Tongwangcheng
Fotó: french.peopledaily.com.cn
Bő egy évtizeddel ezelőtt azt írtuk, hogy világörökség lehet az ázsiai hunok egykori (fő)városa, Tongwancheng. Mi történt azóta? Megkértük Felföldi Szabolcsot, a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszékének kutatóját, hogy az aktuális kutatási eredmények tükrében válaszoljon néhány kérdésre.
Kik voltak, honnan eredeztethetőek a hunok?
Az európai társadalmak számára Attila (410 körül‒453) hunjai jelentik az „igazi” hunokat, akik nagyjából a Kr. u. 370-es évek közepén jelentek meg kontinensünk keleti felén, miután átlépték a Volga folyót. Olyan kelet-európai népcsoportokat győztek le ekkor, mint a nomád életmódot folytató, iráni típusú nyelven beszélő alánok, illetve a letelepült életmódot folytató, germán típusú nyelvet beszélő keleti és nyugati gótok, akik a kelet-európai sztyeppe régióban éltek ebben a periódusban. Nagyon gyorsan növekvő birodalmat hoztak létre, először egy kelet-európai sztyeppei fejedelmi központtal, a hun fejedelmek/nagykirályok első székhelyével. Innen idővel egyre közelebb húzódtak a Római Birodalomhoz, előbb a mai Románia területén található Havasalföld és Moldva területére, majd onnan végül a Kárpát-medencébe telepítették át hatalmi központjukat. Ez nagyjából az 5. század első harmadának vége felé történt. Gyakorlatilag már Attila elődeinek, Rugának (???‒434) és Attila testvérének, Bledának (408 körül‒ 445) is itt, a Kárpát-medencében volt a székhelye. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert innen közelebb volt a Római Birodalom nyugati és keleti fele egyaránt. Korábban, az ezt megelőző időszakban, zömmel a korábbi helyi alaplakosság (így a kelták) mellett rómaiak éltek a Dunántúlon, az Alföldön pedig túlnyomó részt különböző szarmata csoportok így például jazigok, akik szintén betagozódtak a hun birodalomba.
Az európai hunok birodalma
Forrás: Határtalan Régészet
Honnan érkeztek Európába Attila hunjai?
Ezt azok az antik auktorok, vagyis azok a szerzők sem tudták, akik írtak a hunokról. Köztük vannak olyan ismert személyek is, mint a görög Priszkosz rétor (410/420 között‒472 után), azaz ékesszólás-tanító is, aki személyesen is találkozott hunokkal. Vagy Ammianus Marcellinus (325/330 között‒391/400 között) római történetíró, aki feltehetőleg egyetlen hunnal sem került kapcsolatba élete folyamán. Az antik auktorok azonban azt látták, hogyan jön létre a birodalom, és a 450-es években azt is, hogy Attila halálát követően pár év alatt miként esik darabjaira.
Ha van, amit kellően túlmisztifikál a közvélemény, akkor az Attila nyughelyével kapcsolatos legenda. Hol tart most ez a kutatás?
Óriási szerencse kell(ene) ahhoz, hogy Attila sírját megtaláljuk, és ha megtaláljuk, akkor sem biztos, hogy meg tudnánk mondani, biztosan ez Attila nyughelye. A bizonytalanság oka a forráshiány. Részint Ipolyi Arnold plébános-püspöknek (1823‒1886), valamint Jókai Mór (1825‒1904) és Gárdonyi Géza (1863‒1922) íróknak köszönhető az a magyar gondolkodásmódba beágyazódott történet, hogy Attilát hármas koporsóban, a Tisza alá temették. Írott forrásokban semmi nyoma nincs annak, hogyan temették el valójában a hunok királyát. Voltaképpen az történt, hogy a 19. század történészei, kutatói, irodalmárai összemosták Jordanes (???‒553 után) gót történetíró elbeszélését egy germán vezér temetéséről Attila temetéstörténetével . Előbbiben tényleg van szó folyóelterelésről és folyó alá temetésről, de egyáltalán nem Attila kapcsán. Maguk a kutatók is vitatják, ráadásul a „hármas koporsóval” kapcsolatban, hogy az erre használt latin kifejezés mit is jelent. Mindinkább úgy tűnik, hogy nem koporsóról, hanem valójában szemfedőről, halotti lepelről van szó, ami már közel sem példa nélküli, hisz több hasonló tárgyat ismerünk Belső-Ázsiából is.
Attila romantikus elképzelése a 18. századból
Forrás: Határtalan Régészet
Honnan tudjuk, hogy Attila hunjai mikor érkeztek Európába? Van-e ennek bizonyítéka?
Egészen a 18. század második felééig kellett várni, amikor is Joseph de Guignes (1721‒1800) francia orientalista (keletkutató) 1748-ban felvetette, hogy az európai hunok valahonnan a kínai határszélről, Belső-Ázsiából érkeztek Európába. Ugyancsak ő azonosította Európában először az alapvetően kínai forrásokban említett, xiongnunak nevezett népcsoportot. Velük kapcsolatban azt sikerült kiderítenie, hogy a Kr. e. 4. évszázad környékén hozták létre birodalmukat a mai Kína északnyugati részén, illetve Mongólia területén.
Az ázsiai hunok birodalma
Forrás: Határtalan Régészet
Mi az, amit de Guignes nyomán tudni lehet a xiongnukról?
Több száz évig meghatározó szerepet vittek a térség történetében. Állandó küzdelmeik voltak a kínaiakkal. Sőt, a kínai nagy fal elődjét is (amely eredetileg agyagtéglából álló, hosszabb-rövidebb falak rendszere volt) a xiongnuk betöréseinek megakadályozására építették. Körülbelül a Kr. u. 2‒3. században az ázsiai hunoknak is nevezett xiongnuk hatalma végleg leáldozott Kína határvidékén. Ebből adódóan egyesek kínai területekre költöztek, míg mások talán nyugat felé indultak. Ezt azért nem tudjuk pontosan, mert erről sajnos nem írnak a kínai források. Kézenfekvő volt tehát azt feltételezni, hogy az akkoriban felbomló xiongnu birodalom egyes csoportjai útnak eredtek, és úgy 370 körül érték el a Volgát, majd ott megerősödvén Európa területére lépve egy új hun közösséget alapítottak.
Hogyan fogadták, fogadják de Guignes álláspontját a tudományos világban akkor és most?
Nagyon sokáig pro és kontra érvek is felmerültek ezzel az elmélettel kapcsolatban a szakirodalomban. Voltak és vannak olyan kutatók, akik egyértelműsítik, hogy az Ázsiából útra kelt xiongnuk Európába érve, idővel Attila hunjaivá váltak. Vannak olyanok is azonban, akik ezt nem fogadják el. Ők úgy vélik, kevés az információ, a bizonyíték arra nézve, hogy a két csoport között szorosabb kapcsolatot állapíthassunk meg. Ez utóbbi kutatói csoport még arra is szokott hivatkozni, hogy jelentős különbségek mutatkoznak az európai hun kori és az ázsiai xiongnu régészeti leletanyag között. Ettől függetlenül ma már azért a kutatók jelentős része elfogadja, hogy e két csoport között lehetséges valamiféle kapcsolat. Persze az még kérdés, hogy pontosan mit is értünk ezen „kapcsolat” alatt.
Xiongnu övcsat
Fotó: Wikicommon
Csizmacsat a szeged-nagyszéksósi hun kori leletegyüttesből
Fotó: Móra Ferenc Múzeum Szeged
Mi lehet a „kapocs” az ázsiai xiongnuk és európai hunok tárgykultúrájában, ami okot adhat az európai hunok távol-keleti eredetének feltételezésére?
Két tárgycsoport függhet össze: a fegyverek közül például a reflexíjak vagy a nyílvesszők nagyon hasonlóak mind a xiongnuknál, mind az európai hunoknál. A másik ilyen tárgycsoportot a híressé vált hun kori rézüstök képezik, amiket korábban bronzüstökként tartottak számon, ám a legújabb anyagvizsgálatok bebizonyították, hogy sokkal inkább rézből, mintsem bronzból készültek. Magyarországon többek között Törtelnél, de az M7-es autópálya építése során is találtak már ilyen üstöket. Hasonlók ázsiai területen is maradtak fenn, ami bizonyíthatná a két csoport valamiféle kapcsolatát.
Bizonyára nem csupán Joseph de Guignes volt az egyetlen, akit foglalkozott az európai és ázsiai hunok kapcsolatával.
Valóban nem. Egy könyvtárat meg lehetne tölteni az erről szóló könyvekkel, cikkekkel. A magyar kutatók közül Alföldi András (1895-1981) és Bóna István (1930-2001) nevét mindenképpen ki kell emelnem, de foglalkozott a kérdéssel Stein Aurél (1862‒1943) is, aki több nagy Selyemút-expedíciót is szervezett a xiongnuk által uralt területre, a régi kínai limes, azaz határvédelmi rendszer közelébe. Ennek egyik eleme egy őrtoronyhálózat volt, mely a védelmet és az információáramlást is biztosította. Az utóbbit fény- és füstjelek adásával. Az egyik ilyen torony mellett a homokban egy dokumentumcsoportot talált Stein Aurél, amiről később kiderült: egy nagyon érdekes közép-ázsiai nyelven, szogdul íródott.
Miért fontosak a szogd szavak?
Nagy Sándor idejében (Kr. e. 356‒323) már a mai Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán területén éltek a szogdok, akik innen kiindulva kereskedelmi hálózatot hoztak létre egészen Kínáig. Hosszú ideig bonyolították a kereskedelmet Kína és Európa között – sajátos kultúrát hozva létre. Kereskedőnépként is aposztrofálhatnánk őket, saját írással és nyelvvel. Stein Aurél a fent említett kínai őrtorony mellett két szogd kereskedő közötti levélváltásra bukkant. Ebből az derült ki, hogy 311-ben a szogdok szóhasználata szerint hunok támadták meg a kínai fővárost, Luoyangot. A kínai főváros ostromáról beszámoló kínai források viszont azt állítják, hogy xiongnuk támadták meg a várost. A Közép-Ázsiából érkező szogdok tehát már hunként ismerték a kínaiak által xiongnuknak nevezett nomádokat. Igazából ez az egyetlen történeti forrásunk, mely a hunokat és xiongnukat összekapcsolja.
Tehát akkor mégiscsak ázsiai elődöktől származhatnak az európai hunok?
Nagy valószínűséggel, de nem szabad egyenlőségjelet tenni a két csoport közé! Az ázsiai hunok bizonyos csoportjai feltehetőleg valóban nyugatra vándoroltak, de más törzsekkel, népcsoportokkal keveredve. Anyagi és szellemi kultúrájukban, sőt nyelvükben egyaránt történtek változások. Ezek megállapítása viszont azért nehéz ügy, mert sem az ázsiai xiongnuk, sem pedig az európai hunok nyelvét nem ismerjük igazán. Sajnos csak néhány nyelvi nyomunk maradt fent mindkét részről. Az európai hunok esetében ezek zömmel személynevek, úgy mint a Bleda, Attila, Ruga, Oktár és egyedüli női névként ismeretes Attila főfeleségének neve is: Arikan (változatai: Rekan, Krekan). Ezek egy része viszont, ideértve az Attila nevet is, egyértelműen germán eredetűek. Ruga, Oktár és Arikan nevei már inkább törökös, belső-ázsiai hatást mutatnak. A xiongnuk esetében ugyancsak szórványos adatok, személynevek, tisztségnevek állnak csak rendelkezésünkre.
Bizonyára eltart még egy ideig, mire a nyelvészek megtalálják a többi nyelvi elem kapcsolatát. Mi okoz gondot a hun kori régészet számára?
Nagy problémája a hun kori régészetnek, hogy kifejezetten és minden kétséget kizáróan hunnak tartható embertani anyagot nem ismerünk. Ráadásul a 4. század elejétől egészen az 5. század végéig, amikor a hunok Európában mozognak, (nagy galliai hadjárat, itáliai hadjáratok, balkáni hadjáratok és a Kárpát-medence elfoglalása) egy nagyon egységes anyagi kultúra jött létre mind a női, mind a férfi viseletek terén, de igaz ez a fegyverekre és más tárgyakra is.
Úgy kell ezt elképzelni, mint manapság, amikor egy-egy neves sportszergyártó cipőjét viselik szerte a világban, hiszen ez a divat, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet is beszél az adott cipőmárkát hordó személy. A divat a kora középkorban sem működött alapvetően másként. Ebből fakadóan roppant nehéz megmondani, hogy egy feltárt sírban fekvő személy germán nyelven beszélt, és mondjuk gót volt, vagy éppenséggel alán nyelven beszélt és iráni eredetű nomád volt, de ily' módon lehetett persze akár hun is, aki esetleg valamilyen török típusú nyelvet beszélt.
Amíg pontosan képtelenek vagyunk azonosítani a hunokat, addig meddő vállalkozás a honfoglaló magyarság genetikai állományát is összehasonlítgatni olyan egyének genetikai állományával, akikről nem tudjuk, hogy hunok volt-e (azaz magukat hunoknak tartották-e), majd erre az alapvetően bizonytalan lábakon álló összehasonlításra építve feltételezni a magyarság hun eredetét.
Ehhez hasonló összecsengés Ázsiában is megfigyelhető?
Már a Kr. e. 4. századtól kezdődően megindul az állandó érintkezés a nomádok és a kínaiak között: a csetepaték mellett folyamatos kereskedelmi kapcsolat is kialakul az ázsiai xiongnuk és a szomszédos kínaiak között. Ez hozta maga után a kínai termékek, a kínai ötvösművészet megjelenését is a nomádok kultúrájában.
Milyen kínai leletek érhetőek tetten az ázsiai hun területeken zajló régészeti feltárásokon?
Nagyon sok esetben jelennek meg tükrök, bronzedények, de még kínai típusú kocsik is. Ezek a tárgyak segítséget is jelentenek a régészeknek. A kínai bronztükrök kronológiája például egy nagyon jól kutatott terület: ha nem is évre pontosan, de hozzávetőlegesen évtizedről-évtizedre meg lehet mondani, hogy miképp változott a kínai tükördivat, tehát ha találunk egy jól meghatározható korú kínai tükröt az ázsiai hun területeken, akkor az többé-kevésbé segíthet eldönteni az adott sír, településrészlet korát is. Egyetlen probléma merül fel ilyenkor: mégpedig, hogy nem tudhatjuk, meddig használták az adott tükröt. Éppen ezért azt szoktuk mondani, hogy például Kr. u. 250 előtt nem kerülhetett a sírba az adott tükör. Ez a tárgy terminus post quemje vagyis az az időpont, amikortól számolhatunk a lelet sírba kerülésével. Magyarul: ha egy tükörtípus csak 250 körül terjed el Kínában, akkor természetesen egy xiongnu sírba sem kerülhetett mondjuk 200 környékén, tehát a sírt mindenképp csak 250 után áshatták meg.
A xiongnuk ábrázolása egy kínai műből
Forrás: Wikicommon
Foglalkoztak-e a kínaiak xiongnu-kutatással?
Hosszú ideig nem foglalkoztak velük. Egész egyszerűen azért, mert a 20. században Kínában sokáig háborúk dúltak, majd Mao Ce-tung hatalomra jutása (1949) és a kommunista államberendezkedés sem kedvezett az ilyen jellegű kutatásoknak. Kínában sokáig csak a szó szoros értelmében vett kínai régészeti anyaggal lehetett csak foglalkozni. A mélypont a kulturális forradalom időszaka volt, amikor már a kínai múlt sem volt érték, annak teljes eltörlésére is kísérletet tettek például ókori kínai kéziratok megsemmisítésével. A helyzet a kulturális forradalom után, majd a 80-as évektől kezdett el javulni. Persze a xiongnuk által uralt egykori hatalmas területen ‒ például a volt Szovjetunió, illetve Mongólia területén ‒ ettől függetlenül is zajlottak régészeti feltárások. Némelyik magyar részvétellel, így például Erdélyi István (1931‒) régész közreműködésével. Ekkoriban már nem csupán xiongnu sírok, de hozzájuk köthető településrészletek feltárására is sor került.
Milyenek voltak a xiongnuk települései?
Noha alapvetően nomadizáltak, azaz nagyállattartó, vándorló, legeltető életmódot folytattak az ázsiai hunok, mégis helyenként úgynevezett erődített településeket is létrehoztak: ezek többnyire olyan tágas területek, amiket fallal vettek körül. Ezen belül az állatállománynak is jutott hely, vészhelyzet esetén. A nomádok számára ugyanis az állatok, alapvetően a birkák és a lovak, képezték a legfőbb vagyontárgyaikat. Vannak olyan településkezdemények is, ahol a falak mellett később már megjelentek egyéb más építmények is, így akár a gazdasághoz, kézműiparhoz kapcsolódó létesítmények is.
Hol tart most éppen a xiongnuk kutatása?
Megváltozott valami a kínaiak szemléletében az utóbbi évtizedekben: valamelyest javult a korábban tolvajnak titulált nyugati kutatók, így például Stein Aurél megítélése is. Egyre inkább úgy gondolják, hogy sokat köszönhetnek Steinnek az ókori, középkori kínai kultúra vívmányainak megismerésével kapcsolatban. Ma már nem pusztán a han kínaiakkal (azaz a tősgyökeres kínaiakkal) foglalkozik a helyi régészet, hanem az olyan „idegen eredetű” csoportokkal is, amelyek Kína területén éltek korábban, így az ázsiai hunokkal is. Növekszik az érdeklődés olyan közös projektek megindítására is, amik európai országok (köztük Magyarország), illetve Kína között valósulnának meg.
A változást jól jelzi a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem együttműködésében létrejött Selyemút kutatócsoport is. Ha sikeresek lesznek a jövőben a nemzetközi kutatócsoportok együttműködésével végzett kutatások, akkor számos kérdésre is válasz születhet, így akár arra is, hogy pontosan miképp is nézhettek ki az ázsiai hunok települései a valóságban.
.png)
Kommentáld!