Az 1974-es Körkép antológiában megjelent portréja (Vahl Ottó felvétele)
Élete
Születési név	Örkény István György
Született	1912. április 5. Budapest
Elhunyt	1979. június 24.(67 évesen) Budapest, Magyar Népköztársaság
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Szülei	Örkény Hugó
Házastársa	Gönczi Flóra (1937–1941) F. Nagy Angéla (1947–1959) Radnóti Zsuzsa (1965–1979)
Gyermekei	Örkény Angéla és Örkény Antal
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	abszurd dráma
Első műve	Tengertánc (Szép Szó, 1937)
Fontosabb művei	Lágerek népe (1947) Macskajáték (1963) Tóték (1964) Egyperces novellák (1968)
Kiadói	Szépirodalmi Könyvkiadó
Kitüntetései	Kossuth-díj (1973) József Attila-díj (1955) József Attila-díj (1967)
Irodalmi díjai	József Attila-díj (1955) és 1967 Fekete Humor Nagydíj(Párizs, 1969) Kossuth-díj (1973) Magyar Örökség díj (2004, posztumusz)
Örkény István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Örkény István témájú médiaállományokat.

Örkény István (Örkény István György, Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg férje.

Örkény István portrészobor, Tata, Városi Könyvtár Olvasóterem ifj. Szlávics Lászlóalkotása

Örkény István emléktáblája egykori lakhelyén, a Pasaréti út 39. szám alatt

Emléktáblája:
a Szent Lukács Gyógyfürdőben
Krajcsovics Károly alkotása

Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született a tízes évek elején. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben.

1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott mint vegyészmérnök.

A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.

Első felesége Gönczi Flóra volt, akivel 1937. június 23-án kötött házasságot Budapesten,[3] 1941-ben váltak el.[4] Második felesége 1948–1959 között F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja, akivel 1965-ben kötött házasságot.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőbenhelyezték örök nyugalomra. Halálát követően Radnóti Zsuzsa gondozza hagyatékát, életművét.

Örkény István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-57.

Örkény a magyar groteszk dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe,melyben a munkaszolgálat és a hadifogság időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. 1956 után első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.

A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nem csak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.

1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta, őrnagy úr!). Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (például a Macskajátékból).

1971-től a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását Időrendben címmel.

1949-ben az Ifjúsági-, majd 1951–1953 között a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgjaként dolgozott.

A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. 1948 és 1960 között átdolgozásai (Molière: Zsugori; Mikszáth Kálmán: Különös házasság) kerültek színpadra. A Mikszáth darabban alkatótársa volt Gyárfás Miklós, akivel egy közös, bemutatott alkotást is jegyezhettek. A darab címe: Zichy palota. A bemutató helyszíne ls időpontja: Ifjúsági Színház - 1949. szeptember 23.

Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban.

Színpadi műveit gyakran novelláiból, kisregényeiből írta át, mivel az ezekben rejlő helyzet- és jellemkomikum a színpadon érvényesült igazán.

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatók száma: 145, ugyanitt több, mint száz fotó és számtalan cikk is található.[6]

• 1937–41 Gönczi Flóra
• 1948–59 F. Nagy Angéla gasztronómus-író. Ebből a házasságából két gyermeke született: 1949-ben Örkény Angéla, televíziós vágó, 1954-ben Örkény Antal, szociológus.
• 1965-től haláláig Radnóti Zsuzsa

• Tengertánc (elbeszélések, 1941)
• Amíg idejutottunk (vallomás, 1946)
• Hajnali pisztolylövés (elbeszélés, 1947)
• Lágerek népe (szociográfia, 1947)
• Budai böjt (elbeszélések, 1948)
• A borék (vígjáték, 1948)
• Idegen föld (elbeszélések, 1948)
• Voronyezs (színmű, 1948)
• Házastársak (regény, 1951)
• Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések, 1952)
• Négy vidám jelenet (1953)
• Hiszek a szabadságban (1954)
• Hóviharban (válogatott elbeszélések, 1954)
• Ezüstpisztráng (elbeszélések, 1956)
• Nehéz napok (regény, 1957)
• Macskajáték (1963)
• Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések, 1966)
• Nászutasok a légypapíron (elbeszélések, 1967)
• Tóték (színmű, 1967)
• Egyperces novellák (1968)
• Macskajáték (színmű, 1969)
• Időrendben (válogatott elbeszélések, 1971)
• Időrendben (színművek, 1972)
• Időrendben (arcképek, korképek, 1973)
• Glória, Macskajáték, Tóték (3 kisregény, 1974)
• Vérrokonok (dráma, 1975)
• Meddig él egy fa? (elbeszélések, 1976)
• „Rózsakiállítás” (regény, 1977)
• Az utolsó vonat (elbeszélések, 1977)
• Kulcskeresők (színmű, 1977)
• Élőszóval (drámák, 1978)

• József Attila-díj (1955, 1967)
• Kossuth-díj (1973)
• Fekete Humor díj (Párizs)
• Magyar Örökség díj (2004, posztumusz)
• Budapest II. kerülete díszpolgári címe (2012, posztumusz)

• Örkény István nevét egy drámaírói ösztöndíj, az Örkény István Színház, az Örkény István Könyvesbolt és néhány róla elnevezett közterület őrzi.
• 2009. április 8-án nyílt meg egy róla szóló átfogó, multimédiás honlap az OSZK szerkesztésében az orkeny.oszk.hu címen.[7]
• A centenáriumi Örkény év zárórendezvényeként Remeteszőlős község területén[8] Örkény emlékművet avattak fel.[9] A Ballada a költészet hatalmáról nevet viselő emlékmű-telefonfülkében korabeli készülék segítségével a népszerű magyar író egyperceseit felvételről hallgathatják az emberek Hegedűs D. Géza, Mácsai Pál, Gados Béla, Gábos Katalin és Oberfrank Pál tolmácsolásában.[10]
• Rácz Zsuzsa Nesze Neked Terézanyu! című regényében Kéki Kata a kaliforniai Big Sur mozgókönyvtárában az egypercesek és Janikovszky Éva Velem mindig történik valamijének angol fordítását olvasgatja, mielőtt eldönti, hogy hazatér Indiánhoz Magyarországra.