Pomáz
Fekvése
Budapesttől 2,37 km-re északra, Budakalász és Szentendre szomszédságában helyezkedik el, a Pilis-hegység kapuja. Nagy- és Kis-Kevély hegyek aljában. (E hegyek keleti lejtőit a török hódoltság után letelepedett szerb lakosság „kovily”-nak
nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik
azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán
árvalányhaj terem rajtuk.[3] A „kevély” szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély.)
Földrajzilag a pomáz-esztergomi törésvonal mentén helyezkedik el, a
Kárpátok miocén kori vulkáni koszorújának első vonulata itt találkozik a
várost átszelő Dera-patak völgye–Kovácsi-völgy
vonulatától délre elhelyezkedő üledékes talajtakaróval. Pomáz és
környékének geológiai szempontból a visegrádi hegységhez tartozó miocén
kori vulkanikus eredetű hegye a Nagy-Csikóvár és a Kőhegy.[4]
A környék hegyei nem rendelkeznek állandó vízfolyással, száraz nyarakon
a környék egyetlen vízgyűjtője a Dera-patak is elapad, pedig Pomáz
történetében számtalan áradás, gyors, hirtelen jövő árvíz forrása is
ugyanez a Dera-patak volt.
Története
Pomáz ősidőktől lakott hely volt. Újkőkori, réz- és bronzkori temetkezések nyomait is megtalálták, majd szkíta és kelta lakosok előzték meg a rómaiakat, akiknek több villája is a város területén volt. A longobárdok és avarok is itt hagyták nyomaikat. A város neve valószínűleg a latin pomosus szóból (gyümölcsös) származik. Első írásos említése 1138-ból származik: Vak Béla említi egy oklevélben, hogy a falu a dömösi apátság tulajdona. 1277-ben
kelt adomány levélből kitűnik, hogy IV. László király pomázi birtokait
Erzsébet hercegnőnek, és a szigeti apácáknak adományozta. 1348-ban árvíz pusztított, és azt követően pestis járvány tizedelte meg a lakosságot.
A csapás 1364-ben megismétlődött, újabb árvíz, és újabb pestis járvány következett el.[5]
Részben a XIV. végén, valamint XV. század elején épült fel az un.
Kliszai királynői vár és templom, amely nem is annyira vár, mint inkább
egy középkori többszintes palota lehetett. Az épületet, számos más akkor
létező pomázi épülettel egyetemben a császári erők robbantották fel, 1701-ben,
hogy azokat a Rákóczi seregei ne használhassák fel védelmi célból. Buda
közelében nem akartak stratégiai gyengítő pontokat hagyni. Az épület
maradványait feltáró ásatások során díszesen faragott oszlopfők,
dekoratív mennyezet-bordák kerültek elő, valamint néhány szobortöredék,
amiket a Nemzeti Múzeumba szállítottak. A királynői vár templom-romja
mellett tárták fel Pomáz legrégibb középkori temetőjét, ahol 245 sírt
találtak.[6]
A szerb néprajzgyűjteménynek helyt adó porta
Az 1546.
évi török adóösszeírás (defter) szerint a magyar őslakosságból már csak
10 család élt, akik évi 1615 akcsét fizettek az akkori „zaimet”
tulajdonosnak, a budai Huszein Isztrafcsa csausnak. Pomáz és környéke 1548-ban a budai Kaszime pasa birokába került. 1579-ben Üvejksz pasa összeírásában Pomáz Szente-puszta néven szerepelt.[7] Az 1599. évi defterből kitűnik, hogy Pomáz lakossága részben „kugában", vagyis pestisben
kihalt, részben elköltözött. A falu földjeinek nincs tulajdonosa,
azoknak csak használója a Dervis nevű szegedi szandzsák-bég, kinek
ezekből való jövedelme évi 400 akcse. Az 1562, 1580, és 1590.
évi ősszeírásokból látszik, hogy a falu tartósan néptelen. Zaimet
tulajdonosának, ill használójának Derja bégnek és Pervane csausnak 1000
és 2000 akcse között jövedelmez.[8]
A 15 éves háború majd a zsitvatoroki béke
után,a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási
rendszer alakul ki az ország török megszállású területén [9] Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget
déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál
az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a
Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka
határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban
vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin,
Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő,
Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és
Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb
lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a
vállalkozó kedvű telepeseknek. ( A terület megvételéről és
betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis
vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a
keresztény és a török elismerte és különbözö ügyekben alkalmazta.[10]
Pomáz népessége (1870-2011), forrás: KSH helységnévtárak
A település a török hódoltságot követően teljesen elnéptelenedett. Kezdetben az udvari kamara katolikus dél-német
családoknak biztosított kedvezményes letelepedést. I. Lipót császár
1686-ban Belgrádnál, a törököktől átpártolt szerbeknek, Pomázon
biztosított letelepedést, akik Csernojevits Arzén pátriárka vezetésével
érkeztek a településre[11]. Az 1690-es évek végén Habsburg kezdeményezésre a környék földesurai jelentős kiváltásokat adtak a szerb családoknak, amelynek következtében a szerb szabad telekgazdák vagyonosodása is megkezdődött.[12] A XVIII. század második felétől szlovák családok letelepedése is megkezdődött, s 1790-től magyarok visszatelepedése is állandósult.
A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, szőlő- és
gyümölcstermesztéssel, Szentendre, s a távolabbi Buda piacain
értékesítették portékáikat. A XVIII. század második felétől fogva a
kézműves ipar jelentősége is egyre nőtt főképp a helyi igényekre építve.
Tímár, bőrfeldolgozó, kerékgyártó, kőműves iparosok mellett jó néhány
kovács-műhely is ismert volt. Pomáz a régi romok helyébe számos új
épülettel gazdagodott, a település fellendülése megindult. A község
fejlődésének egyik fontos mérföldköve lett, amikor a vasút elérkezett
Pomázra. 1888 augusztus 17-én helyezték üzembe a Budapest-Szentendre vasútvonalat[13],
s Pomáz új vasútállomásával bekapcsolódott az ország nagy közlekedési
érhálózatába. Az 1880-as évek végén ideérkező filoxéra járvány a hegyi
szőlőket szinte teljesen kipusztította, amely Pomáz fejlődését is rövid
idő alatt átalakította. A már korábban meginduló kőbányászat, és
kőfaragás mellé téglaégetéssel kezdett a lakosság egyre nagyobb számban
foglalkozni. Gőzmalmok létesültek, s faipari manufaktúrákat kisebb
üzemek váltották fel.
A XX század elejére járási székhely lett, s fejlődését mi sem mutatja
jobban, mint, hogy az ekkoriban megalakuló iparos-körnek 120 tagja
volt.[14] 1924-ben
kezdte meg működését Pomáz egyik jelentős kézműipari cége, a Ungarische
Weberei AG. (UWAG). Szövöde, szövő-előkészítő, és kivarró részleg
kezdte meg ekkor a működését, amely 1938-ban
fonodával is bővült. A fonoda építését egyébként két évvel korábban
kezdték meg. Az államosításokat követő szocialista átalakulások során az
üzem Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár nagyvállalat Pomázi Gyáregysége
lett, és 1980-ban közel 600 főt foglalkoztatott.[14]
A református templom
A két világháború közötti időszakban az ipari fejlődés hatására
jelentősen megnövekedett a lakosság lélekszáma a beköltözések miatt,
amely új lakóövezetek kialakításához vezettek, mint például a
Bartkó-telep, vagy a Tiszolczy-telep. 1944-ben a község német megszállás alá került, sőt egy katonai reptér kialakítása is megkezdődött.[14]
A Szovjet II. és III.-dik Ukrán Front csapatai Budapest északi
gyűrűjének zárásakor, 1944. december 26-án szabadították fel a német
megszállás alól a községet. Ezt követően a község fejlődésének egy újabb
fejezete kezdődött el, amely az államosítások, az ötvenes évek
erőltetett iparosításán keresztül vezetett át a hatvanas évek kettős
strukturáltságú vállalati arculatához. A nagy állami vállalatok központi
költségvetésű, és a helyi vállalatok kis költségvetésű
irányításrendszere majd negyven éven át adott meghatározó keretet a
település gazdasági arculatához.
A település 2000-ben városi rangot kapott.
Turizmus, sport
Kedvelt kirándulóhely a Csikóváralja, a Petőfi-kilátó, a Holdvilág-árok,
a Szurdok, a Mesélő-hegy és a Gyopár-forrás közelében. Több
turistaszállás mellett a Vróczi úton gyermeküdülő található. Sokféle
sportolási lehetőség (lovasiskolák, fittness- és szabadidő klubok,
nyitott-fedett teniszcsarnok).
Nevezetességei
- Honalapítási Emlékmű
- Helytörténeti Gyűjtemény
- Néprajzi Gyűjtemény (magyar)
- Nemzetiségi Gyűjtemény,
- Szerb emlékkereszt (gótizáló)
- Kolostorrom
- Kúria: eklektikus stílusú
- Luppa-mauzóleum
- Radnai-villa
- Református templom: klasszicista stílusú
- Római katolikus templom (barokk) és plébánia
- Szerb ortodox templom
- Teleki-Wattay-kastély
- Magyar Vár Tábor
Híres szülöttei
Kommentáld!