PIETRELICINAI SZENT PIO SZERZETES
Francesco Forgione (Pietrelcina, 1887. május 25. – San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.
ÉLETE
Francesco Forgione 1887. május 25-én látta meg a napvilágot a dél-olasz, Sanvio tartománybeli kisvárosban, Pietrelcinában,
Grazio Mario Forgione (1860–1946) és Maria Giuseppa de Nunzio Forgione
(1859–1929) második gyermekeként. 4 testvére közül volt egy bátyja:
Michele, és három húga: Felicita, Pellegrina, és Grazia (aki később apáca
lett). Szülei állatokkal foglalkoztak, pásztorkodással keresték meg a
betevőre valót. A közeli Szent Anna kápolnában keresztelték meg, ahol
később ministrált is. 10 éves koráig állatőrzéssel foglalkozott, ami
késleltette tanulmányai megkezdésének idejét. Egyszerű életet éltek, de
későbbi visszaemlékezéseiben ezt írta: "családunkban nehéz lett volna
tíz lírát találni, de sohasem hiányzott semmink se."
Vallásos légkör
Pietrelcina vallásos város volt, ahol az év összes ünnepnapját
megtartották és a szenteket is nagy tisztelet övezte. Francesco szülei
gyakran meséltek gyermekeiknek bibliai történeteket, és gyakran
tanulmányozták a Szentírást. Úgy tartják, hogy Francesco gyermekkorától kezdve látta Jézust, Szűz Máriát
és az őrzőangyalát, és beszélgetni is tudott velük, és amíg gyermek
volt, meg volt róla győződve, hogy erre mások is képesek. 12 évesen
részesült az elsőáldozás és a bérmálás szentségében.
Szerzetesség
Fiatal korában gyakran voltak mennyei látomásai és elragadtatásai. 1897-ben, az elemi iskola
harmadik évének befejezése után egy adományokat gyűjtögető kapucinus
szerzetessel való beszélgetést követően fogalmazódik meg benne a
gondolat, hogy szerzetesnek áll. 1903. január 6-án belépett a morconei
Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, ahol ugyanebben a hónapban
öltötte föl a ferences habitust és kapta a Frater Pio nevet (=Pio
testvér). Novícius
korában állítólag gyakran érték támadások a Gonosztól, aki egy esetben
egy vörös szemű, fekete kutya képében jelent meg egy éjszaka a
cellájában.
A stigmák előjelei
1910. augusztus 10-én Beneventoban pappá szentelték. Az ezt követő években kezdett erős fájdalmat érezni azokon a helyeken, ahol később a stigmák
megjelentek: tenyere közepén, talpán és a mellkas egy pontján (Vö.
1911. szept. 8-án írt lelki vezetőjéhez levelét, in: Pio atya levelei.
MÉCS, Budapest, 2008., 28-29. old.). A fájdalom intenzitása bizonyos
helyzetekben nőtt, máskor csökkent. Ezen fájdalmaknak hatására egészségi
állapota megromlott, ezért otthon maradhatott. Ezen idő alatt iskolában
tanított és naponta tartott prédikációkat.
A stigmák vizsgálata
Foggiai atyák megbízták Dr. Luigi Romanellit, - Barletta városának
kórházából érkezett - aki figyelte és kezelte a sebeket. Dr. Amico
Bignami - Római Egyetem patológusa - javaslatára a kötésre pecséteket
tettek. Dr. Romelli tizenöt hónapon keresztül vizsgálta. A sebekről
végül jelentésében azt írja nem tudta osztályozni, de úgy vette észre
nem felületi sebekről van szó. A sebek legkisebb nyomásra is éles
fájdalmat váltottak ki. A kéz sebei kétoldali benyomásánál ürességet
érzett, de nem tudta megállapítani, hogy összeért volna az ujjai a kéz
vastagságában a fájdalmak miatt[1]. [2]
San Giovanni Rotondóban
1916.
szeptember 4-én Piót San Giovanni Rotondóba helyezik, a Gargano
hegyekbe. Vele együtt 7 atya működött a kolostorban. Katonai szolgálatát
leszámítva haláláig itt élt. 1918. szeptember 20-án imádság közben
megjelennek kezén, lábán és oldalán a stigmák. Értelmüket látomás tárja
fel Pio számára: Krisztus társa lesz a szenvedésben. A stigmák néhány
héttel Pio halála előtt teljesen eltűntek testéről. A San Giovanni
Rotondóban való tartózkodása alatt meglátogatta őt a fiatal pap Karol
Jozef Wojtyła (a későbbi II. János Pál pápa), akinek állítólag megjósolta, hogy pápa lesz.
Magyar vonatkozás
- Pio atya Mindszenty József bíboros cellájában járt. Ezt a különleges képességen alapuló esetet, - a bilokációját - a szentté avatási eljárásának dokumentuma között találhatjuk, a positio második kötetének 1638. oldalán.[3]
- Pio atya jövendölése Magyarországról:
-
- "Magyarország egy olyan
kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok
szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz
részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az
emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a
magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát
országukra!"[4]
Kommentáld!