Érdekes jelenséggel találkozhatnak a túrázók a Magas-Tátra egyik legforgalmasabb turistaútján, a Tarpatak-völgyből a Zamkovszky menedékházhoz vezető piros jelzésen. Az elmúlt évek során a törpefenyők közt kanyargó gránitsziklás ösvényen mi is több alkalommal összefutottunk a környék útonállóival, akik ma már helyi látványosságként szobroznak az út közepén, és szedik az áthaladásért, illetve a fotózásért járó díjat. Forgalmasabb időszakokban szabályos dugó is kialakulhat az ösvényen, amikor a meglepett, lelkes turisták „alkudozásba” kezdenek egy-egy felbukkanó útonállóval. Sokan szívesen engednek a zsarolásnak egy jó fotó, egy nem mindennapi szelfi kedvéért, de aki jobban megfigyeli a ravaszdi viselkedését, annak feltűnhet, hogy egy begyakorolt, és látszólag jól működő megélhetési forrásról van szó.
A fenyők közül egyszer csak felbukkanó állat jámbor, sőt kimondottan barátságos pofával közelít az emberekhez. Nagyobb turistaforgalomban pedig olyan magától értetődően bandukol az emberek közt, hogy sokaknak fel sem tűnik, hogy nem kutya, hanem róka haladt el mellettük. Viszont az állat pontosan tudja, hogyan hívhatja fel magára a figyelmet. Amikor fotózzák, a róka leül, és szabályosan pózol a kameráknak. Pofája szelídséget és értelmet áraszt, és már-már megsimogatnánk, annyira cukinak tűnik a vadállat. Mindent megtesz a jó fotóért, de hamarosan kiderül, nem ingyen dolgozik. Pár perc elteltével tekintete elkomorodik, a meleg szempárok fürkészővé vállnak, és szinte tapinthatóvá válik az állat türelmetlensége.
Ha nincs kaja, nincs fotó! Ez lehet a róka jelszava, mert ha hoppon marad, kimondottan utálatos pofát tud vágni, így jelezve nemtetszését az elmaradt honorárium miatt. A róka leleményességét mutatja, hogy mutatványa nem csupán ebből áll. Megérzi, ha valaki fél tőle. Ilyenkor addig követi áldozatát, amíg az ijedtében elő nem vesz valami ehetőt a táskájából, és elé nem dobja.Azok az elbizakodottak viszont, akik azt hiszik, hogy egy zacskó keksszel vagy más finomsággal nyugodtan leguggolhatnak a szelídnek tűnő jószághoz, és kutyaként etethetik, gyakran rablás áldozatai lesznek. A róka ugyanis egy szempillantás alatt kitépi kezünkből az eleséget, és elillan vele.
Mindig tudtuk, hogy a róka nem ostoba állat, de még így is lenyűgözve néztük, hogyan űzi „új hivatását”, amiben sajnos az ember is partner. Azért sajnos, mert a rókának az erdő kosztján kellene élnie, nem pedig az emberén, ez ugyanis akár meg is betegítheti. Persze örültünk, hogy mi is készíthettünk néhány fotót erről a gyönyörű állatról, de mi nem etettük, mint sokan a mellettünk állók közül. Fontos lenne, hogy megértsük, az etetéssel nem teszünk jót az állatoknak, akik érthető módon minden ilyen gesztust bíztatásnak vesznek.
Kommentáld!