publicisztika
2012.06.25. | 13:31 Kalákában készülő csoda
Meggyes
lepény az egyik tálcán, cseresznyés piskóta a másikon. A fonott
kosárban szezámmaggal hintett pogácsa. A nagymamák ezzel járultak hozzá a
hétvégi betonozási munkálatok sikerességéhez.
Kalákában dolgozni jó! Aki még nem vett részt ilyesmiben, nem sejtheti,
hogy mennyi váratlan fordulat, tréfás jelenet szakítja félbe a tervezett
munkálatokat. Hangulatos beszélgetések teszik emlékezetessé ezeket az
egész napos munkaruhás találkozókat.
A nap főszereplője rendszerint a két nagyapa. Az egyik profi
villanyszerelő, a másik profi ácsmester. Emellett értenek a
betonozáshoz, a kerítés készítéséhez, vagy a kerti lak építéséhez.
Egyetlen hibájuk van: amint félrenézünk, máris kiültetnek valamit a
konyhakertbe, később pedig szigorúan számon kérik rajtunk a gyomlálást
és a locsolást. A mi konyhakertünk azonban inkább mesebeli, mint
valóságos...
A kalákában végzett munka idejére mi háziak lelkes segédekké,
kisinasokká válunk. Az elmúlt néhány évben így készültek el
kisebb-nagyobb csodák az új porta körül. Az egyik születésnapi
ünnepségen az öcsém lekapta magáról az ünnepi inget, és segített a
talicskázásban a félig kész teraszon. Amikor esténként a hűsölőnek dőlve
nézzük a csillagokat, eszembe jutnak a kertrendezés utáni esti
diópucolások. Amikor a gyerekek az unokatestvérekkel együtt szájtátva
hallgatták a nagymama meséit arról, hogyan rendeztek kislányokként a
húgaival táncversenyt a méhkaptárakon, hogyan fontak virágkoszorúkat a
temetőkertben.
Itt keltek életre a mátyusföldi mesék édesapám ajkán, és most már a
kertünk is tele van ízes mesékkel. Úgy nyüzsögnek a ház mögötti réten,
mint a hangyák, úgy vonnak hűs árnyat az itt élőkre, mint a hatalmas
lombot eresztő fűzfa. Az ablakban, a mártást kavargatva megható
jelenetnek lehettem a tanúja, amikor a nagyapa, az apa és az unoka
egymásnak adogatták a faanyagot. A legidősebb méretre vágta, a középső
legyalulta, a legkisebb bepácolta.
A nagymama és az anyuka ilyenkor meghatottan hallgat a konyha hűvösében.
A kalákában végzett munka után úgy kötnek bele a közösen megélt dolgos
napok az elkészült alkotásokba, mint beton a gondosan összekalapált
faágyba.
Száz Ildikó
baratno.com
Kommentáld!