Pál apostol
Valentin de Boulogne: Pál levelet ír (Blaffer Foundation Collection, Houston, TX.)
Élete
A Kilikia (Kis-Ázsia, ma Törökország) tartományban található, Nagy Sándor alapította kereskedelmi és kulturális központban, Tarsus városában született 1 körül, Benjámin törzséből származó hellenizált zsidó családban. Eredetileg Saulnak hívták. Római polgárjoggal rendelkezett, melyre hivatkozott is. Zsidó neveltetésben részesült, Gamaliél rabbi tanította Jeruzsálemben (ApCsel 22,3). „Polgári” foglalkozása sátorkészítő volt.
A farizeus irányzatot követte, részt vett a korai keresztények üldözésében: jelen volt István vértanú kivégzésénél (ApCsel 7,58). Később a Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, de útközben (a „damaszkuszi úton”) csodás eseményben volt része (ApCsel 9,2-8), és ő is Jézus Krisztus követőjévé vált (ezt nevezzük Pál-fordulásnak).
Megtérése
(34 körül) megadta élete értelmét. A Törvényért és az atyai
hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy
mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani.
Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvalóan összefüggésben
állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben
István megkövezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közösség hellenisztikus
csoportjának üldözéséhez és elűzéséhez, továbbá a damaszkuszi
egyházközség alapításához vezetett. Úgy látszik, ez az egyházközség – a
jeruzsálemi egyház törzsrészével ellenkezően – teljesen elszakadt a
Törvénytől. Pál – amint a Gal 1,13 sk. és a Fil 3,5 sk. mutatja – a
szigorú zsidó törvénytiszteletet védelmezte a Törvénytől való
szabadsággal szemben. Nemcsak egy keresztre feszített Messiás
„botrányáról” volt szó, hanem arról a kérdésről, hogy a Törvény érvényes
útja-e az üdvözülésnek. A Törvény vagy Jézus Krisztus? – ez lett
életének döntő kérdése.
Így helyzete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a
legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az
evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek
mindene lett – így fogalmazta meg egyszer később az igehirdetés máig
érvényes programját (vö. 1Kor 9,20–23).
Pál-fordulása előtti élete azonban nem múlt el nyomtalanul: „tüskét kaptam a testembe” – írta. Biblia-kutatók feltételezik, hogy vagy maláriája volt, epilepsziában szenvedett, vagy pedig állandó fogfájása
volt. Igaz, mások szerint a „tüskét” megtérési élményekor szerezte:
mivel hogy „bűnös állapotban látta meg az Urat”, az attól szenvedett
látáskárosodása bizonyult részben maradandónak.
Kommentáld!