Kevés olyan középkori szervezet van, amelyhez annyi legenda kapcsolódik mint templomos lovagok rendjéhez. A Szentföldre érkező zarándokok védelmére szerveződő lovagrend tagjai közel kétszáz éves történelmük során a végsőkig kitartottak a muszlim támadásokkal szemben és részt vettek az Ibériai-félsziget felszabadításában. Az 1307-ben egy valóságos vérfürdő közepette felszámolt rend építményeivel ma is számos helyen találkozhatunk még.
Templomosok a Szentföldön
Templomos helyszínek a Szentföldön
Akko
A ma már ötezer éves múlttal büszkélkedő Akko városa kulcszerepet játszott a keresztes hadjáratok története során is. Jeruzsálem első keresztes királya, I. Balduin 1104-ben foglalta el és stratégiailag fontos fekvésének köszönhetően rövidesen a régió második legnagyobb városává fejlődött. Miután pedig Szaladin elfoglalta Jeruzsálemet, Akko vált a keresztesek legfontosabb támaszpontjává és de facto fővárosává.
Akko eleste 1291-ben
Az ispotályosok és Német Lovagrend mellett így a harmadik lovagrend, a Templomosok számára is kulcsfontosságú volt a település, amely végül a Szentföld utolsó keresztes erődjeként egészen 1291-ig ellenállt a muszlim támadásoknak. Elvesztése nemcsak a Templomos Rend, de az egész korabeli nyugati világ egyik legmegrázóbb eseménye volt. Az Akkót elfoglaló mamelukok – annak érdekében, hogy megakadályozzák a keresztesek visszatérését – teljesen lerombolták a várost, egyedül a muszlim szent helyeket kímélték meg.
Antiochia
Az első keresztes hadjárat eredményeképpen négy új állam született a Földközi-tenger keleti partvidéke mentén: az Edesszai Grófság, a Tripoliszi Grófság, a Jeruzsálemi Királyság és az Antiochiai Fejedelemség. Utóbbi területén emelkedett a templomosok számos korai erődje, úgy mint a bagraszi, a La Roche de Roussel vagy épp a La Roche de Guillaume, amely egyben a templomosok utolsó antiochiai támaszpontja is volt egészen 1299-es elestéig.
Arvád
Tartúsz kikötővárosának partjaitól nem messze fekszik Arvád szigete, amely a templomosok egyik utolsó nagy vállalkozásának színhelye is volt egyben. A szárazföldi erődök eleste után, a lovagok még egy évtizeden keresztül kitartottak a szigeten emelkedő erődben és innen készültek megindítani – a keletről érkező mongolokkal szövetségben – az ellentámadásukat.
A terv azonban kudarcba fulladt és a mamelukok ostrom alá vették az erődöt. Annak 1302-es eleste után pedig az elfogott templomosokat Egyiptomba hurcolták rabszolgának.
Chastel Blanc
A mai Szíria észak-nyugati részén emelt Chastel Blanc erődje stratégiai fekvése miatt bizonyult fontos támaszpontak a templomosok számára. Az 1202-ben épített, közel 28 méter magas tornya a templomos építészet egyik legjobban megőrzött példája a régióban.
A Chateau Pélerin (Zarándokok kastélya) romjai
Chateau Pélerin
A Zarándokok kastélya névre keresztelt vár a templomosok egyik legjobb erődítményének bizonyult a keresztes hadjáratok korszakában. Az erőd 4 ezer katonát tudott befogadni és tengerparti elhelyezkedésének köszönhetően egy ostrom idején is biztosítani lehetett az ellátmány utánpótlását. Falai ennek megfelelően számos támadást átvészeltek, mígnem 1291 augusztusában a mamelukok végül elfoglalták.
Ciprus
Akko elestét követően a templomosok Ciprus szigetére helyezték át főhadiszállásukat, így itt kapott helyet a lovagrend kincstára és levéltára is. A sziget feletti uralom kérdése azonban korántsem volt egyértelmű, minthogy a templomosoknak a ciprusiak lázadásával és a rivális ispotályos lovagrenddel is szembe kellett nézniük.
Templom-hegy
A templomosok első főhadiszállása a jeruzsálemi Templom-hegyen állóm al-Aksza mecsetben volt, amely a város keresztes kézre kerülését követően királyi palotaként is szolgált. 1120-ban II. Balduin adományozta az épület egyik szárnyát a lovagok számára és ezzel egyidőben megbízta őket a város és az oda érkező zarándokok védelmével. Lényegében a lovagrend elnevezése is innen eredeztethető, minthogy az épület a hagyomány szerint Salamon egykori Templomának helyén állt.
Az al-Aksza mecset napjainkban
La Féve
La Féve erődje ugyancsak egy stratégiailag fontos templomos erőd volt, amely a Jeruzsálemet Tiberiással, illetve az Akkót a mai Bét-Seánnal összekötő utak kereszteződésénél emelkedett. Az erődben több mint 50 lovag teljesíthetett egyszerre szolgálatot.
Maldoim
Egy másik hasonló erőd volt Maldoim erődje, amelyből a templomosok ellenőrizni tudták a Jeruzsálem és Jerikó között haladó utat, amelyen a zarándokok a Jordán folyó felé utaztak ekkoriban.
Tartúsz
A mai Tartúsz városa a keresztesek uralma idején a Tortosa nevet viselte. 1152-ben jutott a templomosok birtokába, akik egy kettős fallal megerősített erődöt emeltek itt, amely egészen 1291-ig ellenállt a muszlimok támadásoknak. A városban található katedrális, a Notre Dame de Tortose az egyik legjobb állapotban fennmaradt keresztes templom a régióban.
Kommentáld!