Posewitz Tivadar (Szepesigló, 1851. december 2. – Budapest, 1917. június 12.) magyar geológus, orvos.
Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte el, itt 1874-ben orvosi oklevelet szerzett. Ezután három évig geológiát tanult a freibergi bányászati akadémián. 1879-ben Holland Kelet-Indiába
utazott mint katonaorvos, ahol egészen 1884-ig minden szabadidejét
később jelentőssé vált földtani-geológiai kutatásokkal töltötte el Borneó szigetén. Erről a munkájáról számos közleményben beszámolt, valamint 1889-ben egy könyvet is kiadott a témáról Berlinben.
Miután hazatért, a Magas-Tátra vidékét térképezte.
1887-ben csatlakozott a Magyar Királyi Földtani Intézethez mint segédgeológus. 1897-ben osztálygeológussá, majd 1908-ban főgeológussá is kinevezték.
Legjelentősebb munkájának a Petróleum és aszfalt Magyarországon című tanulmányát tartják.
Fontos tudományos kutatása az iglói harmadkori medence és a Máramaros vidéki homokkőterület geológiai felvételezése. Emellett jelentős érdemeket ért el a Tátra
magyar és lengyel oldalának kutatásával is, figyelemmel kísérte a
turistaforgalmat, valamint statisztikai adatokat közölt a menedékházak
és csúcsok látogatottságáról. Továbbá kutatta a tátrai földrajzi
neveket, a zergéket, valamint a régi kincskeresőkről fennmaradt legendákat.
Főbb művei
- Borneo (Berlin, 1889)
- A Szepesség, Magas Tátra és a Szepesi Középhegység (Budapest, 1898)
- Petróleum és aszfalt Magyarországon (Bp., 1906)
Kommentáld!