A Föld felszínén valaha mért legerősebb, 43,3-as ibolyántúli (UV) sugárzást észleltek a bolíviai Andokban német és amerikai kutatók 2003-ban. A jelenségről most számoltak be a Frontiers in Environmental Sciences című szaklapban.

Közép-Európában az UV-sugárzás nyáron legfeljebb 8-9-es erősségű lehet, szélsőséges értéknek számít a 11. Már 8-as UV-szintnél kerülni kell a szabadban tartózkodást, a sugárzás ugyanis bőrrákot okozhat.

A 2003 decemberében - az ottani nyár tetőpontján - a bolíviai Andokban mért 43,3-as sugárzás jóval meghaladja a korábbi csúcsértékeket. Például a 3400 méter magas, Hawaiin lévő Mauna Loa vulkánon is "mindössze" 24-es erősséget mértek - emlékeztetett Uwe Feister, a Német Meteorológiai Szolgálat Richard Assmann Obszervatóriumának munkatársa, a tanulmány társszerzője.

Nathalie Cabrol, a SETI Intézet és a NASA Ames Kutatóközpontjának munkatársa és kutatócsoportja eredetileg a Marson lévőhöz hasonló körülményeket vizsgált. A kutatás részeként Bolíviában, a chilei határhoz közel állítottak fel két sugárdózismérőt: a Licancabur vulkán 5900 méteres csúcsán és a közeli, 4340 méter magasan elhelyezkedő Laguna Blanca-tónál. 2003. december 29-én a hegycsúcson mérték a 43,3 erősségű ultraibolya-sugárzást.

A szakértők szerint az eredmény több tényező összejátszásából származik: ilyen faktor például a nagy magasság, a délben zenitjén járó nap, az ózonszegény légtömegek és feltehetőleg az ózont károsító gázok, például a brómvegyületek áramlása.

Az extrém magas sugárzáshoz hozzájárulhatott egy gigantikus napkitörés is: 2003. november 4-én a valaha észlelt legerősebb kitörést regisztrálták. A kitörésekből származó részecskék kutatások szerint befolyásolhatják a légkört és károsíthatják az ózonréteget, amely védi a Földet az UV-sugárzástól.

A tudósok szerint lehetséges, hogy a trópusokon a következő évtizedekben a sztratoszférában - tehát 15-50 kilométeres magasságban - vékonyodik az ózonréteg, ez pedig szélsőséges UV-sugárzási értékekhez vezethet.

"Aggasztó, hogy az intenzív sugárzás lakott területek közelében jelentkezett. Nem az Antarktiszon mértük a rekordértékeket, ahol az ózonlyuk évtizedek óta visszatérő probléma, hanem a trópusokon, egy falvakkal és városokkal teli területen. A nyugtalanító rekord talán csak a körülmények összejátszásának eredménye, de újra megvalósulhat, hiszen a tényezők nem ritka jelenségek" - mondta Cabrol.

A 2003-as mérésről szóló tanulmány azért jelent meg ilyen későn, mert előbb ellenőrizni kellett az eredményeket, ehhez pedig újabb sugármérőt kellett felállítani - tette hozzá a szakértő. Az Egyesült Államok és Bolívia közötti feszültségek miatt a kutatók nem térhettek vissza az országba, ezért a műszereket a határ chilei oldalán helyezték el, vizsgálatuk végül 2009-ben zárult le.