A II. Világháborúból Európa romba döntve és kettéosztva került ki. Kelet-Európa országai a Szovjetunió hatalma alá kerültek: – a „szovjetizálás” óriási felfordulással és fájdalommal járt. Nyugat-Európa országait, az amerikai Marshall segély állította talpra. A politikai közeledés nehéz útját választották, melynek főbb állomásai voltak a következők: – NATO katonai szövetség (1949); az Acél- Szén Közösségi Szerződés (1951); a Római Szerződések (1957), mely Franciaország, Olaszország, Nyugat Németország és a Benelux államok között jött létre. Ez alapozta meg az Európai Gazdasági Közösséget (EGK); az Euratom csatlakozásával. 

De Gaulle – Adenauer nevével fémjelzett Élysée Szerződés (1963) a francia-nyugat német barátságról, véget vetett két nép közti évszázados versengésnek. A Brüsszeli Szerződés (1965) az európai intézményrendszer egyszerűsítését végezte el, míg az Egységes Európai Okmány (1986) az uniós intézmények megreformálását kezdeményezte. a Maastrichti Szerződés, vagy Szerződés az Európai Unióról (1992) a gazdasági és monetáris unióra való felkészülés bevezetésének dokumentuma. 

Az Amsterdami Szerződés (1997) az uniós intézmények megreformálása, a jövőbeli tagállamok csatlakozására való felkészülés céljából jött létre; a Nizzai Szerződés (2001) egy olyan intézményi reform, amelynek révén az EU számos tagállammal is hatékonyan működhet; a Lisszaboni Szerződés (2007) meghatározza, hogy mely hatáskörök tartoznak az EU-hoz, melyek a tagállamokhoz, s melyek közösek. Az alapító szerződéseket minden új állam csatlakozásakor módosították, így 2004 ben is amikor hazánkat is felvették az Európai Unióba.

Az első lépés az Európai Unió megalakulása felé az Európai Szén-és Acél-közösség (Montánunió) megszületése volt (1951). Alapító tagjai a Benelux-államok, Nyugat-Németország, Franciaország és Olaszország voltak. Az összefogás gondolatát Rober Schuman, francia külügyminiszter karolta föl, aki 1950 május 9-én javasolta egy európai szervezet létrehozását a tartós béke érdekében. Ez az Európai Unió megalakulásának dátuma. 

Megalakulásakor minden szépen és jól indul Nyugat-Európában. Jellemzői: – a népek békés egymás melletti élése, közös jövő építése és töretlen fejlődése a jóléti társadalmak felé. A keleti blokk államainak függetlenülése, a Szovjetunió felbomlása és a két Németország egyesülése, az 1988-1992 között lezajlott politikai változások, a kétpólusú világ eltűnése gyökeres változásokat hozott Európában. Társadalmi, politikai és ideológiai káoszból való lázas kiútkeresés határozta meg ebben az időben Kelet-Európa népeit. Egyrészt Nyugat-Európa új piacokat talált a volt szatellit államokban, másrészt erőfeszítéseket tett ezeknek Nyugat-Európához való felemelésére. További tendencia a volt szatellit államok és pártjai vezetőségének, apparatcsikjainak azon törekvése, hogy miként menthetik át magukat az alakuló új rendszerek gazdaságába, vezetésébe és pártjaiba. Céljuk volt a parlamentek, állami hivatalok és intézmények pozíciónak elfoglalása, a hatalom átmentése.

Ebbe a sorba estek a nemzeti és nemzetközi szervezetek, bankok, pénzintézetek de főleg Európai Unió jól fizetéses állásainak elfoglalása. Idők folyamán sikerült az EU-ban egy balliberális vezetést létrehozni szociáldemokraták, liberálisok, volt kommunisták, maoisták, zöldek révén – annak ellenére, hogy az európai néppártok többségben voltak. Időközben, főleg 2004 után, az Európai Unió 28 tagúvá bővült. Lassan és szisztematikusan a balliberális vezetésű EU, saját szájízük és nem a tagországok akarata szerint kezdte az EU-t vezetni. Ezt nemzetellenes, globalista, világkapitalizmust elősegítő diktátumok alkalmazásával próbálta elérni. Jellemző: a Lisszaboni Szerződésbe nem engedték beírni a kereszténységet, mint az Európai Unió egyik egyik történelmi alapját. Az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére ugyan jó határozatokat hoztak, de szabotálták azok érvénye juttatását. 

Európa jövőjét az Európai Egyesült Államok létrehozásában látják, melyben az országok rendre feladják nemzeti önállóságukat, gazdasági és pénzügyi függetlenségüket – szemben a nemzetek Föderális Egységének elfogadható tervével. Nem tudtak és nem is akarnak hatályosan fellépni az utóbbi években Európa aláásását és lerombolását előidéző, mesterségesen indított és pénzelt illegális népvándorlásnak. Európa megvédése helyett annak elözönlését, és népessége „átcserélését” elősegítő politikát folytatnak. Ezzel segítik elő a párhuzamos társadalmak létrejöttét a befogadó országokban, mely végül is a 2000 éves európai civilizáció és a fehér embernek a történelemből való gyors eltüntetéséhez vezet. 

Dr. Pungur József

 

A témához kapcsolódik:
• Kié lesz Európa? - (1.)