Pünkösd idején borul virágba a pünkösdirózsa, az egyik legrégebbi kultúrnövényünk. A pünkösdirózsa - vagy bazsarózsa - neve ellenére nem tartozik a rózsafélék családjába, ám illatos, sok szirmú virágának szépsége a rózsáéval vetekszik. A virág változatos színekben pompázik és édes illatot áraszt.

Kevés helyen találkozhatunk vele. A Paeonia fajok családjába tartozó növény hazája Kína, ahol közel 2000 éve termesztik. Nevét a görög mitológia isteneit gyógyító orvosnak, Paion-nak köszönheti. Évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették. Gyökeréből készült kivonatával gyógyítottak sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát és egyéb betegségeket. Ez annál is meghökkentőbb, mivel a növény egésze mérgező, kivéve a tavasszal és ősszel kiásott gyökérgumókat.

A pünkösdirózsa sok örömet szerez annak, aki az ültetésen túl megfelelően gondoskodik a neveléséről. Az egyik legszebben virágzó díszcserjénk, viszont nagyon igényes és kényes. Napfénykedvelő, ezért olyan helyre kell telepíteni a kertben, ahol fürödhet a napsugarakban. A fajok száma meghaladja a harmincat, de a nemesített és keresztezett fajták száma évről évre nő. 

Általában nyár végén kell elültetni. A legtöbb faj télálló, ám ha a fagyosszentek időszakában zord az időjárás, a fiatal pünkösdirózsa hajtásait be kell takarni. Csak türelmes ember telepítsen fás pünkösdirózsát, mert négy évbe is beletelik, míg teljes pompáját megmutatja a bokor. Nem kedveli, ha bolygatják, ezért a telepítés során olyan helyet kell számára választani, ahol kedvére terjeszkedhet.

Az évelő, piros pünkösdi rózsa mindig is az egyik legkedveltebb falusi virág volt, és a városi kertekben is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Mutatós levelei és mélybordó, illatos virágai teszik jellegzetessé. A szimpla virágok közepén fejlődő sok sárga porzó az egyszerű virágokat is rendkívül mutatóssá teszi.

Egyik legszebb hazai növényritkaságunk, a vad pünkösdirózsa, más néven a bánáti bazsarózsa. A feltűnő szépségű virág fokozott védelmét ritkasága és veszélyeztetettsége indokolja, ezért a termőhelyét is oltalom alá helyezték.

Sokan - védettsége ellenére - ma is csokorba gyűjtik, sőt előfordul, hogy gyökerestül kiássák, kitépik, ami e - ritkasága és a hozzá fűződő népi hagyományok miatt is - különlegesen értékes növény kipusztulásához vezethet. Hajdanában az epilepsziában szenvedők tüneteinek enyhítésére, görcsoldóként használták.