A 20. század elején még több tízezer rőtesfejű lúd népesítette be a patagóniai sivatagokat. Ma már alig találkozunk velük.

Fotó: Profimedia

A Falkland-szigeteken azonban még mindig nagy számban élnek, és egyes vélemények szerint ezek a szigetlakók biztosíthatnák a szárazföldi visszatelepítést, ám egy újabb tanulmány szerint ez nem lehetséges.

A dél-amerikai Patagóniáról először a fenséges gleccserek és a sivatag eszünkbe, valójában nagyon gazdag a domborzata, számos madárfajnak biztosít élőhelyet, köztük a rőtesfejű lúdnak (Chloephaga rubidiceps), amely vándormadárként tavasszal érkezik Dél-Patagóniába, és a legelőkön található fűfélékkel táplálkozik. Az 1930-as években az argentin kormány azonban a juh- és szarvasmarha-tenyésztés szempontjából károsnak tartotta a jelenlétüket, és komolyan irtani kezdte őket, így a szárazföldön jelentősen megcsappant a létszámuk. A délebbre található Falkland-szigeteken élő populáció az üldöztetés ellenére szaporodóképes állapotban fennmaradt. Ugyanakkor a szárazföldi rőtesfejű ludak szaporodási területével is gondok adódtak. A chilei kormány Tierra del Fuegoba betelepítette a patagóniai szürke rókát a korábban odatelepített európai nyúlpopuláció féken tartására, viszont a rókák jelenléte megakadályozza a ludak visszatérését.

Egy új, az Aves Argentinas által támogatott tanulmány szerint a korábban a Patagóniai-sivatag legnépesebb libafaját jelentő rőtesfejű lúd mára már csak 800 egyedből áll, ráadásul a szaporodási aktivitás jelentősen csökkent: 20 éves szünet után először tavaly rögzítettek tojásrakást.

A tanulmány szerint mindezidáig csak vizsgálatokat végeztek és táplálékkal látták el a ludakat, ám közvetlen védelmi tevékenység nem történt. Ez utóbbi keretében próbálkoznának a szigetlakók  betelepítésével, hogy a kívánt populációt elérjék a dél-amerikai kontinensen.

Ennek azonban két akadálya is van: egyrészt az utóbbi egymillió évben – amióta a szigetlakók és a szárazföldiek különváltak – kialakultak genetikai különbségek. Másrészt nem valószínű, hogy a nem vándorló szigetlakók átvennék a szárazföldiek költöző életmódját, hisz több jel is arra utal, hogy a szigetlakó és a szárazföldi populáció különálló fajnak tekinthető. Ezek után valószínűleg már késő lenne a szárazföldiek megmentéséhez.

Forrás: birdlife.org