A mászók sokszor hónapokat – sőt éveket – töltenek azzal, hogy új utakat alapítsanak a sziklán. A csúcsszezonban naponta akár 60 mászó is megfordul a falon, sokan a leghíresebb útban a The Nose-ban.
Tommy Caldwell és Kevin Jorgeson valamit újra vágyott és a végeredmény a sziklamászás történetének egyik legjelentősebb pillanata lett. Valóra vált Caldwell álma – sikerült szabadon megmászni a Dawn Wallt, az utat, amit a legtöbben túl meredeknek és túl nehéznek tartottak ahhoz, hogy valaha is sikerüljön szabadon megmásznia valakinek.
Öt pontban összefoglaljuk hogy miért volt annyira különleges a Dawn Wall projekt a legelejétől és miért mondják, hogy egészen új szintre emelte a mászósportot.
Nem repedésmászás
A mászók a függőleges repedéseket általában „az esendőség útjainak” nevezik. Azért teszik ezt, mert könnyebb a repedéseket használva mászni, mint az első pillantásra tükörsima gránitfelületen felkapaszkodni – persze a „könnyebb” szó csak viszonyítás kérdése.
A Yosemite gleccsercsiszolta gránitfalai tele vannak függőleges repedésekkel, így válhattak a sport igazi próbatételévé. Egy jó technikával a repedéseket használva aránylag egyszerűen meg lehet mászni egy sziklát. Beékeled vagy befeszíted a kezed vagy a lábad a repedésbe és szépen felkapaszkodsz.
A repedéseknek ráadásul megvan az az előnye, hogy a földről is látszanak. Egy jó távcső segítségével a mászó végignézi a falat, megtervezi az utat, aztán szépen végigmegy a repedésen a csúcsig.
Az El Capon eddig 13 olyan út volt, amit szabadmászásban teljesítettek. Mind jórészt repedésmászás. Délnyugati falán van a legtöbb függőleges repedés. A Dawn Wall az első olyan út, ami nem a hagyományokat követi, vagyis nem az „esendőség útjain” halad. Akár azt is mondhatjuk, hogy a Dawn Wall az „erő útja”.
Merész és kemény munka volt Caldwell részéről találni egy olyan útvonalat, ami nem repedésmászás, mégis megmászható szabad stílusban. Két évet töltött azzal, hogy nittek tucatjait fúrta be kézi erővel, hogy legyenek biztosítópontok ezen a repedések nélküli falon. Nittenként 45 perc! Meg kellett tisztítania minden apró fogást és lépést valamint tökéletesen meg kellett tanulnia, hogy milyen koreográfia szerint mozogjon.
Caldwell és Jorgeson teljesítményének köszönhetően, mostantól a kihívásra vágyó mászók mernek majd a repedések között húzódó, látszólag tükörsima falak szabad megmászásában gondolkodni.
Hideg téli éjszakák
A Yosemite Amerika legzsúfoltabb nemzeti parkja. Nyaranta ellepik a turisták. Még a mászók is nagyobb számban fordulnak elő a melegebb nyári hónapok alatt. Úgy tartják, hogy a legjobb májusban vagy októberben mászni.
Amikor Caldwell és Jorgeson elkezdtek dolgozni a Dawn Wall projekten, általában novemberben másztak. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjenek, ilyenkor még nagyon forró a fal a szabad mászásnak ehhez a formájához, hiszen nem repedésekre, hanem apró csipikre kellett ráfogniuk.
A mászók általában jobban szeretik a hideg időt, mert úgy érzik, hogy olyankor a szikla és a bőr között nő a súrlódási erő. A kezük kevésbé izzad és a szikla „tapadósabbnak” tűnik. A Dawn Wall délkeleti fekvése azt jelenti, hogy szinte egész nap éri a napfény. Caldwell és Jorgeson rájöttek, hogy ha meg akarják mászni, akkor januárban kell próbálkozniuk, lehetőleg éjszaka. Nem szándékosan ugyan, de ezzel új mászószezont és napszakot nyitottak az El Capitanon. A szabad mászóknak eddig eszükbe se jutott, hogy a januári éjszakában, fejlámpával a fejükön másszanak, de Caldwell és Jorgeson bebizonyította, hogy ez kell ahhoz, ha valaki ilyen útban akar szabadon mászni.
Kevin Jorgeson
A szabad stílus újradefiniálása
Az El Cap nagyfalas szabad mászói évek óta vitatkoznak a mászási „stílusokon”. Caldwell és Jorgeson módszere láttán sokan csak a fejüket vakarták, nem tudták besorolni sehova.
Mindkét mászó szeme előtt egy cél lebegett: minden kötélhosszt szabadon akartak megmászni, csapatként. Minden kötélhosszban volt egy elölmászó, aztán a második ember felső biztosítással mászott. A 14-20 kötélhossz között azonban minden borult. Ezek az út legnehezebb szakaszai. Itt mindketten szabadon másztak, hiszen Jorgeson még a 15. kötélhosszal küzdött, Caldwell viszont folytatta tovább a 20. kötélhosszig. Aztán Jorgeson megcsinálta a 15. és 16. kötélhosszt, a 17-20 között pedig újra felső biztosítással mászott és így utolérte Caldwellt.
Ez tényleg feszegeti a csapatban történő szabadmászás határait, mert bár tulajdonképpen mindkét mászó minden kötélhosszt megmászott, nem a bevett szokások szerint haladtak. De tulajdonképpen mindegy milyen „stílusúnak” nevezzük a mászásukat, a lényeg változatlan: Caldwell és Jorgeson nagyon keményen megdolgozott azért, hogy a hét évig tartó munka és elszántság meghozza a gyümölcsét.
Reel Rock 13 Budapest
Filmek a Corvin Moziban 2018. november 15-16.
Tweeting
Amint a sziklára tették a lábukat, a Dawn Wall projekt a szaksajtó érdeklődésének a középpontjában állt. Mivel az El Capon tökéletes a térerő, a két mászónak lehetősége nyílt arra, hogy végig tájékoztassák az érdeklődőket. Naponta posztoltak az Instagramra és a Facebookra, sőt Jorgeson élő „közönségtalálkozókat” is tartott a Twitteren.
A nagy sporteseményekkel ellentétben, amelyeket olyan stadionokban tartanak, ahol a közvetítés lehetősége tökéletesen adott, a nagyfalas mászásnál a történések rögzítése és közvetítése több szempontból is problémás.
Jorgesont és Caldwellt sokan kritizálták az erős közösségi médiajelenlét miatt. Úgy érveltek, hogy a Facebook posztok nem passzolnak egy igazi mászókalandhoz. Ma már szinte őskorinak tűnik ez a nézet, hiszen azóta megszoktuk, hogy a kamerák és a mobilok a nap huszonnégy órájában rajta vannak a közösségi médiaoldalakon.
„Szinte úgy érzem, hogy kötelező posztolnom” – írta Caldwell a 10. napon. „Furcsa ez az egész. Eleinte nagyon nehezen vettem rá magam, de most látom mennyien bíztatnak, mennyien támogatnak és úgy érzem kötelességem továbbra is posztolni az Instagramon és a Facebookon. Ez is a részévé vált ennek a mászásnak.”
Jó sok nehéz szakasz
És végül az utolsó érv, ami mellett minden eltörpül: a Dawn Wall projekt azért ilyen jelentős a mászósport történelmében, mert jelenleg nincs ennél nehezebb nagyfalas út. 17 olyan kötélhossz van benne, aminek a besorolása 5.13 vagy még nehezebb. Az pedig, hogy a Yosemite-völgy két legnehezebb kötélhossza a 14. és a 15. épp az út felén vannak csak még nagyobb kihívás elé állítja a mászni vágyókat.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy sok idő telik majd el mielőtt valaki megismétli ezt a mászást!
Reel Rock 13 Budapest
Időpont: 2018. november 15-16.
Helyszín: Corvin Mozi, Korda terem
.png)
Kommentáld!