismernünk azt, hogy ma már mindannyiunk személyes felelőssége az, hogy mennyire viselkedünk környezettudatosan, hiszen a környezetszennyezés egyre nagyobb méreteket ölt nemcsak a vízben, de levegőben és a talajban is. Meg kell értetni az emberekkel, hogy az általuk birtokolt, feleslegessé vált gyógyszereket, növényvédő szereket, tisztító szerek maradékait, egyéb veszélyes kémiai anyagot kizárólag szabályos módon szabad kezelni, hulladékként elhelyezni. A szabadba borított, közcsatornába öntött káros anyagok nagy sebességgel terjednek szét a környezetben. Terjedésüket főként a felszín alatti és a felszíni vizek áramlása, de por formájában a szél is különösen segíti. Ne feledkezzünk meg a feleslegesen adagolt, gyakran az orvosi felügyelet nélkül fogyasztott gyógyszerekről sem, amelyek az emberi anyagcseréből a közcsatornán keresztül kivédhetetlen módon szennyezik a környezetet. A környezetbe szétáramolt szennyező vegyületektől 100%-os hatásfokkal nem lehetséges megszabadulni! A környezetbe került kémiai anyagok koncentrációja az idő múlásával felezési idejük (az a bomlási idő, ami alatt mennyiségük a felére csökken) függvényében csökken, de elméletileg soha nem éri el a nullát.

 

A Magyarországon szolgáltatott ivóvíz kiválóan megfelel az Európai Uniós előírásoknak és jogszabályoknak, minőségét tekintve pedig kiemelendő, hogy hazánkban a csapvíz az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer. Fontos azt is elmondani, hogy ma Magyarországon a szolgáltatott ivóvíz 96 %-ban felszín alatti vizekből származik, tehát ilyen jellegű veszélynek biztosan nincsenek kitéve a csapvizet fogyasztó felhasználók.

 

A magyarországi ivóvíz presztízsének, valamint a szolgáltató vállalatoknak a védelme érdekében felhívjuk a figyelmet, hogy mind a szolgáltatók mind pedig a Hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy védjék a fogyasztókat és mind minőségben, mind mennyiségben biztosítsák számukra a szükséges ivóvizet.