Rákóczi-vár (Gyimesbükk)
Falmaradványok a hegygerincen
Falmaradvány
A gyimesbükki Rákóczi-vár Gyimesbükk és Palánka között, a Tatros folyó völgyében, a történelmi magyar országhatárnál található.
Története
Bethlen Gábor építtette 1626
körül. Fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ
ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt - védelmi szempontból nem volt
jelentős, bár az időnként Moldva felől betörő fosztogató tatároktól védeni kellett az országot. Első neve Ghemes vára volt, amit feltételezések szerint a területen akkoriban élő gímszarvasokról kapott. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. A mádéfalvi veszedelem
után az osztrák csapatok is megerősítették, a lehetőségekhez képest
bővítették. Helyszűke miatt csak néhány kisebb helyiség volt benne.
Nagyrészt helyi sziklákból, kisebbrészt téglából épült. 1773. júniusában II. József is meglátogatta a várat.
A vár a Kőorr-hegycsúcs Antalok sorka nevű
hegygerinc-nyúlványára épült, mely a Tatros völgyébe érve meredeken ér
véget. A vár és az út közötti szintkülönbség kb. 30 méter volt, ezért
várépítéskor feljárót építettek ide, amelyet később fatetővel fedtek le.
1677-ben a közeli Csíkszépvíz harmincad-összeírásában a következőképp szerepel a vár:
| „ |
Békés időkben Ghemes váránál mindig ketten
strázsálnak, vagy pedig ahogyan a helyzet megköveteli. Azok akik
beállnak őrnek egy évig kötelesek a vámnál szolgálni a parancsnokság
alatt. Ezen személyek az ország adóján kívül minden más kötelezettség
alól fel vannak mentve. |
” |
|
Orbán Balázs a következőképp írt a várról és a határátkelőről:
| „ |
A kőcsúcstól éles sziklagerinc nyúlik le
egészen a Tatros völgyéig, ennek – a völgyet összeszorító – magas
meredek előfokán van egy szép fekvésű erőd (Blockhaus), mely
feltehetőleg a régi Gyimes vára helyén fekszik, s annak romjaiból épült.
Ezen erődhöz 134 lépdes fedett folyosó vezet oly meredeken, hogy
gyalog is nagy fáradsággal lehet oda fel jutni, s mégis1789-ben fel- és
lelovagolt azon egy Lacz András nevü székely huszár.
A túl oldalon szintén erőditett előfok szökel elő; ezek annyira
elzárják a völgyet, hogy a Tatrosnak alig marad keskeny
sziklaszegélyezte mederhely. A vámhivatal épületei és a szerény kis
kápolna ezen baloldali előhegy oldalának egy mélyületében vannak
elrejtve. Ezen hadtanilag igen erős, könnyen védhető pont igen festői
képet ád, mint azt mellékelt rajzunk mutatja.
Egy karózat (pallisade) zárja át a leirt, s a mellékelt képben
bemutatott erődök közt, a Tatros szük völgymedrét; ezen gyenge
kertelésen túl már Moldova határa kezdődik, ronda vámépületeivel, lomha
határőreivel, uj Dacia nyomoruságos voltának szembeszökő képét mutatván
fel. Az oláh vámnál megszünik az Erdély felől eddig jövő csinált út, a
közlekedés csak lóháton s ökörszekerekkel folytatható tovább, és ez igy
van nem csak itt, hanem minden szorosainknál a tömösi vám kivételével.
[…] Uthiány tehát oka annak, hogy ezen szoroson igen csekély
kereskedelmi mozgalom van, pedig hajdan e szoros egyike volt jártabb,
sőt hadjáratokra is használt szorosainknak. 1467-ben itt küldötte be
Mátyás király seregének egy részét a pártot ütött Moldova ellen. Csíkot
dúló tatárok gyakran ütöttek itt be, s nem egyszer vivatott ott a
honvédelemnek elszánt hősies harcza. Az 1816–17-ki éhségkor az ezen
vonalon behozott gabona menté meg Csíkot és a Székelyföld nagy részét az
éhségtől.
|
” |
|
A vár a 19. század közepéig volt használatban, amíg meg nem épültek a határkapuk, vámhivatali épületek és a határőr laktanyák. 1894-ben Magyarország és Románia új vasútvonal építését határozták el, mely a gyimesek völgyében lépi át a határt. A Csíkszereda-Gyimesbükk-vasútvonal
megépítése szükségessé tette két bevágás elkészítését: az egyik a falu
fölötti dombot és a rajta álló temetőt érintette, míg a másik a
várhegyet. A vasút a Gyimesbükk elhagyása után a vár tövében átlépi a
Tatros folyót, elhalad a 30. számú vasúti őrház mellett (mely a MÁV
legkeletibb őrháza lett) és utána néhány méterrel átlépi a határt.
Ezután újabb hídon kel át a Tatros fölött - de már a román oldalon. A
várhegy alatt 15 méternyi bevágást kellett végezni a vonal
elvezetéséhez, amelynek során a régi feljárót elbontották, és új,
meredekebb, 95 fokból álló lépcsősort építettek. A vasútvonal a magyar
oldalon 1897. október 18-án nyílt meg. A román fél 2 év késéssel, 1899. április 5-én készült el a vasútépítéssel, ekkor indult meg a határforgalom.
A trianoni békeszerződés után a határátkelőhely megszűnt, csak a II. bécsi döntés (1940 ősze) után került vissza a magyar határ ide a világháború végéig.
A 20. század során a vár feltárása, helyreállítása elmaradt, falai
erőteljesen pusztulnak. Turisták által szabadon, ingyenesen látogatható.
Források
- Bilibók Ágoston: Néhány tudnivaló a gyimesi Rákóczi-várról
- Várak.hu
Kommentáld!