Ruszkai báró Dobó István (1502 körül – Szerednye, 1572. május) magyar katona, aki leginkább Eger várkapitányaként ismeretes. Mint felvidéki katolikus nagybirtokos nemes, a mohácsi csatát követően a két király küzdelmében végig Ferdinánd pártján állt.
Dobó István egri várkapitány jelentése I. Ferdinándnak 1548-ban
A 13. századi eredetű Dobó család sarja. Édesapja Dobó Domonkos, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával. Házasságukból hat gyermek született: Ferenc, László, István, Domokos, Anna és Katalin.
1548-tól Zay Ferenccel együtt az egri vár várnagya lett (1551-től Zay helyett Mekcsey István volt a másik várnagy). Dobó kapitánysága alatt folytatódott a vár megerősítése. Dobó Istvánt és két testvérét 1551-ben I. Ferdinánd
király egyik szomszédjuk (Tegenyei Tamás) ellen elkövetett korábbi
erőszakoskodásuk miatt fő- és jószágvesztére ítélte, ami az ostrom
idején is érvényben volt, hiszen Dobó Istvánnak csak annyit sikerült
elérni, hogy az ítéletet egy évre felfüggesztették.
Az 1552.
évi török ostrom tette ismertté a nevét, amikor az egyenlőtlen
erőviszonyok ellenére meg tudta védeni a várat. A védők létszáma
körülbelül 2000 lehetett, míg az ostromló török katonák száma a korábbi
200 és 80 ezer főre való becslés helyett inkább 40 ezer fő lehetett. Az
ostrom során Dobó maga is megsebesült.
Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben örökítette meg, Csabai Mátyás pedig két latin nyelvű dicsőítő költeményt írt róla. Dobó Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul I. Ferdinándtól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki (Kendi Ferenccel együtt) és bárói rangra emelte. 1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy visszahívja Izabella királynét. Ekkor a szultáni parancsra török, moldvai és havasalföldi
seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte
Szamosújvárat, de mivel Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt
feladni a várat. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére Szamosújváron bebörtönöztette, 1557-ben azonban megszökött.
1558-ban, amikor Erdély ismét elszakadt a Habsburgoktól, elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Még ebben az évben bárói rangra emelkedett és kinevezték Bars vármegye főispánjává.
Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett.
Dobónak – bár a köztudatban ma elsősorban mint a hős egri várvédő él –
voltak nem éppen hízelgő tulajdonságai is. Fukarsága, pénzsóvársága
például közismert volt a 16. században is.
Bornemisza Péter az Ördögi kísírtetekről
című művében Dobót a telhetetlen csalárdok között említi. Ha a helyzet
úgy kívánta, a gazdálkodással és kereskedelemmel foglalkozó Dobó
testvérek kíméletlenül elbántak szomszédaikkal, konkurenseikkel és
mindent megtettek annak érdekében, hogy új birtokokat szerezzenek. És
mivel a család Ung és Bereg vármegyei birtokai határosak voltak Lengyel Királysággal, Dobó gyakran a királyi vámhelyek megkerülésével szállította ki áruit.
A Tegenyei-ügy – köszönhetően nem utolsó sorban a Perényieknek, a Dobó család régi ellenségeinek – Dobó egész életét végigkísérte, 1568-ban Pozsonyban
le is tartóztatták emiatt, de megszökött és a lévai várba menekült.
1569-ben Dobót a pozsonyi országgyűlésre csalták és ott rokonával,
Balassa Jánossal (Balassi Bálint
apjával) együtt elfogták és felségárulás gyanújával börtönbe zárták és a
főispáni rangjától is megfosztották. Élete utolsó éveit fogságban
töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen
megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol nem sokkal azután, 72 éves korában elhunyt. Testét a családi birtokon, Ruszkán (ma Dobóruszka) temették el.Talán
érdekességként megemlíthető, hogy Dobó István, erdélyi vajdasága
idején, komoly támogatója volt (öccsével Domokossal együtt) Károlyi
Gáspárnak az első teljes magyar nyelvű Biblia lefordítójának és kiadójának, akinek tanulmányait ezt megelőzően a wittenbergi egyetemen szintén segítették)
Családja
Dobó István felesége lekcsei és alsószopori Sulyok Sára volt, akivel 1550. október 17-én kötött házasságot. E házasságból három gyermek született:
Émlékezete
Dobó István síremléke
Márvány reneszánsz szarkofágját
fia készítette és helyezte el a dobóruszkai templom szentélyében. A ma
is itt látható síremlék oldallapjai eredetiek, a híres fedlap viszont
csak másolat. Az eredeti márvány sírkőfedlap ma az egri Dobó István Vármúzeumban
látható, a Hősök termében, kiegészítve az oldallapok másolatával és egy
később a sírkőhöz került úgynevezett "rákfarkas" márványsisakkal. A
fedlap igen kalandos úton került Egerbe, amit Mikszáth Kálmán is megemlít a Különös házasság című regényében. A 19. században Dobóruszka község gróf Butler János
tulajdonában volt, aki elhozatta a faluból Egerbe a sírkövet. Ezen
„apró” gesztussal igyekezett rávenni az egri egyházi elöljárókat
válásának kimondására.
Dobó István maradványainak pontos helyét a dobóruszkai templomon
belül egészen a legutóbbi időkig nem ismerték, és a régészek csak
2008-ban, mintegy kétéves kutatás után tudták teljes biztonsággal
azonosítani. Az egyszerű fakoporsóban eltemetett férfi csontvázának
maradványaira a szentély
padozata alatt találtak rá. Az embertani kutatások azt igazolták, hogy
egy 70 év körüli, mintegy 180 centiméter magas, köszvényben szenvedő
férfi földi maradványait rejtette a faláda.
Az a tény is segítette a
személyazonosítást, hogy a szentély déli oldalán leltek rá a
maradványokra, a templom azon pontján, amely a birtok urát temetkezési
helyként megillette. Az egri hős ünnepélyes egyházi újratemetésére ennek
eredményeként 2008. június 28-án került sor
Dobóruszkai nyughelye ma a felvidéki magyarok egyik történelmi zarándokhelye. November második vagy harmadik hétvégéjén a helységben rendezik a Dobó István Emléknapokat.
Egy másik - jelképes - síremléke az egri várban is látható. Az ő nevét viseli az egri vár múzeuma (Dobó István Vármúzeum) és a város főtere is (Dobó István tér). A téren álló szobrát Stróbl Alajos készítette 1907-ben.
Gárdonyi Géza Egri csillagok című népszerű történelmi regényének ő az egyik főszereplője.
Kommentáld!