Ásatások Északnyugat Olaszországban
Fotó: Fabio Negrino
A neandervölgyiek lakóterük más-más részében vágták le az állatokat,
készítették a szerszámokat, és gyűltek a tűz köré - idézi a Science
Daily tudományos-ismeretterjesztő portál a Canadian Journal of
Archeology című, kanadai régészeti szaklapban közzétett tanulmányt.
"Korábban az a nézet terjedt el a neandervölgyi emberről, hogy
mindenféle rendszer nélkül használta a lakóterét, az otthonos
térkihasználást csupán a mai ember képességének tartották. Mi azonban
azt fedeztük fel, hogy a neandervölgyiek nem dobálták szét mindenfelé a
tárgyaikat a barlangban, hanem célszerűen gazdálkodtak otthonuk
területével" - magyarázta Julien Riel-Salvatore, a kutatás vezetője, a
denveri Coloradói Egyetem antropológusa.
A kutatás az észak-itáliai Balzi Rossi melletti Bombrini-barlang
ásatásán folyt. Ebben a beomlott sziklabarlangban éltek évezredeken át a
neandervölgyiek, később pedig a modern ember, a Homo sapiens korai
közösségei. Az új tanulmány a neandervölgyiek szintjeire
összpontosított, és további kutatás fogja megvizsgálni a mai embernek
tulajdonított szinteket az ásatáson. A kutatók célja összevetni, hogyan
szervezték életüket az itt élők annak idején a barlang tereiben.
Az ásatáson három neandervölgyi embernek tulajdonított szintet tártak
fel. Azt fedezték fel, hogy az itt élők a különböző tevékenységek
szerint osztották területekre a barlangot. A legfelső szintet használták
a feladatok végrehajtására, ez volt a vadászles, ahol megölték és
feldolgozták a vadállatokat. A középső szint volt a tartós, hosszú időre
szánt lakóterület, a legalsó pedig a rövidebb időre szánt lakótér.
Riel-Salvatore és kollégái a felső szint hátsó részén találták a
legtöbb állati maradványt, ami arra utal, hogy itt darabolták fel az
elejtett vadakat. Okkerfesték nyomaira is bukkantunk, ám azt egyelőre
nem tudjuk, mire használták: bőr cserzésére, ragasztásra,
fertőtlenítőnek vagy esetleg szimbolikus célokra” - közölte
Riel-Salvatore.
Másképp oszlanak el a tárgyi leletek a középső szinten, ahol az
emberi letelepedés legtöbb nyomai kerültek elő. Állatcsontokból több
bukkant fel a barlang bejáratánál, a hátsó részen kevesebb, és ugyanez
igaz a kőeszközökre is. A tűzhely hátul volt, a barlang falától fél-egy
méter távolságra, így melegíthette fel a tűz a lakóterületet.
"A
kőeszközök készítése sok hulladékkal járt, és ha nagy forgalmú helyen
végezték, növelte a sérülés veszélyét. Egyértelműen kevesebb
kőszerszámot találtunk a barlang hátsó részében, a tűzhely környékén" -
tette hozzá Riel-Salvatore.
Legkevésbé ismert a legalsó szint, amit rövidtávú lakótérnek
tartanak. Itt több tárgyi lelet került elő a bejárat közvetlen
közelében, ezek arra utalnak, hogy ott készültek a szerszámok, ahol a
nap még besütött a barlangba.
Riel-Salvatore évek óta tartó kutatásainak
ezek a legfrissebb felfedezései, melyekkel azt bizonyítja, a
neandervölgyi ember sokkal fejlettebb lehetett, mint korábban vélték.
Előző tanulmányai egyikében azt állapította meg, hogy ezek az ősemberek
igen innovatívak voltak: csontból alkottak szerszámokat, díszeket és
lövedékeket.
Forrás: MTI
Kommentáld!