greenfo/MTI

Az eddig megfigyelt legnagyobb mértékű korallpusztulás sújtja az ausztrál Nagy-korallzátony területének egészét - derült ki az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) legújabb jelentéséből.

A szigetország kormánya mellett működő kutatóintézet szakemberei kétévente tartanak állapotfelmérését az északkeleti Queensland állam partjainál húzódó összes korallzátonynál és rendszeresen közzé teszik az eredményeiket - olvasható a The Guardian című brit lap honlapján. A héten publikált legfrissebb jelentés részletesen taglalja, hogy milyen hatással voltak a 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony egyes szakaszaira a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredések.

Az intézet szerint soha nem volt még példa arra, hogy egymást követő években jelentkezett volna a pusztító természeti jelenség. "Az AIMS által az elmúlt több mint 30 évben végzett megfigyelések azt mutatták, hogy a Nagy-korallzátonyt alkotó zátonyok képesek regenerálódni az ilyen események után, ám ez az ellenállóképesség egyértelműen korlátozott" - írták a szakemberek, hozzátéve, hogy a klímaváltozás nyomán egyebek között erőteljesebb viharokkal, valamint még gyakoribb és intenzívebb korallfehéredésekkel kell számolni a jövőben.

Példátlan korallfehéredés sújtja az ausztrál Nagy-korallzátony északi és középső harmadát

Soha nem látott mértékű korallfehéredés sújtja a már amúgy is legyengült ausztrál Nagy-korallzátony északi és középső harmadát - derült ki a levegőből végzett legfrissebb vizsgálatokból.

Az immár második éve pusztító korallfehéredés a zátony 1500 kilométeres szakaszát érinti. A mostani fehéredés a koralltelep középső harmadára koncentrálódik, míg a tavalyi elsősorban az északi részre összpontosult. A szakértők szerint a két esemény időbeli közelsége miatt a koralloknak nincs esélyük regenerálódni - írtuk egy éve.

"A pusztítóbb események nagyobb károkat okozhatnak a zátonyokban, amelyek regenerálódása hosszabb ideig is eltarthat, ha a virágállatok fejlődési üteme nem változik. Eközben a hirtelen bekövetkező környezeti jelenségek közötti időintervallumok csökkennek és az olyan krónikus stresszforrások, mint az óceánvíz zavarossága, valamint a magas vízhőmérséklet, lassíthatják a regenerálódási folyamatot" - húzták alá a szakemberek.

Az északi zátonyokon, amelyek a leginkább megsínylették a tengeri hőhullámokat, a korallborítás csaknem fele odaveszett. A legutóbbi hőhullám hatásaira azonban nem tér ki a mostani jelentés, mert a vizsgálatok ezúttal a zátony középső és déli szakaszaira koncentrálódtak. A középső régió "jelentős korallpusztulást szenvedett el a korallfehéredés és a korallevő töviskoronás tengericsillagok déli irányú inváziója miatt".

A teljes korallborítás a 2016-ban mért 22 százalékról 2018-ban 14 százalékra csökkent. "Az elmúlt több mint 30 évre visszatekintve példa nélkülinek számít, hogy a zátony mindhárom régiója ilyen hanyatláson megy keresztül és, hogy ilyen sok zátonyon alacsony a korallborítás" - hangsúlyozták a kutatók. A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.

A Nagy-korallzátony Ausztrália egyik legnagyobb turistalátványossága, amely évente mintegy 6,4 milliárd ausztrál dollárral járul hozzá az ország gazdaságához és több mint 64 ezer munkahely köthető hozzá. Az ausztrál kormány április végén jelentette be, hogy 500 millió ausztrál dollárt (104 milliárd forint) fordít a következő években a zátony helyreállítására és védelmére, beleértve a vízminőség javítását is.