Amint az Archeologia - Altum Castrum Online Magazin cikkéből kiderült, a Monostorapátitól délkeketre, egy dombháton álló, egykori almádi apátság területén most végeztek először tudományos feltárást. Az elmúlt napokban Hangodi László történész kezdeményezésére, önkéntesek segítségével és a Monostorapáti Római Katolikus Plébánia támogatásával, Buzás Gergely régész vezetésével sikerült néhány kutatóárokkal felderíteni a területet.

A mai Monostorapáti területén a középkorban több település is létezett, közülük az egyik: Almád mezőváros. Az itteni bencés apátság egyike az ország legősibb magánalapítású monostorainak. A másolatban fennmaradt adománylevél szerint az apátságot, a Balaton-felvidék jelentős területének korabeli főúri birtokosa Atyusz és fivére Miske 1117-ben Almádon megalapította a Szűz Mária és a Mindenszentek oltalmába ajánlott nemzetségi magánmonostort. Az építkezés jó ütemben folyhatott, hiszen 1121-ben már fel is szentelték a templomot. Az apátság gyorsan gyarapodott, részben annak köszönhetően, hogy az alatta folyó Eger-patak völgyében futott a Székesfehérvárt Itáliával összekötő, még római eredetű Via Magna, nagy hadiút.

A későbbiekben azonban a monasztikus rendek hanyatlása az almádi apátság sorsát is meghatározta: a szigligeti várnagy 1441-ben kifosztotta a monostort (amiért néhány hónappal később kiátkozták), a híres bencés vizitáció 1508-ban pedig düledező épületről és borissza apátról számol be. A 16. század közepén a török előrenyomulását követően kezdték elbontani a kolostort és a templomot, hogy a kövekből megerősítsék a közeli Nagyvázsonyi várat. Ekkor pusztultak el a völgyben lévő falvak is, hiszen a törökök valósággal felégették a területet.

A mostani feltárás azt bizonyította, hogy nem csupán klasszikus keletelt (kelet-nyugati fekvésű, a celebráló pap kelet felé imádkozik) apátsági templom épült, hanem kicsivel később, ám még a 12. században egy 7 méteres átmérőjű, belül 6 karéjra osztott rotundát is emeltek a templom apszisának északi oldalán. Szerkezetileg a két épület ugyan összeépült, ám a templom szentélyéből nem volt közvetlen bejárás a körtemplomba. Ez a rotunda - a Karcsán, Gerényben, Kiszomboron ma is álló, illetve Kolozsmonostoron feltárt - típus legkisebb, de kváderkő falaival a legigényesebben kialakított, egyetlen ismert dunántúli példája.

A most végzett néhány napos kutatás során kiderült az is, hogy a kolostortemplomot már a középkor végén lebontották: a románkori félköríves szentélye helyén, illetve attól délre, mintegy 20 méter hosszan kiásott kőfal mellett gazdag későközépkori leletanyag: cserépedények, kályhaszemek töredékei kerültek elő.

A kutatómunka, jelenleg csak a régészeti terület kis részét érintette, így szükséges s folytatás, ám a legsürgetőbb a feltárt maradványok védelme, hiszen különösen a rotunda felmenő falai rendkívül sérülékeny állapotban vannak, mert alóluk az újkori kincskeresők helyenként az alapozást is „kitermelték” már.

Írta és fényképezte: Kovács Olivér