Egy óriáscápa mintegy 5000 kilométeres utat tett meg, az adat segít a kutatóknak bepillantást nyerni a ritka faj életvitelébe.

A kutatók évtizedekig azt hitték, hogy az óriáscápák kerülik az elkalandozást, közel maradnak táplálkozó területeikhez a hidegebb óceáni vizekben, mint amilyen például az Írország és New-England körüli régió. A Banda névre keresztelt óriáscápa Írországból Afrikába vezető, mintegy 4980 kilométeres odüsszeája nemrégiben rávilágított, milyen keveset is tudunk a Föld második legnagyobb halának természetéről. A csodálatos utazásról elsőként a Belfast Telegraph számolt be.

Az ötméteres nőstény óriáscápát júliusban látta el nyomkövetővel Írország partjainál az ír óriáscápa-kutató csapat. Banda közel 5000 kilométert tett meg felcímkézési helyétől az afrikai trópusi vizekig, ahol is Szenegál közelében esett le róla a nyomkövető. Banda trópusi vakációja az első utalás arra, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén élő cápák – nyugat-atlanti rokonaikhoz hasonlóan – dél felé vándorolhatnak.

2009-ben Gregory Skomal massachusettsi tengerbiológus felfedezte, hogy New England óriáscápái a telet szeretik a trópusokon eltölteni. Skomal 25 halat látott el nyomkövetővel a massachusettsi Cape Codnál. A cápák a telet a Sargasso-tengerben, a karibi térségben, valamint Brazília partjai mentén töltötték. Az egyik hal egy hónapot az Amazonas torkolatánál töltött el. Akkoriban még senki sem követte nyomon a cápákat az európai vizektől a trópusokig.

A csendes-óceáni óriáscápák hasonló utakat tehetnek meg. 2012. február 2-án egy 2011 júliusában felcímkézett óriáscápa jelent meg hirtelen Hawaii közelében. A San Diegónál nyomkövetővel ellátott hal egyike annak a négy cápának, melyet valaha nyomon követtek a Csendes-óceán keleti részén.

A nyomkövetés és a helyi felmérések révén az ír csapat abban reménykedik, hogy még többet megtudhat a cápák életviteléről, és védelmüket kezdeményezheti az ír vizekben. Az óriáscápa veszélyeztetettként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség listáján. Évtizedekig vadászták májolajáért és uszonyáért, illetve pusztították el a halászhálók véletlen megrongálásáért.

A világ második legnagyobb hala, mely a mérsékelt óceáni vizekben valamikor több százezres egyedszámban élt, ma már igen ritka látvány. A cápa elérheti a 13 méteres testhosszt, szűrve táplálkozóként óriásira tátott szájjal úszik. Annak ellenére, hogy a legtöbb régióban védelmet élvez, egyedszáma ismeretlen okokból világszerte csökken.

A helyi iskola tanulóinak segítségével az ír kutatók öt cápát láttak el nyomkövetővel, a fennmaradt három GPS-jeladó begyűjtésére várnak. 

MTI