Joseph Rudyard Kipling ([ˈdʒəʊzɪf ˈɹʌdjəd ˈkɪplɪŋ], Bombay, 1865. december 30. – London, 1936. január 18.) irodalmi Nobel-díjas angol író és költő. Napjainkban leginkább gyermekeknek szóló műveiről ismert, melyek között leghíresebb A dzsungel könyve (1894).

Bár angol származású, Kipling 1865. december 30-án, egy brit gyarmaton látta meg a napvilágot. Bombayban (ma Mumbai), Indiában született. Apja, John Lockwood Kipling metodista lelkész, képzőművész és tanár volt.

Családjával hatéves koráig Indiában élt, majd Angliába ment, hogy elvégezze tanulmányait. 1877-ben felvételt nyert a United Services College nevű devoni intézménybe, amely a brit hadsereg tagjainak képezte ki a fiúkat.

Több gyerektörténetének is ezt a helyszínt választotta. Ezután visszatért a gyarmatokra és újságíróként tevékenykedett. (Erről az időszakról fikcionalizált formában olvashatunk Arthur C. Clarke és Stephen Baxter Az idő szeme c. regényében.)

1886-ban adta ki első verseskötetét Szolgálati órák címmel, és bemutatkozó novelláit is megjelentette a lahorei Civil & Military Gazette nevű újság, amelynek segédszerkesztője és újságírója is volt. 1886 és 1887 között a Gazette 39 történetét publikálta. Ezek többsége később az Egyszerű hegyi történetek c. kötetben jelent meg. 1887-ben Kiplinget a Gazette nagyobb testvéréhez, a The Pioneer (Az úttörő) című laphoz helyezték át Allahabadba, ahol tudósítóként dolgozott.

Ez idő alatt további hat novelláskötetet jelentetett meg. A Három katona (Soldiers Three), Gadsbyék története (The Story of the Gadsbys), Fekete és fehér (In Black and White), A deodarfák alatt (Under the Deodars), A fantomriksa (The Phantom Rickshaw), és a Wee Willie Winkie összesen 41 írást, köztük néhány elég hosszút tartalmaz.

Ezenkívül a The Pioneer rajputanai tudósítójaként számos vázlatot készített, amelyek később Letters of Marque címen lettek összegyűjtve, és a Tengertől tengerig és más vázlatok, úti levelek című kötetben jelentek meg. 1889-ben felbontotta szerződését a The Pioneerral és Amerikába indult. 1989 októberében pedig végre eljutott Angliába is. Ezekről az utazásairól rendszeresen küldött cikkeket a The Pioneernak.

Első regénye 1890-ben jelent meg Az elhalványult fény címmel, amely egy lassan megvakuló festő történetét meséli el. A könyv londoni kiadása után nem sokkal idegösszeomlást kapott. Ezen átsegítette a közös munka Wolcott Balestier amerikai íróval és kiadóval.

A Naulahka című regényt már közösen adták ki. 1891-ben Indiába utazott és a karácsonyt a családjával töltötte. Mikor értesült Balestier haláláról, azonnal Londonba utazott. Indulása előtt táviratban megkérte Carrie Balestier (Wolcott lánytestvére) kezét. 1892. január 20-án keltek egybe. Nászútjukat Balestierék vermonti birtokán töltötték, majd Japánba utaztak. Miután kiderült, hogy bankjuk csődbe ment, Vermontban, egy kis kunyhóban telepedtek le, ahol első gyermekük, Josephine született. Ugyanitt kapott Kipling ihletet A dzsungel könyve megírásához.

Ez lett a legsikeresebb műve, amely világhírűvé és halhatatlanná tette. A könyv Indiában játszódik, ahol farkasok nevelnek fel egy kisfiút. Az itteni elszigetelt élet rendkívül termékennyé tette az írót. Négy év leforgása alatt

A dzsugel könyvén kívül egy sor novellát (A napi munka - The Day's Work), egy regényt (Bátor kapitányok - Captains Courageous), valamint versek tömkelegét írta meg, többek között A hét tenger (The Seven Seas) című kötetet. Különösen élvezte, hogy rengeteg levelet válthat gyermek rajongóival, akik A dzsungel könyve kapcsán írtak neki. 1896 februárjában megszületett második lánya. Az amerikai-angol konfliktus egyre csak erősödött, emellett pedig felesége és annak testvére között is egyre nagyobb lett az ellenségesség, aminek az lett a vége, hogy sógora Kiplingre támadt a nyílt utcán. Ezután a támadót letartóztatták, a sajtó pedig Kiplingre irányította a figyelmet. Az írónak nem volt többé magánélete, amit nagyon nehezen viselt és ezért 1896-ban családjával Devonba költözött.

A 20. század elején írásainak témája megváltozott. Korábbi misztikus és kísértettörténeteit felváltották az újszerű, tudományosabb megalapozottságú novellák. Írásaiban egyre bátrabban vállalta fel politikai és társadalmi nézeteit is. 1897-ben megszületett fia, John. Akkoriban két költeményen is dolgozott: a "Recessional" (1897) és "A fehér ember terhe" (The White Man's Burden, 1899) megjelenésükkor komoly vitákat váltottak ki.

Egyes vélemények szerint a felvilágosult és kötelességtudó birodalomépítés viktoriánus hangulatú himnuszai, míg mások az imperializmus propagandájának tartották ezeket a verseket faji megnyilvánulások miatt. Ugyanakkor olyanok is voltak, akik a költeményekben iróniát és a birodalomra leselkedő veszélyeket láttak. 1896-ban Dél-Afrikába utazott a családjával, ahol több verset és újságcikket is írt.

A gyermekirodalmon és verseken kívül Kipling két tudományos-fantasztikus novellát írt: Az éjszakai postával (With the Night Mail,1905) és az Egyszerű, mint az ábécé (As Easy As A. B. C, 1912) című műveket. Mindkettő a 21. században játszódik, a Kipling által elképzelt Aerotranszportot Bonyolító Csoport világában, és a legkomolyabb modern sci-fi történetek közé illenek - Kipling Kívánságok háza c. kötetében jelentek meg magyarul.

Népszerűsége ezekkel egy időben érte el csúcspontját.

1907-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat.

A gyarmati világ felbomlása és az I. világháború azonban szárnyát szegte Kipling karrierjének.

17 éves fia elveszítését sosem tudta feldolgozni igazán. Bűntudata volt, mivel ő intézte el, hogy fiát felvegyék a seregbe. Ezután Kipling csatlakozott egy sírgondozó brigádhoz, akik az elhunyt katonák emlékére kertszerű hadsírokat gondoztak.

Két kötetben megírta annak a hadtestnek a történetét is, ahol fia teljesített szolgálatot, és megjelentetett egy novellát is Kertész címmel, amely a katonai temetőkben tett látogatásokat írja le.

Műveinek fogadtatása sokkal csendesebb volt, így Kipling inkább utazgatott és újságcikkeket írt.

Társadalmi szerepvállalása azonban csak egyre nagyobb lett. Többek között segített megteremteni azt a kanadai hagyományt, hogy a végzős mérnökök egy vasgyűrűt kapnak ajándékba, hogy mindig emlékezzenek a társadalom iránti elkötelezettségükre.

1922-től 1925-ig a skóciai St Andrews Egyetem rektora volt. Kipling az 1930-as évek elejéig folytatta a munkát, bár kevés sikerrel,

1936. január 18-án halt meg perforált gyomorfekély következtében fellépő belső vérzés miatt.

Tévedésből korábban jelentették meg a halálhírét, amire Kipling így reagált: „Épp most olvastam, hogy halott vagyok. Ne felejtsenek el törölni az előfizetők listájáról.”

Halála után többen bírálták műveit. Költeményei nem feleltek meg az akkori költészeti irányzatoknak. Novelláiról és regényeiről úgy vélekedett a nagy többség, hogy csak társadalmi és politikai véleményét tükrözik, melyekben az indiai szereplők ábrázolása többször is fajgyűlöletről tanúskodik.

Ugyanakkor megemlékeztek figyelemre méltó világpolgári szemléletéről és arról, hogy meglepő tiszteletet mutat a nem európaiak iránt.

„A királynő szolgái” (The Servants of the Queen) c. novellájában pedig egy katonai tábor állatai vitatják meg az emberek háborúját és annak értelmét. A mű nem csak kigúnyolta az angolokat az Afganisztán elleni vereségük miatt, hanem nyíltan háborúellenes is.

Művei halála után is méltán híresek maradtak.

Annak ellenére, hogy elsősorban gyerekkönyveiről híres, felnőtteknek szóló írásait is újra és újra kiadják világszerte. Ezen kívül A dzsungel könyvéből több filmet is forgattak, néhány költeményét megzenésítették, 1964-ben pedig a BBC sorozatot sugárzott történeteiből.

Gricman Kata