greenfo/MTI

Percenként egymillió műanyagpalackot vásárolnak az emberek világszerte, és az emberiség műanyagéhsége további 20 százalékkal fog növekedni 2021-ig, ami egyesek szerint a klímaváltozáshoz hasonló súlyosságú környezeti válsághelyzetet fog teremteni.

A műanyagpalackok iránti kereslet növekedését a palackozott víz iránti csillapíthatatlannak tűnő vágy hajtja, valamint a nyugati, "folyton úton" életmód átterjedése Kínára és az ázsiai-csendes-óceáni régióra. A The Guardian birtokába jutott friss adatok szerint 2016-ban több mint 480 milliárd műanyag üdítőspalackot adtak el világszerte. Egy évtizeddel korábban ez a szám még nagyjából 300 milliárd volt, és az Euromonitor International kutatócég legfrissebb becslései szerint 2021-re eléri az 583,3 milliárdot.

Az üdítős és vizespalackok többsége a műanyagtermékek gyártásában széles körben használt, és újrahasznosítható polietilén-tereftalát (PET) felhasználásával készül. A palackok begyűjtésére és újrahasznosítására irányuló erőfeszítések azonban nem tudnak lépést tartani a műanyagpalackok iránti megnövekedett igénnyel.

A 2016-ban vásárolt műanyagpalackok kevesebb mint felét gyűjtötték be újrahasznosítás céljából és a begyűjtöttek mindössze 7 százalékából készült új palack.

A hulladék többsége a szeméttelepeken és az óceánban végezte. Az Ellen MacArthur Alapítvány kutatása szerint évente 5-13 millió tonna műanyagszemét kerül a világ óceánjaiba, ahonnan aztán a tengeri madarak, halak és egyéb teremtmények gyomrába jut. Amennyiben a helyzet nem változik, akkor 2050-re több lesz a műanyag az óceánokban, mint a hal, ha a súlyokat vetjük össze. A szakértők pedig már arra figyelmeztetnek, hogy a táplálékláncon keresztül a műanyaghulladék egy része már megtalálta az útját az emberek tányérjába is. Hugo Tagholm, a Surfers Against Sewage nevű szervezet munkatársa szerint a műanyagszennyezés lassan a klímaváltozáshoz hasonló súlyosságú fenyegetést fog jelenteni, mivel beszennyezi a bolygó minden természeti rendszerét és egyre több teremtményt veszélyeztet.

Májusban a szakemberek csaknem 18 tonna műanyaghulladékot találtak a világ egyik legtávolabbi szigetén, a Csendes-óceán egyik lakatlan atollján, de az Északi-sarkvidék partmenti területein és Nagy-Britannia leggyönyörűbb strandjain is megjelent már a műanyagszemét. Az Euromonitor munkatársa, Rosemary Downey szerint a világszerte eladott műanyagpalackok többsége ivóvizes palack. Hozzátette: "az emberek egészségesen akarnak élni és egyre nő az aggodalom a talajvíz szennyezettsége és a csapból folyó víz minősége miatt, ami mind hozzájárul a palackozott víz iránti kereslet növekedéséhez". Kína mellett Indiában és Indonéziában is jelentősen nő a palackozott víz iránti igény. Az üdítőspalackokat elő lehetne állítani 100 százalékban újrahasznosított műagyagból (RPet), és a természetvédők igyekeznek is nyomást gyakorolni a nagy üdítőgyártókra, hogy használjanak jóval nagyobb mennyiségű újrahasznosított alapanyagot.

Az ENSZ 2011-ben a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította. Egy olyan komplex jelenségről van szó, mely érinti az egész óceáni élővilágot, a társadalmat, a gazdaságot, az emberi egészséget és geológiai időskálán még a Föld jövőjét is átformálja. Ugyan vannak már módszereink a probléma valódi kezelésére, de ezek gyors és széleskörű elterjedése még várat magára. 
A hulladékfoltok, vagy más néven szemétszigetek megjelenésének története a világtengerekben a múlt század 50-es éveire nyúlik vissza. Az emberiség ekkor kezdett el ipari mennyiségben mesterségesen előállított polimereket, azaz műanyagokat gyártani. Méghozzá évről évre ugrásszerűen nagyobb mennyiségben. Alig több mint 60 év alatt a világ műanyag termelése a 180-szorosára nőtt: ma már 300 millió tonnát állítanak elő évente. És nincs megállás: 2050-re a 700 millió tonnát is elérheti.