A mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt erdélyi „zömök sárkányról” kiderült, hogy nem félelmetes Velociraptor rokon, hanem röpképtelen, fára mászó, mindenevő madár volt.

 

Fotó: Profimedia

A Balaur leírása alapjául szolgáló példány. A sziluettbe berajzolt csontvázrészletek ismertek, de a koponya eddig nem került elő. Az új értelmezés szerint a zömök test, a rövid lábak és a medence felépítés alapján a madarak közé kell helyezni ezt a nemzetséget. A hátsó lábon látható két hatalmas karom nem a ragadozó életmódot, hanem a fáramászást segítette elő.
Illusztráció: blogs.scientificamerican

Habár ma már csaknem mindenkinek Iharkút jut eszébe, ha a dinoszaurusz lelőhelyek szóba kerülnek, nem feledkezhetünk meg az erdélyi Hátszegi-medencéről és környékéről, ahol az első őshüllő leletek báró Nopcsa Ferenc fedezte föl. Az utóbbi évtizedekben ezen a területen is nagyon intenzív kutatások folynak, és Iharkúthoz hasonló számos új fajt fedezett fel az ott dolgozó nemzetközi kutatócsoport.

A Balaur bondoc fajt 2010-ben írta le a Csiki Zoltán által vezetett csapat, és a lelet akkoriban nagy sajtóvisszhangot váltott ki, mivel a szerzők a hírhedt ragadozó, a Velociraptor közeli rokonaként értelmezték a „zömök sárkányt”. A Balaur csaknem teljes (közel 75%-os), viszont fej nélküli csontvázát 2009-ben találták meg fel a Szászsebes közelében kibukkanó felső-kréta folyóvízi üledékekben. Már a jókora pulyka méretű állat eredeti leírásakor is számos furcsaságot észleltek a paleontológusok, de azokat úgy magyarázták, hogy ez az ősmaradvány-együttes egy szigeten élt a kréta időszakban (Hátszegi-sziget), és a más területektől elszigetelt evolúció vezetett a szokatlan tulajdonságok megjelenéséhez. A Dromaeosaurida dinoszaurusz értelmezést támasztotta alá az állat általános megjelenése, a mérete és lábának anatómiája. Ugyanakkor a végtagjai rövidebbek és vaskosabbak voltak a szokásosnál, ráadásul a hátsó lábain nem egy, hanem két visszahúzható, sarló alakú karmot viselt. A harmadik ujja viszont karom nélküli volt.

Egy most megjelent tanulmányban kimutatták, hogy az erdélyi lelet nagyon sok tulajdonsága a madarak rokonságára utal, és a Balaur valójában nem is a Dromaeosaurida dinoszauruszokhoz tartozott, hanem egy másodlagosan röpképtelenné vált madár. Elemzésük szerint az összes kirívó és furcsa tulajdonság megtalálható a modern madarakat és közeli rokonaikat is magában foglaló Avialae (madárszárnyúak) kládban. A PeerJ folyóiratban közölt tanulmányban részletes kladisztikai elemzést végeztek, ami alapján a Balaur a szintén kréta időszaki Jeholornis és a Sapeornis ősmadarak közelében helyezkedik el a kladogramon. Ez arra utal, hogy a Balaur másodlagosan veszítette el a röpképességét, és a zömök lábait, mellső végtagjának arányait, testméretét egy kisebb méretű, repülni tudó őstől örökölhette.

A Balaur leírása alapjául szolgáló példány. A sziluettbe berajzolt csontvázrészletek ismertek, de a koponya eddig nem került elő. Az új értelmezés szerint a zömök test, a rövid lábak és a medence felépítés alapján a madarak közé kell helyezni ezt a nemzetséget. A hátsó lábon látható két hatalmas karom nem a ragadozó életmódot, hanem a fáramászást segítette elő.
Illusztráció: blogs.scientificamerican

Az új értelmezés egyben azt is jelenti, hogy a Balaur nem volt olyan vérszomjas ragadozó, mint az eredeti leírásban feltételezték. A legközelebbi rokonok közé tartozó Sapeornis és Jeholornis gyomortartalmából, valamint koponya- és fogfelépítéséből tudjuk, hogy azok az ősmadarak mindenevők, vagy növényevők voltak, és főleg magokkal, gyümölcsökkel táplálkoztak. Az egyik Jeholornis példány fosszilizálódott gyomortartalma például mintegy 50 gyümölcsöt tartalmazott. Hasonló táplálkozás valószínűsíthető a Balaurnál is, amit a testfelépítés is valószínűsít. A zömök, nehéz test, és a rövid lábak nem igazán alkalmasak a gyors mozgást igénylő ragadozó életmódra.

De akkor vajon miért volt két hatalmas karom a lábain? A kutatók szerint ezek egyáltalán nem a zsákmány elkapására és feldarabolására szolgáltak, hanem a fára mászást és az ágakban való megkapaszkodást segítették. A rendkívül hosszú első lábujj csontjainak ízesülése is arra utal, hogy ez az ujj rendkívül hajlékony és mozgékony volt, ami a madaraknál gyakori, viszont nem jellemző a Dromaeosaurida dinoszauruszokra.

A most megjelent tanulmány az eddig is rendelkezésre álló leletek újraértelmezésén alapult. További jelentős előrelépésre akkor számíthatunk, ha előkerül a Balaur koponyája, ami az eredeti leletnél hiányzik. A kutatócsoport természetesen tovább dolgozik a Hátszegi-medencében, és a vágyaik között előkelő helyen szerepel a további Balaur példányok felfedezése.

Az új értelmezés egyben azt is jelenti, hogy a Balaur nem volt olyan vérszomjas ragadozó, mint az eredeti leírásban feltételezték. A legközelebbi rokonok közé tartozó Sapeornis és Jeholornis gyomortartalmából, valamint koponya- és fogfelépítéséből tudjuk, hogy azok az ősmadarak mindenevők, vagy növényevők voltak, és főleg magokkal, gyümölcsökkel táplálkoztak. Az egyik Jeholornis példány fosszilizálódott gyomortartalma például mintegy 50 gyümölcsöt tartalmazott.

Hasonló táplálkozás valószínűsíthető a Balaurnál is, amit a testfelépítés is valószínűsít. A zömök, nehéz test, és a rövid lábak nem igazán alkalmasak a gyors mozgást igénylő ragadozó életmódra. De akkor vajon miért volt két hatalmas karom a lábain? A kutatók szerint ezek egyáltalán nem a zsákmány elkapására és feldarabolására szolgáltak, hanem a fára mászást és az ágakban való megkapaszkodást segítették. A rendkívül hosszú első lábujj csontjainak ízesülése is arra utal, hogy ez az ujj rendkívül hajlékony és mozgékony volt, ami a madaraknál gyakori, viszont nem jellemző a Dromaeosaurida dinoszauruszokra.

A most megjelent tanulmány az eddig is rendelkezésre álló leletek újraértelmezésén alapult. További jelentős előrelépésre akkor számíthatunk, ha előkerül a Balaur koponyája, ami az eredeti leletnél hiányzik. A kutatócsoport természetesen tovább dolgozik a Hátszegi-medencében, és a vágyaik között előkelő helyen szerepel a további Balaur példányok felfedezése.