Roald Amundsen
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roald Engelbregt Gravning Amundsen (Borge, 1872. július 16. – ismeretlen 1928. június 18.) norvég felfedező. Ő hajózott először át az Északnyugati átjárón (1903-1906), majd 1910–12-es expedíciójával elsőként érte el a Déli-sarkot 1911. december 14-én. Amundsen a norvégiai Borge-ban született, Oslo mellett. Fridtjof Nansen Grönlandot átszelő expedíciójának hatására döntött úgy, hogy életét a felfedezésnek szenteli.
Korai expedíciók
1897–1899-ben részt vett Adrien de Gerlache Belga Antarktisz Expedíciójában mint első tiszt. [1] Belgica nevű hajójuk volt az első olyan jármű, amely áttelelt az Antarktiszon, mivel belefagyott a Bellingshausen-tengerbe.
Velük tartott egy amerikai orvos, Frederick Cook is, és az egész legénységet megóvta a skorbuttól. Ez életre szóló tanulság volt Amundsen számára.
Az Északnyugati átjáró első végighajózása
Ő vezette azt az 1903-ban indult expedíciót, amelyben először sikerült végighajózni az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra az Északnyugati átjárón. A Gjøa nevű hajóval1906-ban
érkeztek meg úgy, hogy a feladatot hatan teljesítették (Amundsen,
Lindström, Gustav Juel Wiik, Ristvedt, Godfred Hansen, Helmer Hanssen).
A mágneses sarokhoz közel hajózva megfigyeléseikkel igazolták, hogy a pólus elvándorolt arról a helyéről, amit 1831-ben Ross meghatározott.
Az expedíción Amundsen tanulmányozta a sarkvidéken élő emberek
szokásait, mert el akarta tanulni, hogyan lehet élni az ilyen
szélsőséges körülmények között. Eltanulta a szánhúzó kutyák hajtását, és
dokumentálta hőszigetelő ruházatukat. Feljegyzéseit és gyűjteményét a
néprajztudomány később nagyon felértékelte.
A Gjøa hajót az expedíció után San Franciscó-i norvégok vették meg. 1972-ben az elhanyagolt járművet a norvég kormány megvásárolta, és a Fram Múzeumban helyezte el.
A Déli-sark
Az Északnyugati átjáró után az Északi-sark kezdte foglalkoztatni. Amikor megtudta egyrészt, hogy Robert Peary és Frederick Cook 1909-ben elérte a sarkot, másrészt, hogy Robert Falcon Scott délsarki expedíciót szervez, megváltoztatta terveit. Megvásárolta Nansen Fram („Előre”) nevű hajóját, és 1910-ben elindult a Déli-sark felé.
Amundsen a testvérén, Leonon és a Fram tisztjein kívül senkinek nem
árulta el, hogy megváltoztatta tervét. Attól félt, hogy Nansen
visszautasítaná a Fram használatát, ha a terv tudomására jutna. Emellett
a vetélytársának tekintett Scottot sem akarta értesíteni. A
legénységgel csak akkor közölte az új célt, amikor elérték Madeirát. Mindenki egyet értett az út folytatásával.
1911. január 14-én, a Bálna-öböl néven ismert helyen érték el a Ross-jéghátat; Amundsen itt építette ki a Framheimnak, azaz a Fram otthonának nevezett bázisát. Ez a pont 60 mérfölddel (tmf, vagyis 110 km-rel) volt közelebb a pólushoz, mint McMurdo, ahol a rivális brit expedíció partot ért. Scott viszont az Ernest Shackleton által felfedezett úton haladhatott a Beardmore-gleccserig, Amundsennek pedig találnia kellett egy, a Transzantarktiszi-hegyvidéken átvezető utat a pólusig.
Februárban és márciusban utánpótlás-raktárakat építettek ki 80°, 81°
és 82°-nál. Eközben nagyon hasznos tapasztalatokat szereztek a célszerű
táplálkozásról és felszerelésről. Ezután a téli időszakban elszántan
fejlesztették felszerelésüket, legfőképpen a szánokat.
Amundsen és társai (Olav Bjaaland, Helmer Hanssen, Sverre Hassel és Oscar Wisting) 1911. október 20-án indultak útnak, és december 14-én, 35 nappal Scott előtt érték el a Déli-sarkot. Amundsen a sarki tábort Polheimnak
nevezte el. Scott szerencsétlenül járt expedíciójával ellentétben
Amundsenék a kiváló előkészületeknek és a nagyszerű szánhúzó kutyáknak
köszönhetően simán, szinte eseménytelenül teljesítették a feladatot.
Mivel egyik expedíció sem vitt magával hírközlő eszközt, a közvéleményt csak 1912. március 7-én értesítették.
Néhányan (köztük példaképe, Nansen is) bírálták Amundsent, amiért elsődleges célja nem a tudomány, hanem az elsőknek járó dicsőség megszerzése volt.
Élete a Déli-sark meghódítása után
Amundsen a jégen.
(Forrás:
NOAA)
Amundsen nem tudott maradéktalanul örülni a sikerének, mert őt
világéletében az Északi-sark tartotta bűvöletében. „Ehelyett ott
találtam magam a Déli-Sarkon” — mondta később.
1918–1920 között Amundsen új hajójával, a Fram mintájára épült Mauddal az Északkeleti átjáró áthajózására vállalkozott Adolf Erik Nordenskiöld
útvonalán, hogy a Fram sodródásos kutatóútját más kezdőpontról
megismételve közelebb jusson az Északi-sarkhoz. A vállalkozás a
jégviszonyok miatt kudarcba fulladt.
1925-ben Lincoln Ellsworth, Umberto Nobile és még három ember társaságában megpróbálta repülővel elérni az Északi-sarkot. Alaszkából
indulva eljutottak az é. sz. 87° 44'-ig, de a sarkot nem érték el.
Ebben az időben ez volt a legészakibb olyan pont, ahová ember
repülőgéppel eljutott.
Két géppel vágtak neki az útnak, és azok egymástól néhány kilométerre
landoltak. Bár nem volt rádiókapcsolatuk, de sikerült egymásra
találniuk. Az egyik gép teljesen tönkrement. Három hétig dolgoztak azon,
hogy a jégen felszállópályát alakítsanak ki. 60 tonna jeget lapátoltak
el úgy, hogy a napi ételadagjuk 40 dkg volt. A hat felfedező végül
beszállt az épen maradt gépbe, és dicsőségben tértek vissza, amikor már
mindenki azt gondolta, hogy odavesztek.
1926-ban tizenötödmagával, Ellsworth és Nobile társaságában megpróbálta a Norge léghajón átrepülni az Északi-sarkvidéket. 1926. május 11-én indultak útnak a Spitzbergákról, és két nappal később Alaszkában szálltak le. Légi úton valószínűleg először ők érték el az Északi-sarkot, mivel az őket két nappal állítólag megelőző Richard Byrd útjának sikere erősen kétséges.
1928. június 4-én repülővel indult el, hogy megmentse Nobilét, akinek Italia nevű léghajója lezuhant. Néhány héttel később Tromsø
közelében találták meg a gép darabjait — úgy tűnik, Amundsen lezuhant,
és vagy a katasztrófában, vagy kevéssel utána meghalt. Holttestét sosem
találták meg.
A névadó
Az alábbiakat nevezték el Roald Amundsenről:
Kommentáld!