Évezredek óta velünk él, vallási szertartásokban is szerepelt. Ma a legnagyobb

számban tenyésztett haszonállat, de hajdanán nem a húsáért tartották.

 

Napjainkban a tyúk a legnagyobb egyedszámú haszonállat a világon

A világon 19,6 milliárd csirke él, számban többszörösen felülmúlva a többi lábasjószágot: az 1,9 milliárd juhot, 1,4 milliárd szarvasmarhát és a 980 millió sertést. A régészeti kutatások szerint a csirke nyolcezer éve él együtt az emberrel, de csak bő kétezer éve fogyasztjuk nagy mennyiségben a húsát. Hogyan alakult kapcsolatunk a többi hatezer évben?  

Ezt kutatja egy kétmillió font összköltségű, hároméves projekt során hat brit egyetem munkatársaiból összeállt kutatócsoport. Hogy miért választották ezt a témát? Nos, szerintük pont a csirkék elképesztő száma indokolja, hogy többet kell tudnunk róluk.

Igazi nyomozást igényel a múlt felderítése

A háziasítás során a kiszemelt állatfaj fejlődését az ember irányítja generációk során át, amíg végül eljut a kívánt célig. Ha ma kezdenénk háziasítani a csirkét, az az étkezési szokásainkat figyelembe véve teljes mértékben érthető volna.

De miért gondolták időszámításunk előtt hatezer évvel a Délkelet-Ázsiában élő emberek, hogy be kell avatkozniuk a bankiva- vagy más néven vörös dzsungeltyúk (Gallus bankiva) természetes evolúciójába?

Elvégre a rendelkezésükre álló vadállományból több száz más fajt is választhattak volna.

"Az, ahogy ma bánunk az állatainkkal, radikálisan különbözik attól az ember-állat kapcsolattól, ami több ezer évvel ezelőtt létezett" - nyilatkozta Greger Larson genetikus, a kutatócsoport tagja a New York Timesnak.

A kapcsolat megismerése nemcsak arra deríthet fényt, hogy mivel rendelkeztünk hajdanán, hanem arra is, hogy mit veszítettünk el. 

Társ volt a hétköznapokban, nem tányérra való

Egy ausztriai ásatás során a kora középkori település sírjaiból meglepő maradványok kerültek elő:

a 6-8. században élt férfiak sírjában egy-egy kakast, a nők mellett tyúkot találtak

a szokásos tárgyi emlékek mellett. Az előkelőbb férfiak kakasainak nagyobb harci sarkantyújuk volt, mint a kevésbé rangos férfiaknak.

A csontok szén- és nitrogénvizsgálata során az is kiderült, hogy a csirkék és az emberek osztoztak a táplálékon és az élőhelyen – a madarak nem elkülönített tyúkólban laktak.

Vagyis a csirkére valamiféle társként és nem eledelként tekintettek akkoriban.

Hasonló sírokat tártak fel Délkelet-Ázsiában és Afrikában, illetve Magyarországon is találtak ilyen avar kori leleteket.

A szárnyasok temetési módja arra utal, hogy legtöbbször nem ételáldozatként tették oda őket gazdájuk mellé, olvasható Bartosiewicz László archeozoológus Régenvolt háziállatok című könyvében.

Vallási szertartásoktól a szórakoztatásig

A dzsungeltyúk nemesítésének egyik fő célja a kakasviadal lehetett, vélik a brit kutatók. A viadalokat egyrészt szórakozásból, másrészt már évezredekkel ezelőtt is a nyereményért szerveztek.

Egy harci kakas ma is komoly értéket képvisel, jóllehet a kakasviadalokat a legtöbb országban betiltották.

A csirke évezredeken át fontos áldozati állat volt a különféle rituálékban, az istenekhez vezető kapcsolatot  látták benne: így például az ógörögök a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak gyakran áldoztak kakast.

A római Mithrász-kultuszban ugyancsak dívott ez a szokás. A korai középkorig a zsidók a jom kippur ünnep előtti reggelen kakast vagy tyúkot áldoztak, így váltva meg belépésüket a hosszú, jó életbe és békébe.

Az afrikai eredetű vallások (például a vudu) máig gyakorolják ezt a rítust.

 

A csirke több részét is használták gyógyítási céllal, a szifilisz kúrálására például a középkorban kakaszsírt kevertek össze mérges ember nyálával, higannyal, kénes vízzel, violaolajjal és egyéb hozzávalókkal.

A bőr hegesedését tyúk- és medvehájból, virágok illóolajából, tojássárgájából, valamint zúzott gilisztából kevert krémmel próbálták enyhíteni a 17. századi német orvosdoktorok.

A tyúkot mindenhol nagyra becsülték tojásrakó képessége okán,

mert állítólag a tojás a világ legtöbbféleképpen elkészíthető konyhai nyersanyaga. A tollal párnát és derékaljat töltöttek.

Az otthonosság és a vérengzés szimbóluma

Míg a tyúkanyó nevéről a gondoskodás, a hívogató fészek (otthon) fogalma jut eszünkbe, a kakas lénye összekapcsolódik az erőszakkal, véres halállal.

A középkorban Európa-szerte, különösen Angliában volt népszerű a kikötött vagy földbe ásott kakasok halálra kövezése – ami a kutatók feltételezése szerint a modern videojátékokban él tovább.

A tudományos projekt keretében nemrég publikáltak is erről egy tanulmányt: az elmúlt harminc év 53 olyan számítógépes játékát elemezték, amelyben a csirke szerepel, akár feladatként, akár karakterként.

Egyes játékokban (Zelda, Skyrim, Resident Evil 5) a csirkék rátámadhatnak a játékosra, máskor a játékos kiképezhet harci csirkéket, és bevetheti őket (Final Fantasy, Legend of Dungeon, World of Warcraft, Pokémon). Maroknyi azoknak a játékoknak a száma, amelyben farmergazdaként gondoskodni kell a csirkékről.

A legtöbb esetben a madárral szembeni agresszív viselkedés a jellemző, a brutalitás számít dicsőséges, jutalmazott cselekedetnek. A videojátékok túlnyomórészt a fiúgyerekek és fiatal férfiak kedvencei.

A maszkulin szerep fenti túldimenzionálásával azonban nem értenek egyet a kutatók.

Szerintük az etikus gondolkodásnak ezen a téren is meg kellene jelennie, követve azokat a normákat, amelyeket a való életben helyesnek tartunk.