Amikor Peter Petras (71 éves) 20 ével ezelőtt újra megnyitotta a Rainer kunyhót (Rainerova chata), nem is sejtette, hogy már a következő nap fekete nap lesz a Tátra történelmében, hiszen 1998. július 14-ről 15-re virradó éjjel leégett a Hosszú-tavi menedékház. A lelkesedést és örömöt nagy katasztrófa követte, ahogy Petras mondta, az egyik szeme örült, a másik sírt.
1863-ban Rainer János György egy hangulatos kis menedékkunyhót épített a Reiner-réten (Starolesnianska poľana), nem messze a Tarajkától (Hrebienok), amely halála után gyorsan hanyatlásnak indult. Később még felújították, de a turisták nem nagyon kedvelték egészen addig, amíg a késmárki Peter Petras nem vette szárnyai alá. „Mint teherhordó, a szomszédos Zerge-szállóban dolgoztam, akkor még nem tudtam, hogy a mellett álló kis kőépület volt a Tátra első menedékháza. A kunyhóban akkoriban nagy rendetlenség és rengeteg szemét volt. Egyre erősödött bennem a gondolat, hogy meg kell mentenem a kunyhót” – mondta Petras.
Peter Petras korábban tanárként dolgozott, ezért nem volt sok pénze. Annak érdekében, hogy pénzhez jusson, egyre több teherhordást vállalt, és a saját pénzét fektette be az épület felújításába. „Felvettünk egy kis kölcsönt, de a legnagyobb problémát az jelentette, hogy meggyőzzem a feleségemet, hogy vágjunk bele. A kitartásomnak köszönhetően ez végül sikerült. A kunyhó felújítása rengeteg erőfeszítésbe és munkába került. Emlékszem, hogy 36 zsák szemetet szedtünk össze a házban, és csak ezután tudtuk megkezdeni a felújítást. A beruházás kb. 80 %-a saját erőből történt” – tette hozzá Peter Petras.
Neki köszönhetően 1998. június 13-án megnyitották a Rainer kunyhót, melyet ma már a fia, a fiatalabb Peter Petras vezet. A kunyhót bérlik a Tátrai Nemzeti Park Állami Erdészetétől (Štátne lesy TANAPu), amelytől Petraséknak paradox módon meg kellett vásárolni a felújításhoz szükséges faanyagot. „Saját gyermekünkként építettük, szépítettük, bízom benne, hogy így meg is fog maradni” – mondja bizakodva Petras.
Ugyancsak évfordulót ünnepel ebben az évben a Kis-Tarpataki-völgy (Malá Studená dolina) torkolatában fából épült Zamkovszky menedékház (Zamkovského chata), melyet 1943-ban a lőcsei Zamkovszky István és felesége, Ľudmilla épített fel a Lomnici-gerinc (Lomnický hrebeň) alatt. Akkoriban a földszinten volt az étkező, a konyha és a gondnok lakása, az emeleten pedig vendégszobákat alakítottak ki. 1948 februárjában a házat államosították, és a házaspárnak a kislányukkal együtt el kellett azt hagyni. 1951-ben a Slovakotour tulajdonába került, és átkeresztelték Nálepka kapitány menedékház (Chata kapitána Nálepku) névre. Eredeti nevét 1991-ben kapta vissza, egy ideig még állami kezelésben volt, majd a kárpótlás során 1993-ban visszakapták Zamkovszky István örökösei. A menedékházat 1996-tól a Vágbesztercéről (Povážska Bystrica) származó Jana Kalinčíková vezette, 2003-ban pedig ő lett a ház tulajdonosa. Jana nem felejtette el a menedékház építtetőjét, a menedékház étkezőjének falán a ház építése és fennállásának első éveiben Zamkovszky István által készített fotók láthatók. A menedékház, melyben jelenleg hat szobában 25 ágy várja itt a turistákat, viszonylag könnyen elérhető a Tarajkáról, de útközben sokan megállnak itt a Téry menedékház (Téryho chata), vagy a Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) felé vezető útjukon is.
Kommentáld!