Már nem csak rémisztő jövőkép, hanem maga a rideg valóság – megkezdődött a hatodik tömeges kihalás. Egy most megjelent tanulmány arról számol be, hogy a fajok a normálisnál több mint 100-szor gyorsabban tűnnek el.

Orvvadászok által lemészárolt elefántok maradványai

A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalása óta nem látott ütemben veszítjük el az élőlényeket – erre jutott három neves egyetem (Stanford University, Princeton University, University of California, Berkeley) közös kutatása. „A tanulmány minden kétséget kizáróan azt mutatja, hogy a hatodik tömeges kihalás korába léptünk” – mondta Paul Ehrlich, a Stanford University biológusa, aki a publikáció társszerzője. A felelősök mi, emberek vagyunk. 

A drámai eredményeket a Science Advances tudományos folyóiratban közölték. „Ha így folytatjuk, a földi életnek sok millió évre lesz szüksége ahhoz, hogy regenerálódjon, fajunk viszont ezt már biztosan nem fogja megélni, az emberiség korán el fog tűnni az élet színpadáról" – mondta Gerardo Ceballos, a tanulmány vezető szerzője (Universidad Autonoma de Mexico).

A vizsgálat során a kutatók a gerincesek kihalásaival kapcsolatos adatokat fésülték át, figyelembe véve mind a történelmi dokumentumokat, mind a fosszilis bizonyítékokat. Ezek alapján a szakemberek meghatározták a kiterjedt emberi tevékenység előtti, természetes kihalási ütemet, amit összevetettek a fajok modern kori eltűnésének gyorsaságával. Az eredmények alapján azt állapították meg, hogy a gerincesek kipusztulásának átlagos üteme az elmúlt száz évben 114-szer sebesebb volt a normálisnál. De mi is számít normálisnak?

A kutatás szerint 1900 óta 477 gerinces faj – 69 emlős, 80 madár, 24 hüllő, 146 kétéltű és 158 hal – tűnt el. Ha az ember környezetpusztítása nem érvényesülne, a kipusztult fajok száma egy évszázad alatt csupán kilenc lenne. Ilyen mértékű diverzitáscsökkenéshez normális esetben legalább 10 ezer év kellene”  – írja a tanulmány. Ha ez tovább folytatódik, akkor az egész ökoszisztéma borulhat, és az embernek hasznot hozó élőlények – például a méhek – már három generáción belül eltűnhetnek. 

Az elképesztő ütemű kihalás három legfőbb oka a klímaváltozás, a légszennyezés és az erdőirtások. 

Forrás: AFP/Antonio Scorza

A Természetvédelmi Világszövetség adatai szerint a kétéltűeknek a 41 százaléka, az emlősöknek 26 százaléka van végveszélyben. A makifélék (Lemuridae) különösen nagy bajban vannak, a családba tartozó fajok 94 százaléka tántorog a kihalás szélén. „Vannak példák olyan állatfajokra, amelyek gyakorlatilag élőhalottnak tekinthetők" – mondta Ehrlich. A szerzők szerint azonnali cselekvési tervre lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozzuk a közelgő katasztrófát.