A XIII. búvárfotós országos bajnokság Nagy Látószögű kategóriájának győztes képe nem egy hagyományos víz alatti természetfotó lett.

 

A búvárfotós verseny Nagy Látószögű kategória győztes fotója, 2015-ben.

Tökölyi Csaba: Acélzátyony képe az 1981-ben zátonyra futott Louilla hajóroncsot ábrázolja. De vajon mi csábította a fotográfust, hogy a Vörös-tenger káprázatos növény- és állatvilága mellett egy elhagyott, félig elsüllyedt rozsdás hajót fotózzon? Az ng.hu-nak Tökölyi Csaba ezt válaszolta: „Szeretem a roncsokat, és az utóbbi időben sok különböző hajó végső nyughelyén merülhettem. Voltak közöttük teherhajók, utasszállító komp, halászhajók és hadihajók, de visszagondolva az egyik legkellemesebb roncsélményem a Louillához köthető. A pazar formájú hajót, egy csodálatos naplementében fotózhattam.”

A kétezerötszáz tonnás, 107,5 méter hosszú Louilla  teherhajó karrierje 1952-ben kezdődött, ekkor még MS Antonina néven szolgált. 1965-ben egy keletnémet társaság vásárolta meg, és  Zschopau névre keresztelték 1978-ba ez a cég is eladta és egy jordániai hajózási vállalathoz került. A Louilla nevet ők adták a hajónak. 1981. szeptember 29-én az Aqabaia-öböl közelében a Tiran-szorosban zátonyra futott. A személyzet és a rakomány elszállítása után magára hagyták a hajót. Egyes pletykák szerint még egy darabig drogdílerek használták, ma már a rozsda eszi, és fotósok fényképezik.

A fotók készítésére Csaba így emlékszik vissza: „Az egyik kedvenc zsánerem az úgynevezett feles kép – olyan képek, ahol a téma egy része a víz felszíne alatt, egy másik része pedig fölötte látható. Ezek a fotók különös odafigyelést kívánnak, és több feltételnek kell egyszerre teljesülnie: például, ha a víztükör feletti rész túl világos, akkor kiegyenlíthetetlenné válik a víz alatti terület sötétségével, fontos az is, hogy a víz hullámzása ne legyen erős, szép hullámvonalak válasszák el egymástól a kép alsó és felső részét.

A Vörös-tenger egyiptomi részén, a Tiran-szorosban, a Gordon-zátonynál készültünk merülni, amikor feltűnt a távolban egy hajószerű forma. Búvártársaimmal elhatároztuk, hogy a merülés után közelebbről is szemügyre vesszük az ígéretesnek tűnő roncsot. Megtetszett a lehetőség, hogy lefotózhatom az egyik klasszikus víz alatti témát (roncs) a már említett, általam kedvelt zsánerben. Csak páran voltunk a hajó közelében, nyugodtan dolgozhattam. A zátony felszínén a mélység nem volt nagy, kényelmesen körbe lehetett úszni a pusztuló fémszörnyet, és megkeresni a kép készítéséhez a legjobb helyet, a nehézkes búvárfelszerelés nélkül.”

Egy roncs közelében is óvatosnak kell lenni, hiszen itt könnyen érheti baleset a búvárt.

„Természetesen figyelni kellett arra, hogy a hullámzás hova sodorja az embert, a terület tele van a roncs darabjaival és éles, víz alatti sziklákkal, korallokkal. Ha eltekintünk attól, hogy a fejünk felett háromemeletnyi, az elemek által több mint három évtizede ostromolt ingataggá váló felépítmény tornyosul, akkor ez egy nyugalmas hely. Ezt a benyomást meg-megtörik az időről időre hallható nyikorgások és csikorgások. Megrendítő élmény látni a leszakadt fedélzet szakaszait, a tenger fölé kinyúló, fa padlózatot, a teljesen nyílt, pusztuló hajómotor szerkezetét.

A roncs körül a temérdek fémhulladék között láthatjuk a hatalmas horgonyok egyikét, és az emberfejnyi láncszemekből álló horgonylánc komor tömegét, ami egy pihenő fémbálnának látszik a hajótest alatt. A megdőlt, rozsdamarta, nyikorgó felépítmény alá nem merészkedtünk. Időközben befutott még egy érdeklődő csapat, de ők a gumicsónak biztonságos fedezékéből fényképezték az ingó darabokat” – mesélte az izgalmas részleteket a fotós.

Az UNESCO becslése szerint mintegy hárommillió hajóroncs található a világ vizeiben, ebből sok már az óceánok fenekén nyugszik, sok pedig még várja, hogy az enyészet végső hullámsírba tegye. Addig azonban még sok kíváncsi kamerást vonzanak, ahogy Tökölyi Csaba fotográfust is: „Egészen biztosan sok nevezetes roncsnál merülök még a jövőben. Előnyben vannak a víz alattiak, de van néhány kiszemelt, felszínen rekedt hajó is, a top tízemben azonban a Louillának még sokáig helye lesz.”