Hónapok teltek már el a második világháború után, midőn újból megélénkült a turistamozgalom. Ekkor alkalmi hegymászók a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs nyugati falában meglelték a második csehszlovák ejtőernyős deszant alakulat szállító repülőgépének roncsait, valamint 24 csehszlovák és szovjet pilóta és deszantos tetemét. A „Douglas” típusú repülőgép, mely Krosnóban (Lengyelország) indult útjára, és a Közép-Szlovákiában harcoló partizánoknak vitt segítséget, nem jutott el rendeltetési helyére. Ellenséges lövés okozott kárt a gépnek, és az 1944. október 9-ről 10-re virradó viharos éjszakában egy szélroham a tátrai szirthez csapta.
Mozgalmasak voltak még az idők, és sok gond volt megoldatlan. Senki nem tartotta emlékezetében azoknak a hegymászóknak a nevét, akik elsőként érkeztek a szerencsétlenség helyére. Csak maga a tragédia volt akkor fontos. Később közölték a sajtóban, hogy lengyel hegymászók fedezték fel a repülőgépet és annak áldozatait.
Eme felfedezésről szóló akkori híradást most pontosabban is meg tudjuk adni. Ez annak a meggyőző dokumentációnak köszönhető, melyet a Tátrai Nemzeti Parkban a park múzeuma részére adott be 1982. június 3-án Ján Masopust, Náchod-beli (Csehország) hegymászó. Ő egyike volt ama négy első, háború utáni hegymászónak, akik 1945. szeptember 18-án felmásztak a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsra. Mind a négyen a Náchod városbeli csehszlovák turista klub hegymászó szakosztályának tagjai voltak (Ján Masopust, Antonin Zeman, Jaroslav Zeman, Josef Ungr). Josef Ungr a háború után Szlovákiában tett utazásáról egy külön fényképalbumot készített, és ezen album lapjain sok figyelemreméltó megjegyzést írt le, ezeket kiegészítve a közlekedési helyzetet is bemutató fényképfelvételekkel. Az albumban van több fénykép a háború nyomairól a Vág-völgyben és néhány tátrai felvétel is. Mint mindegyik szövege, így a roncsok megleléséről szóló tudósítás is tárgyilagosan tömör:
„1945. szeptember 18.
Reggel felmásztunk a 2663 méteres Gerlachfalvi-csúcsra. Innen a hegygerinc vonala alatt ereszkedtünk le az összetört repülőgépig. Itt szörnyű látvány tárult elénk. Keverednek összetört repülőgép-alkatrészek szétzúzott testrészekkel és emberi tetemekkel. Innen veszélyes úton ereszkedtünk le a Batizfalvi-tóhoz.”
A szövegnél többet ad tudomásunkra az albumba ragasztott 14 fénykép. Az egyiken látható Masopust a viszonylag jó állapotban maradt fedélzeti rész mellett. E fedélzeti részt később a hegyiszolgálat lehozta, és most ez a rész a Tátrai Nemzeti Park múzeumának a Szlovák Nemzeti Felkelést bemutató állandó kiállításán tekinthető meg.
Jan Masopust, aki még járogat (1980 körül) a Magas-Tátrába mint falusi üdülőcsoportok vezetője, a múzeumnak ajándékozta Ungr dokumentációját és olyan tárgyakat is, melyeket ő 1945. szeptember 18-a óta magánál őrzött mint a Magas-Tátrában történt tragikus harci esemény relikviáit.
Hátra van még annak magyarázata, hogy vajon miképpen keletkezett az a híradás, mely szerint lengyel hegymászók fedezték fel a repülőgépet.
Jan Masopust megmagyarázza, hogy szeptember 17-én a Felkai-völgyben találkoztak egy csapat lengyellel, akik figyelmeztették őket, hogy a Gerlachfalvi-csúcs tömbjében észrevettek egy nem azonosítható tárgyat, mely tükrözi a napsugarakat. Ők maguk nem értek rá odamenni, de biztatták a Náchod-belieket, hogy másszanak fel oda megnézni, mi lehet az. A hír más vonalon is elterjedhetett szájról szájra, és fokozatosan megnövelték és torzították. A megtalálás után hamarosan megváltozott az időjárás, és időnap előtt beköszöntött a tél. Ezért az áldozatoknak a kegyelethez méltó elszállítása, a gépnek a roncsokból való rekonstruálása 1946 nyaráig váratott magára.
Megjelent a Vysoké Tatry c. folyóiratban az 1980-as években.
Írta Ivan Bohuš, fordította id. Bácskai Gusztáv.
Kommentáld!