A rózsáról elsősorban a szépség és a szerelem jut
eszünkbe. Ezt a virágot szépsége, illata,
előkelősége, változatos színei miatt a „virágok királynőjének” is
nevezik. A néphagyomány inkább női jelképnek tartja, és ien elterjedt
női név is egyben. Népdalaink őriznek egy régebbi jelentést is: a rózsa
a szerelmesek neve.
A Két szál pünkösdrózsa kezdetű dalunkban nem a kertben nyíló rózsáról van szó, hanem azokról, „ki egymást szeretik”.A rózsa a kibontakozott teljességet jelképezi. Szirmainak
száma szerint más-más jelentése lehet. A legtöbb ábrázolásban ötszirmú,
mint a csipkerózsa (népmeséink, balladáink legelterjedtebb virága).
Az ókori hitregékben a rózsa az istenek és a királyok szent
virága volt. Az indusok és görögök a rózsát az istenek ajándékának
tekintették. Afrodité kedvesének, Adonisznak a véréből piros rózsák
sarjadtak. Indiában törvénybe foglalták a királyhoz vitt rózsáért
kapott ajándékozást. Igen megbecsült virág volt a rózsa minden
uralkodói háznál. A templomok, valamint az uralkodók lakosztályának
fontos dísze volt. Számos indiai mese szól arról, hogy Laksmi, a
szépség istennője az éppen kifakadó rózsabimbókból született.
Feltehetően ez alapján lett a rózsa a keleti népek szent virága.
A babiloni hagyományban a rózsa a tisztaság és erkölcsösség
virága. A virág az esszénusoknál az öröm jelképe volt.
A szufi
irodalomban a rózsa az élet örömeinek, a tüskéi pedig a fájdalmak
megtestesítői. A perzsák szerint maga Allah jelölte ki a rózsát a
virágok királynőjévé.A rómaiaknál a különleges cselekedeteket ezzel a virággal
jutalmazták: az erkölcsi tisztesség jele volt. Nagyobb ünnepeken
rózsaszirmot szórtak szét a téren. Népszerűségéről árulkodik az, hogy
ezekben az időkben még a Róma körüli termőföldeken is rózsát
termesztettek, miközben a gabonát más országokból importálták.
A római
hagyomány Vénusz virágának, a tavasz jelképének tartja a rózsát. A
május Vénusz hava volt, és akkor tartották Rómában a rózsaünnepeket. A
rózsát paradicsomi virágnak tartották, amelyen a tövisek csak a
bűnbeesés után jelentek meg.A középkori Franciaországban a hallgatás és a tapintatosság
jelképeként a legmegbecsültebb virág volt, csak külön engedéllyel
lehetett termeszteni.
Megtörtént, hogy az uralkodók címerébe került rózsa az
ellenségeskedés, a háború jelképe lett: Angliában a fehér és vörös
rózsa két rivális nemzetség között dúló háború jelévé vált. Ezt a 30
évig tartó háborút a mai napig a „rózsák háborúja”-ként emlegetik.A sokszirmú rózsát Kínában és Indiában a lótusszal
azonosítják.
Az indiaiak szerint a szépség, a tökéletesség, a lélek, a
szív jelképe.
Kínában a rózsa a négy évszak lezárásának virága, a „négy
nemes” egyike. Inkább az ifjúságnak a szimbólumaként tartják számon.
Nem véletlen, hiszen már tudjátok, hogy a tavasz a teremtés, a
megújulás ideje. Ezért a tavaszi virágok mind az ifjúságra
emlékeztetnek.
A rózsa erős jelképisége a keresztény világot is
meghódította, és Szűz Mária szent virága lett. Úgy tudjuk, hogy
rózsafüzért eredetileg összepréselt rózsaszirmokból készítették. Ma is
szokás a rózsa szárából kifaragni a füzér szemeit. A legenda szerint
Szent Domonkos Máriától kapta az első olvasót, s azt Miasszonyunk rózsakoszorújának
nevezte el.
A rózsa szent hagyományként élő rítusok kelléke is.
Sok
helyen úrnapján az abban az évben elsőáldozó gyermekek rózsaszirmokat
hintenek az oltáriszentség elé. Ugyancsak nagyobb alkalmakkor szokás
virágokat vagy virágszirmokat szórni az ünneplés színhelyére vagy az
esküvőről éppen távozó ifjú pár elé.
A mi meséink hőseit nemtől függetlenül gyakran Rózsának hívják, arcukon rózsa nyílik, vagy rózsát nevetnek. A Rózsát nevető királykisasszony
azonos Vénusz istennővel, Tündér Ilonával, aki gyöngyöt sír és rózsát
nevet. Amikor mezítláb jár, aranyvirágok nyílnak lábai nyomán. A Három farnasi lány
című kalotaszegi mesében a jószívű lánynak egy galamb azt kívánja,
hogy „ahányszor megmosdik, mindenkor egy pár aranyrózsa csattanjon le a
szemiről.”
Az újjászületésnek is jelképe a rózsa: az elhunyt szerető
sírján piros rózsa vagy rozmaring nyílik (Ördögszerető, Kádár Kata).De nem csak a népköltészetben találjuk meg a rózsa motívumát.
Ennek a virágnak a szépsége sok költőt, írót, művészt megihletett.
Kommentáld!