PUSZTAFOGACS |
Pusztafogacs idei búcsúját és a kápolna újraszentelését több száz zarándok és Fogacsról elszármazott jelenlétében tartották.
A fogacsi kápolna megmentését négy éve egy civilszervezet
kezdeményezte: a 250 éves épület akkor a végnapjait élte, falai
lepusztultak, statikailag életveszélyessé váltak, a temetőt és a
kápolnát benőtte a cserje. Ilyen körülmények közt határozták el az
egykor lakott külterületről, Pusztafogacsról elszármazottak, a
környékbeli településeken – Tarnamérán, Boconádon, Zaránkon és
Jászszentandráson – élők, hogy nem hagyják az enyészetnek Fogacs
jelképét, az Almásyak által emelt kisméretű kápolnát.
Az alapítók elsődleges célja az épület eredeti formában történő
helyreállítása volt, másrészt szerették volna tartalommal megtölteni a
helyet: utóbbi szándék kelt életre, amikor zenei eseményeknek,
esküvőnek, művészeti csoportok fellépésének biztosítottak itt helyet. Ám
Fogacs valódi nagy ünnepe a májusi búcsúhoz kötődött, amelyet Nepomuki
Szent János emlékére rendeztek.
A búcsúi misét és az újraszentelést több száz hívő jelenlétében Szőke József és Kladiva Imre celebrálta. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
Pusztafogacs idei búcsúját és újraszentelését ismét több száz
zarándok és Fogacsról elszármazott jelenlétében tartották: Csánytól
Gyöngyösön, Hevesen át Egerig érkeztek hívők az ünnepre, ahol Szőke
József esperes és Kladiva Imre apát celebrálták az ünnepi misét és
vezették a búcsúi körmenetet.
A kápolna újraszentelése után az egyház áldást kért mindazokra, akik
tettek azért, hogy az épület külsejében ismét régi szépségében áll a
pusztában, majd az egyesület megköszönte az elmúlt négyéves ciklusban
azok munkáját, akik a kápolnamentés elindítói voltak, Túri Gyula
elnöknek és Szuromi Rita titkárnak.
Kommentáld!