Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre Ernő) (Budapest, 1913. október 22. – Indokína, Thai Binh, 1954. május 25.) magyar származású fotográfus.
| „ |
Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel |
” |
| – Robert Capa |
ÉleteFriedmann Endre néven született Budapesten, a 20. század egyik
legjelentősebb fotósa, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként
tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren fotózott (a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a II. világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában). A II. világháború folyamán Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál az Omaha Beach-en és Párizs felszabadításakor is ott volt és dokumentálta a háború eseményeit.
Szülei szabók voltak, a Kossuth Lajos utcában volt az
üzlethelyiségük. Egy bátyja (László) és egy öccse (Kornél) volt. Öccse
később szintén fényképész lett és Cornell Capa néven futott be szép karriert. A Budapesti Madách Gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. 1931 júliusában előbb Bécsbe, majd Prágába, aztán Berlinbe költözött, ahol a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult, ahonnan zsidó származása miatt 1933-ban távozni kényszerült. Egy rövid időre visszatért Budapestre és csatlakozott a Kassák-féle Munka körhöz, de a növekvő antiszemitizmus miatt ősszel Párizsba emigrált.
Capa (ekkor még Friedmann) a harmincas évek elején
hobbifotósként kezdett képeket készíteni. Bohém figura lévén hamar
rájött, hogy kedvtelését megélhetésként is űzheti. Mivel Párizsban sem
volt neki könnyű a megélhetés, 1934-ben
felvette a Robert Capa nevet (u.i.: magyar barátai között cápa volt a
beceneve), ami amerikai hangzású volt, hasonlított az akkoriban népszerű
amerikai fimrendező, Frank Capra nevére. Ettől remélt több megbízást
újságíróként vagy fotósként.
A várakozása sikerrel járt, 1934-ben megkapta első megbízását a Vu magazintól.
Haditudósítóként vett részt az 1936-os spanyol polgárháborúban, az 1938-as japán-kínai háborúban, a II. világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, a franciaországi (normandiai) invázióban, 1950-ben az izraeli harcokban. Capa, mikor nem a harcmezőkön fotózott, nagykanállal habzsolta az életet. Egyik szeretője Ingrid Bergman volt, azonban Capa ezt úriemberhez méltóan titkolta, csak később, Bergman önéletrajzi könyvéből derült ki. Isabella Rossellini, Bergman lánya több romantikus levelet is őriz, melyeket Capa küldött a dívának.
1954-ben a Life Indokínába küldte, hogy tudósítson a francia gyarmati harcokról. Május 25-én délután 3 óra előtt 5 perccel aknára lépett, és meghalt.
A haditudósító
1936-1937-ben Gerda Taro-val tudósítottak a spanyol polgárháborúból, a francia, baloldali Regards nevű hetilap megbízásából. Az itt készült A milicista halála című képe meghozta számára a világsikert. A képet első alkalommal 1936. szeptember 23-án a francia VU magazin közölte, majd több más fotója kíséretében a LIFE
is megjelentette. A kép szinte azonnal vitákat váltott ki szakmai
körökben.
Ellenlábasai azt próbálták bizonyítani, hogy a fotó – Capa
állításával ellentétben – nem dokumentum, hanem egy megrendezett,
beállított kép. A vita tulajdonképpen a mai napig tart, a hivatalos
álláspont az, hogy a kép eredeti, vagyis Capa valóban abban a
pillanatban fotózta le egészen közelről a katonát (akit később Federico Borrell García néven azonosítottak), amikor egy golyótól elesett a harcmezőn. 1938-ban a második kínai–japán háború miatt Kínába, 1940-ben Mexikóba utazott.
A sors furcsa fintora, hogy „a világ leghíresebb háborús fotósa” egészen 1943-ig nem kapott megbízást, hogy a világháborúról tudósítson (a Blitz idején Londonban van, de nem mint tudósító), ettől kezdve azonban szinte végig az első vonalakból küldte képeit a LIFE magazinnak. Előbb Észak-Afrikában, majd Szicíliában kísérte az amerikai katonákat.
1944. június 6-án hajnalban ő volt az egyetlen fotós, aki a partraszállók első hullámával Normandia
földjére lépett. 6 tekercs filmet (106 kockát) fotózott el, majd
délután 2-kor, amikor már biztosnak látszott a hídfőállás, az első
kórházhajóval visszatért Portsmouth-ba. A filmtekercseket bevitte a LIFE londoni irodájába, majd lefeküdt aludni.
A laborban az asszisztens, az akkor 15 éves Larry Burrows
(aki később maga is hadifotós lett) annyira kíváncsi volt a képekre,
hogy az előhívás után a szokásosnál magasabbra állította a szárítóban a
hőmérsékletet, hogy gyorsabban száradjanak a negatívok. A hő azonban
leolvasztotta az emulziót, 8 teljes kép és további 3 kocka bizonyos
részeinek kivételével teljesen megsemmisültek a felbecsülhetetlen
értékű, megismételhetetlen fotók, a megmaradtak is elmosódtak.
Mindazonáltal a LIFE június 19-én leközölt 10 képet "slightly out of focus" ("enyhén életlen")
magyarázkodó képaláírással. Ez annyira felbosszantotta Capa-t, hogy
később ezt a címet adta önéletrajzának is. (Ez a kötet 2006 októberében
jelent meg magyarul Kissé elmosódva
– Emlékeim a háborúból címmel a Park Könyvkiadó gondozásában.)
Ezek a fotók – mint egyedüli hiteles vizuális dokumentumok – inspirálták később Steven Spielberg-et a Ryan közlegény megmentése c. film nyitó képsorainak megalkotásakor.
1947-ben megalakította a Magnum fotóügynökséget, amelynek elnöke is lett, alapító kollégái barátja Henri Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger és William Vandivert.
1948-ban Magyarországon is fényképezett, a háborús pusztítást és a kommunista befolyás nyomait rögzítette.
Tragikus halála
1954-ben Japánba utazott egy Magnum fotókiállítás megszervezésére, ekkor kérte fel a LIFE magazin, hogy "ha már úgyis ott van", tudósítson az Indokínában (Vietnamban és a környező Laoszban és Kambodzsában) akkor már nyolc éve zajló függetlenségi háborúról. Május 25-én
reggel egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken
egy felderítő útra.
Útközben a francia katonákat, leégett, kifosztott
falvakat és a temetetlen halottakat fotózta.
Délután öt perccel 3 óra
előtt (az alakulat parancsnokának határozott figyelmeztetése ellenére)
egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet késztíthessen a
környékről, amikor egy taposóaknára lépett, ami felrobbanva azonnal
megölte.
„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – mondta több interjúban is a sokat látott, de tragikusan rövid életű riporter.
Men of the 16th Infantry Regiment seek shelter from German machine-gun fire in shallow water
Kommentáld!