Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban 13. alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson ismét rekordszámú, 421 felmérő vett részt országszerte, és növekedett a megfigyelt terület nagysága is.

A megfigyelők érintették az ország legjelentősebb ismert sastelelőhelyeit, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatunk a hazánkban tartózkodó fajokról és ezek egyedszámáról. A felmérők 2828 db 2,5x2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló "szemeit") érintettek, ez összesen 17 638 km2-t jelent, ami az ország területének 19%-a.

 
A 2016. évi sasszinkron során 789-884 közötti rétisast és 346-392 közötti parlagi sast sikerült megfigyelni, ami a felmért területek méretéhez viszonyítva is valamelyest meghaladja az elmúlt évtized átlagát. A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák. A fenti számok alapján a felmérés során bejárt sastelelőhelyeken, tehát a legsasosabb élőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlag 4,5 rétisas és 2 parlagi sas került lencsevégre. Hogy el tudjuk képzelni ezt a nagyságrendet - a legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 3000 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen rétisassal, míg a parlagi sas esetében ehhez már több mint 7000 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni.

Országos és megyei összesítő táblázatok, fajok megfigyelési térképei >>>

A réti- és a parlagi sasok mellett 6 szirti sast és 4-5 fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 7000 példányát is megfigyelték a szakemberek:  vörös kánya (7-8), barna kánya (1), kékes rétihéja (625-729), barna rétihéja (101-105), karvaly (209-221), héja (26-27), egerészölyv (4274-5444), gatyás ölyv (198-235), pusztai ölyv (8-8), vörös vércse (572-655), kerecsensólyom (32-38), vándorsólyom (61-62), kis sólyom (37-37).

A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat (erdei fülesbagoly: 81-81, réti fülesbagoly: 1, kuvik: 23, uráli bagoly: 1) 

és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 100-128, nagy őrgébics: 151-159) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (285-364) is számba vették.

Az éves sasszinkronok egyik kiemelt célja az illegális ragadozó-mérgezések felderítése, hatásuk monitorozása és visszaszorításuk elősegítse.

Ennek a funkciónak a létjogosultsága sajnálatos módon az idei szinkron alkalmával is beigazolódott – így derült fény az idei három ragadozómadár-mérgezéses eset egyikére is. Hazánk sajnos élenjáró a régióban a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve, amely esetek csökkentése a hozzánk külföldről érkező sasok védelme miatt nemzetközi felelősségünk is. Ebből a célból európai uniós támogatással jelenleg is folyik egy mérgezésellenes HELICON Life+ program az MME koordinálásában. 
Részben a projekt eredményeképpen több alföldi területen szinte teljesen visszaszorultak a ragadozó-mérgezések, ahol a projekt elején még kéttucatnyi sas esett mérgezés áldozatául egyetlen év alatt.

Január 17-én, vasárnap délután civilektől érkezett bejelentés alapján Zábrák Károly, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre sietett a Nagydém melletti gyepterületre, ahol védett madarak tetemeit találta. Az elmúlt 15-20 évben ez volt az egyik legnagyobb számú védett madarat érintő mérgezéses eset hazánkban.