Aktív természetvédelem. A populáció szabályozása. Az állatok téli etetése. Költséges hobbi. A felsoroltak mindegyike a vadászat jellemzője, holott a fanatikus, és laikus állatvédők nagy része közönséges gyilkosnak tekinti az őzekre, vaddisznókra, nyulakra és egyéb vadra fegyvert emelőket. A vadászok nem az állat életének kioltását tekintik hivatásuknak, hanem az élővilág alaposabb megismerését, és ésszerű hasznosítását, mert a vad a legrégebbi megújuló erőforrás a Földön.

Vadászni sokféleképpen lehet. Az „értelmes ember” közel 30 ezer éves története során a módszerek csupán az utóbbi néhány száz évben változtak jelentősen. A lőfegyverek megjelenése előtt az ember íjakkal, vagy még korábban, közvetlen közelről dárdákkal „harcolt” az állattal, hogy megszerezze a feltétlenül szükséges húsát és bundáját. Egy törvény létezett: az életben maradásé. Ha a vadászat nem alakult volna ki, valószínűleg az ember is régen eltűnt volna a kék bolygóról.

A vadhús köztudottan lényegesen ízletesebb, mint az adott faj domesztikált változatáé. Az istállóban nevelkedett állatok egész életüket néhány négyzetméteren töltik, így gyakorlatilag nem futnak, mozognak. Ezáltal izomzatuk is fejletlenebb, mint a folyamatosan mozgó vaddisznóké, szarvasoké, vadnyulaké.

A középkorban a vadászatra már törvények is vonatkoztak. A nemesség kisajátította, a parasztoknak megtiltotta. Utóbbiak ebbe nemigen kívántak beletörődni, ezért mint orvvadászok csapdákat állítottak a vadnak.

Ma már nem születési előjog a tevékenység, de a hozzá szükséges fegyverek tartásához és viseléséhez külön hatósági engedélyeket kell kiváltani.

Bozóki László világjáró vadász szerint a vadászatnak írott és íratlan szabályai vannak.

– A törvény elsősorban azt határozza meg, hogy az évnek mely szakaszában melyik faj vadászható, milyen fegyvereket használhatunk, milyen körülmények között olthatjuk ki az állat életét. Az etika ugyanakkor azt követeli meg, hogy lehetőség szerint a gyengébbik egyedet válasszuk, és csak a borjat lőjük le, és nem az anyát – mondta a természetjáró.

A kilövendő egyed kiválasztásakor sem feltétlenül az állat húsa a mérvadó. Ha egy vad szemmel láthatóan beteg, ki kell lőni. A zsákmány ilyenkor nem hasznosítható, ugyanis húsa vélhetően férges. A tetemet el kell ásni, így nem fertőzi meg fajtársait.

Az erkölcs megköveteli, hogy a sebzett, de még élő állatot a lehető leghamarabb megváltsuk kínjaitól. Amennyiben tévedésből kilőnek egy tejes anyaállatot, törekedni kell a gidák elejtésére is, hiszen azok egyedül egyébként sem maradnának életben.

Aranyszabály, hogy több állat elejtésekor mindig a leggyengébbet lövik le először.

VADÁSZFEGYVEREK

Alapvetően kétféle vadászpuskát használnak: a golyóst és a sörétest. Előbbivel a nagyvadra vadásznak, az utóbbival pedig az apróvadra. Ennek oka a két fegyvertípus hatótávolságában keresendő. Miközben a sörétes töltény csupán 30–40 méterre hatásos, a golyó akár 5 kilométert is megtehet

. Egy sörétes töltényben 150–300 darab sörét is lehet, melyet a fegyver mintegy 30 méteren szór szét. Ezért azután sosem lőnek egy nyúlra közvetlen közelről, hiszen akkor teljesen szétroncsolnák az állat testét. Kellő távolságból viszont csak 4–5 szem sörét éri el, ami már elegendő az elejtéséhez. A sörétek szórása a vad fürgesége miatt is lényeges, hogy biztosabb legyen a találat.

A nagyvad mozgása lomhább, ezért könnyebb a célzás is. Általában szügyre vagy fejre céloznak, hogy a vad egyetlen találattól elpusztuljon.

Az íjjal vagy nyílpuskával való vadászatot törvény nem tiltja, de ennek ellenére nem jellemző.

A fegyverhasználat általános szabálya, hogy kizárólag olyan célpontra szabad lőni, amely mögött felfogó felület is látható. Ez lehet egy sziklafal, vagy egy domboldal. Az előírás megszegése halálos balesethez vezethet, amennyiben a golyót kilövő vadász nem találja el a vadat. Kezdőknek ezért is javasolják elsősorban a lesvadászatot, ugyanis a magaslesről nyilvánvalóan lefele lőnek a vadra, így a célt nem ért lövedék a talajban köt ki. Szintén veszélyes felfelé lőni, hiszen a több kilométeres magasból aláhulló, a zuhanás közben gyorsuló golyó is balesetveszélyes.

Vízszintesen lőni csak sörétes puskával ajánlott. Előfordult már, hogy a bozótosban álló amatőr vadász szemmagasságba célzott, a golyó pedig egy erdőszélen álló családi ház ablakát betörve megölte a vacsoraasztalnál ülők egyikét.

VADÁSZATI MÓDSZEREK

A vadászati módszer kiválasztása függ az évszaktól, a napszaktól, illetve az elejtendő vadfajtól.

A lesvadászat során a vadász épített magaslesen, vagy akár egy fa vízszintes ágán ülve figyeli a környezetet. A magasság lényege a terep jó beláthatósága, praktikus haszna, hogy a szél az ember szagát elviszi a vad feje felett. Természeti tény, hogy a levegő hőmérsékletéből adódóan a szag reggel lefele, este pedig felfele száll. Ezért ezt a módszert leginkább sötétedés után szokás alkalmazni.

A cserkésző vadászat közben a vadász a talajszinten mozog. Lényegesen kisebb területet lát be egyszerre. A vadat követi, és ha a célpont tiszta, lelövi. Ehhez jó kondíció, megfelelő testmozgás, kiváló reflex, és tökéletes látás szükséges.

A VADÁSZKUTYA

A lelőtt vad rendszerint nem azonnal csuklik össze. Kimúlása előtt akár több száz méterre is elszaladhat, ez esetben pedig az ember a kutya segítsége nélkül nehezen találná meg.

A vadászkutyák feladata elsősorban az elejtett vad megkeresése. Szigorúan tilos a vadat az ebbel elkapatni, de az eljárás nem is tartozik a leghatékonyabb módszerek közé. Ugyancsak tilos az ebet a vad hajszolására használni, ugyanis az állatvédelmi törvény tiltja, hogy bármelyik gerinces állatnak indokolatlan szenvedést okozzunk. Hajszolás során a vad erős stressznek van kitéve, ezért az állatkínzásnak minősül.

Egy vadászkutya kiképzése általában egy-két évet vesz igénybe. A vad fél az embertől, ezért a vadászok igyekeznek minél inkább észrevétlenek maradni. Az ebeket a terepen nem szóval, hanem síppal és kéztartással utasítják. A vízszintes kézjelre az eb fekszik, a karok felemelésére ül, a távolba mutatásra pedig elindul a zsákmány után.

A vadászkutyák napi egy óra trenírozást igényelnek. A tulajdonosnak ismernie kell társa és kedvence gyenge pontjait, és azt is, milyen ajándékfalatokkal lehet az ebet a leghatékonyabban jutalmazni.

Magyarországon a legelterjedtebb vadászkutya a vizsla, a tacskó és a terrierek különböző fajtái. Hogy melyik vadász melyiket használja, nagy részben ízlés kérdése, de tény, hogy utóbbi kettő inkább a nagyvad felkutatásában, míg az első inkább a nappali apróvad vadászaton lehet az ember segítségére.

A SZEZONOK

A szabályozások és az etikai normák szigorúan meghatározzák a vadászati időszakokat. A vaddisznó és a róka jogilag egész évben elejthető, de sok vadász kora tavasztól nem lő rókára, hogy még véletlenül se ejtsen el vemhes egyedet. A rókavadászat ma már egyébként nem szokás, ugyanis húsa fogyaszthatatlan, bundája pedig az állatvédelmi propaganda hatására folyamatosan kiment a divatból. Kérdés, mikor történik meg ugyanez a bőrcipővel, a bőrtáskával vagy a bőrkanapéval.

Az őzvadászat szezonja április 15-től szeptember 30-ig tart, a szarvast pedig szeptember 1-től január 31-ig szabad kilőni.

VADÁSZTÁRSASÁGOK

Magyarországon legálisan vadászni csak valamelyik vadásztársaság tagjaként lehet, vagy mint fizető vendégvadász vásárol vadlelövést. A tagsági díjból az illetékes társaság felmerülő költségeit fedezik. A társaságok nyilvántartják a tagok nevét, valamint fegyvereik típusát és sorszámát.

Az elejtett vad nem kerül automatikusan a vadász tulajdonába. Az egyes társaságok maguk határozzák meg, hogy személyenként mennyi hús vihető haza ingyenesen, a többletet pedig ki kell fizetni a zsákmány teljes tömege alapján kiszámított áron. Egy 50 kilogrammos szarvast jelenleg kilónként 300 forintért vásárolhat meg a vadász. Annak alapján, hogy a szarvas testének közel a fele hasznos hús, 15 ezer forintért a vadász 25 kg húst nyer, aminek a bolti ára ennek többszöröse lenne.

A vadásztársaságok feladata a vadászati tevékenység koordinálása, a vadállomány szabályozása, illetve a vad téli takarmányozása. Ha nem lennének vadászok, könnyen lehet, hogy vad sem élne az erdőben. A nyári szárazságok idején a vadászok hordják a vizet az erdőkben kihelyezett vályúkba, illetve ők visznek kukoricát és szénát a fagyokban a vaddisznóknak, szarvasoknak.

Magyarországra külföldről is szívesen jönnek vadászni a különlegesen szép állomány, illetve a viszonylag olcsón megvásárolható trófeák miatt. Az olasz és német vendégek által kifizetett díjak a sokszor nehéz helyzetben lévő vadásztársaságok megmaradásához is hozzájárulnak.

Kóré Károly

http://www.mmmonline.hu/