TERMÉSZET BARÁTI KÖR

OSZLOPOS SZENT SIMEON

Oszlopos Szent Simeon

Január 5-én egy igen csak furcsa életű szerzetes, Oszlopos Szent Simeon emléke előtt tiszteleghetünk, akire épp nem jellemző a fenti mondás.
Az V. századi Szíriában él szerzetes különös módon vezekelt, egy kőoszlop tetején remetéskedett még az utolsó éveiben, betegen is. Míg mások barlangba, kunyhóba húzodtak vissza, hogy elzárják magukat a külvilágtól, addig Simeon egy oszlop tetejét szemelte ki magának. Itt gyötörte magát Isten és a maga dicsőségére.
Az oszlop tetejére kőlapot tett, korláttal vette körül. Évtizedekig az oszlop tetején állva imádkozott, böjtölt, míg a megváltó halál el nem vitte közel a 70-hez.

Oszlopos Szent Simeon temploma Szíriában

Simeon nem szegény családban született, de szülei nem tartották fontosnak neveltetését. Gyermekkorát előszeretettel töltötte a mezőn juhokat legeltetve. Simeonnal megtérése a szerzeteseknél oly gyakori módon történt, a templomban meghallotta az Úr hívó szavát. Kolostorba vonult és ott készült a későbbi remete létre.

A Simeon templom környezete

Simeon két év múlva elhagyta első tanítóit, akiknél a szerzetesi élet alapelvei mellett megismerte a zsoltárkönyvet és a Szentírást. Újabb 10 évig egy még szigorúbb rendben üzemelő kolostorban élt. Már ekkor hírhedtté vált önsanyargató tetteivel. Egy esetben például egy kötelet olyan szorosan tekert a mesztelen derekára, hogy az mélyen bevágódott a húsába. A vér átütött a ruháján, így a tette a többiek előtt is ismertté vált. Az egyház sohasem nézte jó szemmel a megszállottságát, ez után az eset után elbocsátották a kolostorból.

Simeon temploma a híre oszlop maradványaival

Nagyböjt közeledtével bezárkózott egy csöpp kunyhóba és 40 napos böjtbe kezdett. Egy szerzetes aki le akarta beszélni a tervéről kenyeret és vizet készített be neki. A 40 nap elteltével azonban mindkettőt érintetlenül találták, a remete pedig a kunyhója padlóján feküdt ájultan. Attól kezdve haláláig megtartotta a húsvét előtti 40 napos böjtöt.

A három év alatt, amíg a kunyhójában élt számos tanítvány gyűlt köréje. Ő azonban magányra vágyott, ezért felment a közeli hegyre. Először egy kőhöz láncolta magát és fedél nélkül vezekelt. Később újabb és újabb próbák elé állította önmagát. Egy oszlopra állt, amit egyre magasabbra cserélt. A kezdeti 3 méteres oszlopot az évek során közel
20 méteres váltotta fel. Az oszlop tetején kb. 2 négyzetméternyi hely volt, itt állt majdnem 40 évig.

Talán épp ezen a kövön állt Simeon

Az oszlopnak támasztott létrán juttatták fel neki az élelmet a tanítványok. Napjainak jórésze imádsággal telt. Délutánjait az embereknek szentelte. Mindenki másnál bűnösebbnek tartotta magát, és nem vetett meg senkit, aki felkereste. Elérhető volt mindenki számára, szelíd és szeretetre méltó mindenki iránt.
Az emberek ezrével érkeztek hozzá, hogy lássák, hallják, kikérjék a tanácsát, megvallják a bűneiket, bűneikre gyógyírt találjanak. Betegséget, éhséget és szomjúságot, a nap hevét és a fagyot, esőt, szelet és zivatart, a kíváncsiskodók és segítséget keresők ezreinek tolongását zokszó nélkül , békésen viselte el napról napra, évről évre. Közel 70 éves volt, amikor imádsága közepette a halál meg nem váltotta kínjaitól. Temetése egy császár diadalmenetéhez hasonlított.
Tetteinek és szenvedéseinek helyén csakhamar zarándokhely létesült, amelynek romjai még ma is láthatók.

Simeon tiszteletére a szentély az oszlop köré épült

A nyugati egyházban egy kísérletről tud a hagyomány: Trier közelében állított magának ilyen oszlopot egy remete, de a püspök megtiltotta és leromboltatta az oszlopot.

Nagy László stílusos versben állít emléket a szíriai szentnek.

Nagy László : Az oszlopos

Az oszlopos