A mondás szerint Péter és Pál érkezésekor  szakad a búza gyökere.

Június 29-e a hagyomány szerinti aratás kezdete, de vannak területek az országban ( pl. Hajdú-Bihar), ahol már megkezdődött a búza betakarítása. A gazdák szerint az áprilisi forróság miatt kezdődik korábban az aratás, de jó minőségű termésben reménykednek. Szólláth Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke úgy nyilatkozott, hogy az időjárás miatt várhatóan 10-15 százalékos terméskiesés várható.

Hagyományosan a legkorábban érő kalászosok – az őszi meg a tavaszi árpa – betakarításával kezdődik az aratás Szent Iván nap környékén, ám  a rozs, majd a búza Péter Pál nap környékén válik vágáséretté. A zab aratásával zárul a sor.

“Aranykalász, aranybúza…

kössed, kössed koszorúba!

Búzavirág legyen éke,

pipacs nyíljon közepébe!” Mentovics Éva

Péter-Pál napja az aratás ünnepe

Ki volt Péter és Pál? Péter apostol Róma első püspöke volt (az első pápa), a katolikus hagyomány szerint Jézus neki adta a mennyország kulcsait. Pál apostol a korai kereszténység jelentős alakja, a katolikus vallás elterjesztésében volt kiemelkedő szerepe. Névnapjuk azért van június 29-én, mert  a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában.

 A hiedelem úgy tartja, ezen a napon a “a búza töve megszakad” és elkezdődhet a betakarítás. Dologtiltó nap is volt, azaz sokszor csak jelképesen, egy-egy kaszasuhintással kezdték meg a munkát.

A kalászszemle pár nappal korábban, Szent Iván napján (június 24-én) történt. A búza ugyanis ekkor kezdi el hányni a kalászát, a töve megszakad, a gazdák szerint ilyenkor válik  vágáséretté. Nincs nagy ünnep az aratás kezdetén, hiszen sok a munka a földeken, bezzeg utána! A munka végeztével kezdődik meg ugyanis az aratóünnep.

Aratási szokások

az aratók fohásszal kezdik a napot

egyesek szerint Péter-Pál napján nem lehet dolgozni és gyümölcsöt enni

az a leány vagy legény, aki először hallja meg a harangszót, még abban az évben megházasodik.

ezen a napon a halászok is ünnepeltek régen, hisz Pétert patrónusukként tisztelték (korábban halász volt, Jézus utasítására kezdett el halak helyett lelkeket halászni). Halvacsorát is rendeztek a tiszteletére. ( forrás/fmc )

Régen és ma

Régen talán még fontosabb volt az időjárás, mint a mostani, gépiesített világban. Az aratás 60-70 évvel ezelőtt nagy összefogást igényelt, és kézi erővel történt a munkálatok majdnem teljes egésze. A betakarítás idején használt eszközöket megáldatták, a munka megkezdése előtt kinn a földön imádkoztak a bőséges termésért. Az aratás elengedhetetlen kellékei anno a sarló és a kasza voltak.

A sarlóval való aratás kifejezetten asszonnyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak. A marokszedés szintén az asszony feladata volt, a kévék bekötése és összehordása ismét férfi munkának számított.

Általában a családok, rokonok összefogtak, és egymásnak segítve takarították be az éppen aktuális gabonát.

Azután ezeket a kévéket lovaskocsin behordták az adott gazda házához, ahol a falu cséplőgépén kiverették a szemet. Mindenkinek meg volt a feladata, ki adagolt ki elszedett. A kihulló szalmát kazalba rakták. A munka végeztével következik az aratóünnep, amely már a középkorban is szokás volt.

Manapság, teljesen gépesített a termény betakarítás. Hatékonyabb, gyorsabb, és kevesebb ember munkáját veszi igényben. A modern aratógépek képesek mérni szemveszteséget, nedvességtartalmat, GPS pedig segít a táblatartásban.