„Azt hiszem, hogy a harmadik alapvető cél az egyesülés kel legyen a Moldvai köztársasággal. Ez nem képezheti vitatárgyát!” Jelentette ki Traian Basescu elnök szerdán a közszolgálati tele- víziónak. Hadd tudja meg az egész világ, hogy Romániának ige- nis, mint Uniós és NATO-tagnak igényei vannak.

A legérdekesebb a második mondat, amelyben leszögezi áper- tén, hogy: „Ez nem képezi vita tárgyát!” Ugyanúgy nem képezheti vita tárgyát, mint a székelyek autonómiája. (ezt már én mon- dom).

Azért nem képezheti vita tárgyát a székelyek autonómiája, mert jogtalannak könyveli el a mindenkori román politikum, mint ahogy jogtalan minden magyar törekedés Erdélyben. Mások véleménye ezzel kapcsolatosan figyelmen kívül hagyódik!

Moldvával való egyesülés ellenben azért nem vita tárgya mert jogossága megkérdőjelezhetetlen, ugyancsak a mindenkori Román politikum szerint. A külső véleményeket pedig szintén kizárják a derék hazafiak. Azt lehetne vitatni, hogy milyen úton-módon jutott Románia Erdélyhez és Szovjetunió Moldáviához, de jelen esetben nem ez a lényeg.

A leglényegesebb az volna, ha emberszámba vennék azokat az őshonos etnikumokat mindkét területen kik évezredes régiséggel, rendelkeznek és kiknek sorsa fölött dönteni, akarnak. Ezt azért bátorkodom fontosnak tartani, mivel egy demokratikus unióban élünk ahol a törvény garantálja az egyenjogúságot, és mivel az őshonos népeknek is volna véleményük saját sorsuk irányításában!

Kedvenc, mindenkit lehengerlő mondásuk az autonómia-ellenzőknek, hogy nem hozunk létre államot az államban. Ez egy logikátlan félremagyarázás, mint tudjuk, mivel az autonómia fogalma nem egyezik egy szuverén állam fogalmával. Hadd lássuk, mit tesznek ezzel szemben a vádlók?

Európában ahol már eltűntek az országhatárok mohón igyekeznek növelni a legendás Román föld területét az unió közepében. Egy amolyan, „bagoly mondja a verébnek” állapotot teremtenek, ami úgy látszik senkit sem zavar!

Románia történelme csupa egyesülésekből áll: Az 1600-as és 1601-es évek fordulóján Mihai Viteazu sajnos a székelység segítségével (ez a mai szemmel nézve egy óriási hiba volt tőlünk) rövid ideig egyesíti Erdélyt Havasalfölddet és Moldvát. 1859-ben Alexandru Ion Cuza uralkodása alatt egyesül Havasalföld és Moldva. Az első világháború után Románia (jól tudjuk, hogy milyen háborús érdemeiért) a Trianoni diktátum értelmében megkapja Erdély egész területét. Történt ez anélkül, hogy megkérdezték volna az ott élő nemzetiségeket.

A Bécsi döntés után elveszti Észak-Erdélyt. A Moldvai köztársasággal melynek eredeti neve Baszarábia a történelem folyamán vagy háromszor is egyesülnek. Mígnem a szovjetek visszaveszik 1944 szeptember 12-én. A második világháború után újra egyesül Észak-Erdéllyel. Nem szabad kifelejteni a Bukovinával való egyesülést (egyesüléseket) amelynek évfordulóját a tegnap ünnepelték katonai parádéval.

Ugyanígy figyelembe kel vegyük a Dobrogeával való egyesüléseket is!
Szovjetunió szétesése után Moldávia újra az egyesülni vágyók étlapján szerepel. Ez lenne a megközelítőleges hetedik vagy nyolcadik egyesülés.

Mivel Románia nagyon jól tudott helyezkedni, Európai Uniós és NATO-tag, nem elhanyagolható a rakétapajzsok jótékony védelme sem, célratörő és következetes, semmi nem állíthatja meg tervének elérésében! Ha már megvan a „harmadik alapvető cél” akkor következhet a sokat emlegetett: (Pănă-n Tisa, Inclusiv Dibriţenu), egészen a Tiszáig beleértve Debrecent is!

Ha pedig továbbgöngyölítjük az egyesülés fonalát akkor, fel kel szabadítani és egyesülni kel a balkáni román testvérekkel is akiket igaz, hogy idáig nem sokat emlegettük de „vér vízé nem válik!” Így lesz majd az Európai Unión belül egy egyesülések útján létrejött Nagy Románia. Több apró koldustarisznya helyett megjelenik egy nagyobb. Onnan legalább könnyebben ki lehetne rajozni a fejlett országok felé. Mert bármekkorára is növeli területét ilyen hozzáállással és gondolkodásmóddal még sokáig nem tudnak elfogadható életszínvonalat teremteni.

Lehet akkorára már felbomlik az Unió maradnak helyében összeharácsolt birodalmak. Lesznek tehát összeomlások és újraegyesülések. A szomorú az, hogy mindig a alattomosabbak és erőszakosabbak a (az olyan emberek akik mindig mindenhol feltalálják magukat,) maradnak meg túlélőknek mivel ők az alkalmazkodásnak nagy mesterei.

Sebők Mihály

publicisztika  

2013.11.29. | 12:37 Újra nyakunkon az egyesülés