Regnum Marianum (templom)
|
 |
|
A Regnum Marianum templom (1930 körül)
|
| Vallás |
keresztény |
| Felekezet |
római katolikus |
| Építési adatok |
| Építése |
1925 |
| Bezárása |
1951 |
| Stílus |
délfrancia |
| Tervezője |
Kotsis Iván |
| Felszentelés |
1931 |
| Felszentelő |
Serédi Jusztinián |
A Regnum Marianum (magyarul: Mária Országa) a Rákosi-rendszer által lerombolt templom. Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezetről kapta.
Története
Az erzsébetvárosi plébániának a Városliget felé húzódó részén lakó
hívei messze laktak a templomtól. Ezért az ifjúság nevelésével
foglalkozó Regnum Marianum Közösség
épített egy kápolnát házának udvarán (Budapest VII. Damjanich u. 50.),
de ebben csak kevesen fértek el. 1901. december 8-án szentelték fel.
1919-ben az érsekség az erzsébetvárosi plébániából leválasztva
megalapította a Magyarok Nagyasszonya plébániát, melynek hivatalos neve
Magna Domina Hungarorum lett. Átmenetileg a Damjanich u. 50. alatt
működött.
A Regnum Marianum pályaterve 1926-ból
A Városliget szélén, a Damjanich utca tengelyében kezdődött meg a templom építése. A templom alapkövét 1925-ben rakták le, a tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. Az épület, amely a budapesti Városliget szélén, a Dózsa György úton állt, 1820 négyzetméter volt, kupolás, erősen emlékeztet a jeruzsálemi Szent Sír templomára. Tornyát, egyedülálló módon a Szent Korona
másolata díszítette. Az első plébános a Regnum Marianum Közösség
házfőnöke, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök lett 1927-től 1928-ig.
A
közbeszédben így lett a templom a Nagy Regnum, a kápolna a Kis Regnum.
Shvoy Lajos utóda már nem regnumi atya volt, így a közösség és a
plébánia elvált egymástól. Gróf Mailáth Gusztáv támogatásával készült el
a templom, délfrancia stílusban (pénzhiány miatt a harangtorony nem
készült el). 1931. június 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás.
A Regnum Marianum templom helyén épített tribün, a fölé magasodó Sztálin szoborral
1951-ben Rákosi Mátyás, Sztálin
születésnapjára szánt ajándékként építtetni kezdte a nagy felvonulási
teret, a templomot pedig lebontásra ítélték. Ebben az is szerepet
játszhatott, hogy a templomot az 1919-es kommün bukása után építették,
és ezt a gondolatot megörökítették az alapkő letételénél és a benne
elhelyezett dokumentumokban.
Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a
pusztítást, ám az ÁVH
tagjai szétoszlatták a tömeget, és a templomot felrobbantották.
Az
ingoványos területen beton cölöpökre épült vasbeton szerkezetű templom
bontása több mint fél évig tartott és csak katonai segédlettel,
robbantásokkal sikerült porba tiporni. Ifjú regnumisták, köztük Hajnal
György atya, követték a maradványok sorsát és figyelték azok nyughelyét.
A templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista
kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem
engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna. A lerombolt
templom helyét hamarosan elfoglalta a szocialista dísztribün és a Sztálin-szobor (amit később, 1956-ban ledöntöttek), majd a Magyarországi Tanácsköztársaság emlékműve. A Sztálin-szobor és a tribün a mai Városligeti fasor tengelyébe épült.
Mivel 1990-ben még élt a rendelet, hogy új templom építésére nem adható engedély, ezért Paskai László bíboros jogutód plébániatemplom építésére adott megbízást Hajnal György atyának. Így a templom jogutódjaként épült fel Zuglóban a Zoborhegy téri Regnum Marianum templom és közösségi ház.
A plébánia közösségi házát 1991. novemberében, templomát 1995.
júniusában kezdték építeni. Az új templom építkezésének megkezdésekor, 3
méter mélyről Hajnal atya ásatta ki és szállíttatta az új plébánia
kertjébe a városligeti templom néhány tartóelemét, az új templomba pedig
két kövét mementóul. Az új plébánián – a regnumos szellemiségnek
megfelelően – kiemelt hangsúlyt kap a fiatalokkal és közösségeikkel való
foglalkozás, dr. Hajnal György kanonok-plébános vezetésével. 1995-ben a
városligeti Magyarok Nagyasszonya plébánia területét felosztották a
szomszédos plébániák között.
2000. november 5-e
óta egyszerű fakereszt jelzi a volt templom helyét, amit felállítása
óta többször megrongáltak. A templom padjai a terézvárosi Szent Család
Plébániatemplomba kerültek, ahol azóta is használják azokat. Kisharangja
2005 óta a dióspusztai (Somogyapáti) Szent Mihály Kápolnában van használatban.[1]
2011. februárjában több fórumon került ismét napirendre a Regnum Marianum-templom felépítése. A visszaépítés ügyét a Váralja Szövetség karolta fel egy aláírásgyűjtés indításával. A petícióhoz tízezernél is többen csatlakoztak.
A kezdeményezés kapcsán a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Titkársága az alábbi közleményt adta ki: A templomépítés az érintett
egyház legbelsőbb ügye, nem civil kezdeményezés. A gyalázatosan
lerombolt Regnum Marianum-templom helyett az Esztergom-Budapesti
Főegyházmegye a '90-es években a Zoborhegy téren nagy templomot és
plébániát épített Regnum Marianum néven. Az efféle Budapest más részére
vonatkozóan terjesztett javaslatok – különös tekintettel arra a tényre,
hogy nem a katolikus közösség, hanem civil kezdeményezés részéről
indulnak ki – nem feltétlenül szolgálják a magyarság ügyét. Ha a
kormánynak szándékában áll ennek a lelkipásztori használat szempontjából
nem nélkülözhetetlen, de tiszteletre méltó nemzeti jelképnek a
megépítése és nem emlékműben, hanem templomban gondolkodik, úgy
érdeklődéssel várjuk javaslatát.[2]
Az egyház álláspontjára a Váralja Szövetség így reagált: "A Váralja
Szövetség, noha az MKPK közleménye a kezdeményezés további sikerét
jelentősen hátráltatja, kitart korábbi álláspontja és véleménye mellett,
amely szerint a Regnum Marianum-templom visszaépítését az egyházi
vezetés támogatásával képzeljük el."
Források
Lásd még
Kommentáld!