Az alsóváros és az ásatási terület látványa a fellegvárból.
Fotó: Dickinson Excavation Project and Archaeological Survey of Mycenae
Agamemnón király legendás városa, a homéroszi eposzokból ismert
Mükéné világhírű oroszlános kapujával, küklopikus körfalával (óriási
kőtömbökből álló városfal) és impozáns fellegvárának maradványaival
hosszú évek óta ejti ámulatba a tudósokat és a turistákat. Az Athéntól
90 kilométernyire, délnyugatra fekvő városrom a Világörökség részét
képezi.
Az ősi történelmi feljegyzések alapján egy másik Mükéné létezéséről
már évszázadok óta tudtak a régészek. Ezt a városrészt Nagy Mükénének
vagy alsóvárosnak is nevezték, mely egyelőre rejtve marad a szem elől,
hiszen jelentős része még feltárásra vár a földfelszín alatt.
Aranykorában ez a kiterjedt lakónegyed nagyban hozzájárulhatott az ősi
város virágzásához.
A földalatti várost kevesen ismerik jobban Christofilis Maggidisnál, a
pennsylvaniai Dickinson Művészeti Egyetem (Dickinson College)
régészprofesszoránál, aki 2007 óta vezet ásatásokat az ősi város
területén. A fellegvár környékén távérzékeléses technológiával végeztek
geofizikai mérések, ezek egyértelműen arra engednek következtetni, hogy
az építményt déli, nyugati és északi irányból rejtett falak, épületek,
kapuk és utak övezik.
„A város 30-50 hektáros területet foglalhatott el, ami azt jelenti,
hogy átlagosan 200 ember élt egy hektáron, (5755 m2). Az alsóváros
nagyrészt lakóházakból és kereskedelmi épületekből állt, de impozáns
építmények és a fő közlekedési útvonalakhoz közel eső műhelyek, irodák,
raktárak is megtalálhatóak a területen” — írja Maggidis a Popular
Archaelogy, régészeti folyóiratban publikált tanulmányában.
Az ásatási terület felülnézetből.
Fotó: Dickinson Excavation Project and Archaeological Survey of Mycenae
Az ásatások alátámasztották a geofizikai mérések eredményeit. Az
eddig feltárt romok a mükénéi kultúra (Kr.e. 16–12. sz.) jellemző
építményei, ezek fölött későbbi korból származó leletekre akadtak a
régészek, mint például egy víztározóval ellátott fazekasműhelyre, két
kör alakú építményre, egy Kr.e. 9. századi urnasírra egy többszobás,
udvaros házra, melynek padlója alatt három gyermek sírját találták meg.
A régészek több tárgyi leletet is kiástak, melyekről Maggidis a
következőképpen számol be:
„Számos különböző leletre bukkantunk, mint
például mükénéi és az archaikus korból (Kr.e. 8-5. sz.) származó
szobrocskák darabjaira, tűzkő és obszidián nyílhegyekre, magvakra,
kőeszközökre, kővázák töredékeire, kőből készült ruhanehezékre,
gyöngysorokra, gyűrűkre, üvegszilánkokra, fémtárgyakra, érmékre,
agyagedények javítására használt ólomfogókra, festékporra, elszenesedett
fára, tetőcserepekre és számtalan agyagedényre.”
A legérdekesebb felismerés az ásatás kapcsán mégis az, hogy eddigi
elképzeléseinkkel ellentétben Mükéné nem csak Agamemnón bevehetetlen
erődje volt, hanem egy óriási és sokrétű központ, ahol a város népessége
kereskedelemből, árutermelésből, mezőgazdaságból tartotta fenn magát,
térben és időben is túlmutatva egy meghatározó vezető uralkodásán és
hadjáratain.
„A geofizikai mérések és az ásatások során egyértelművé vált a
fellegvárat körülölelő, kiterjedt alsóváros létezése. A várost körülvevő
erődfal és a későbbi időszakokban, a kora vaskorban és az archaikus
korban épült létesítmények pedig azt igazolják – a történelem során
először –, hogy Mükéné városa a Kr.e. 13. és a Kr.e. 6. század között
folyamatosan és rétegezetten terjeszkedett”
– vonta le a következtetést
Maggidis, aki diákokból és önkéntesekből álló régészcsapatával 2014
nyarán visszatér az ásatás helyszínre.
Forrás: ng.hu
Kommentáld!