PORRES SZENT MÁRTON SZERZETES
Kemény, alázatos életet élt Márton, a
gyógyszerészből lett domonkos szerzetes. Tudását a szegények javára
használva mutatta meg Isten bölcsességét a környezetében, és nyerte el a
jutalmat, a boldog örök életet. Használjuk fel mi is tudásunkat,
tehetségünket környezetünk javára és az Isten dicsőségére.
PORRES SZENT MÁRTON
1579. december 9-én született Peruban, Limában.
Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus,
úgynevezett mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez
tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta
házában két mulat gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben
részesítette, Martinico (Mártonka) példaképe lett társainak.
Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult,
elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel
szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír
és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, "oblatus". 1603.
június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint
betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek
tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója
megütközésére.
Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt,
önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget.
Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639
végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november
2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az "és emberré lett"
szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII.
János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói
szervezeteknek.
Példája:
Nem a származás, vagy szakma fontos!
Az Oltáriszentség az Élet kenyere!
Kommentáld!