„Most tél van és csend és hó és halál.” Ez hát a legszebb, legigazabb, legmagyarabb verssor. Ez szól leginkább a nemzet lelkéből.

Vörösmarty ül e verssor mögött. Félig bomlott elmével, a vesztett szabadságharc feletti kétségbeesés iszonyával. Mindig, mindenhol így ülnek a mi legnagyobbjaink. A váteszeink. Félig megbomlott elmével, halálosnak bizonyuló lelki bajokkal ülnek ők az örök magyar romokon, és rászoktattak bennünket a halálra.
Hirdetés

„Elhull a virág, eliramlik az élet...” Mások szerint ez a legszebb magyar verssor. Petőfink hagyta ránk, a nászútján írta, amikor a legboldogabb volt. És igen. Eliramlik… Igen, rászoktunk a halálra. A kilátástalanságra. A feleslegesség és az örök egyedüllét érzésére. Illyés szerint is ez a legszebb magyar verssor. Illyés pedig azt jövendölte a Koszorúban, hogy nyelvünket elhagyták szellemei. S ha egy nyelvet elhagynak a szellemei, akkor az a nyelv megszűnik. S ha a nyelv megszűnik, akkor azt a nyelvet beszélő kultúra, civilizáció, nemzet is megszűnik. Illyés talán a határon túli magyarokra gondolt. Mi pedig most adtuk át az ötszázezredik állampolgárságot Böjte Csaba ferences szerzetesnek Déváról. Illyésnek nem volt igaza.

„Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, / nem ölhet, mi csak ölne minket, /mormolj magadra varázsinget, / kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.”

Neki ebben volt igaza. A mi drága Dani grófunk pedig így szűkölt már kétszáz éve:
„Romlásnak indult hajdan erős magyar! / Nem látod, Árpád vére miként fajul? / Nem látod a bosszús egeknek / Ostorait nyomorult hazádon?”

Aki hozzászokik, hozzáédesedik, hozzábátorodik a halálhoz, annak furcsa idegenség még a megváltás is. Alig hiszi. S csak azért küzd mindig az életéért, szabadságáért, hazájáért, hogy igazolva lássa küzdelmei hiábavalóságát? Még a Himnuszunk is erre tanít. Csoóri figyelt fel erre a rettenetre:

„S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,”
Istenem… Ez azt jelenti, hogy hiábavaló minden harc, minden áldozat. S Adynk, a táltosunk is ezt gondolta, ezt hagyta örökül:
„Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.”

Soha egyetlenegy váteszünknek sem volt igaza, nem lett igaza. Egyszer végre, csak egyszer vallanánk már be végre önmagunknak, hogy mi nem halálra vagyunk szánva! Legalább most, a Megváltó születésének nagy, ősi és örök mítoszában nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy a mi ezeregyszáz éves históriánk igenis sikertörténet! Hiszen ezeregyszáz éve hatalmas erők szövetkeznek mindig arra, hogy mi ne legyünk. De megtépázva, összetörve, megcsonkítva, meggyalázva, megtaposva is – élünk. Élünk, vagyunk, s beszéljük a nyelvünket. Az angolok már nem tudják megérteni Shakespeare nyelvét, le kell nekik fordítani. Mi megértjük az ezer évvel ezelőtti szónkat, s valami elpusztíthatatlan, örök konoksággal ragaszkodunk hozzá.

„És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán. / S népek hazája, nagy világ! / Hozzád bátran kiált: / Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!”

Így. S csak annyi változott, hogy már nem kiáltunk a nagy világhoz semmit. A nagy világ már csak szégyellheti magát. Saját jogán is, miattunk is. Mindenért. Mert újra úgy születik meg a Megváltó, hogy alig-alig fogja észrevenni valaki. S aki pedig észreveszi, azt megköpködik majd, hogy nem elég modern, nem elég befogadó. Ezért vegyük észre végre mi, magyarok.

Az Apocalypto így kezdődik:
„Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg nem pusztítja el önmagát.”

Ezeregyszáz éve nem tudnak bennünket elpusztítani. Holott nem sajnáltak semmi fáradságot ezért. Akkor ne tegyük meg azt a szívességet, hogy belülről elpusztítjuk önmagunkat. Boruljunk a Megváltó lábaihoz, és menjünk végig az úton. Végre egyszer menjünk végig rajta. Hiába suttogják rettenetes farizeusok, hogy vissza kell forduljunk. Mert ott nincs semmi, csak ők. A farizeusok, az istentagadók, a megbocsáthatatlan bűnök hordozói. Előre, barátaim! Krisztus megszületett! Halleluja!

Bayer Zsolt
Magyar Hírlap

publicisztika  2013.12.24. | 17:00 Magyarok karácsonya