Rwenzori-hegység
A Rwenzori-hegység viszonylag kis kiterjedésű, de látványos hegylánc Közép-Afrikában Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán. Hivatalosan körülbelül 1980 óta Rwenzori-hegység a neve, mert ez a forma jobban tükrözi a helyi törzsek által használt elnevezés hangalakját, mint a korábbi Ruwenzori írott alak. Gyakran Mt. Rwenzori néven is utalnak rá.
A 120 kilométer hosszan és 65 kilométeres szélességben elterülő
hegylánc legmagasabb pontja 5109 méter. A legmagasabb csúcsokat állandó
hó födi, ami Afrikában kuriózum: a Rwenzori hegyein kívül csak a Kilimandzsárónak és a Kenya-hegynek van állandó hósapkája. A Rwenzorit gyakran azonosítják a Ptolemaiosz által leírt hegyekkel, amelyeknek hava szerinte a Nílust táplálják („a Hold hegyei”), de a leírás nem nyújt elegendő bizonyítékot ehhez az azonosításhoz..[1][2]
A hegység hat, mély völgyek elválasztotta tömbből áll. Ezek: a Baker-hegy, az Emin-hegy, a Gessi-hegy, a Luigi di Savoia-hegy, a Speke-hegy és a Stanley-hegy. A Stanley-hegy a legnagyobb, jó néhány csúccsal, amelyek közül a Margherita-csúcs az egész hegység legmagasabb csúcsa. A hegyeket a földkéreg lemezeinek mozgása gyűrte fel a Kelet-afrikai Hasadékvölgy (a Nagy-hasadékvölgy afrikai része) nyugati, Albert-hasadékánál. A régió nagy páratartalmú, a hegyeket gyakran burkolják be felhők.
A hegylánc változatos vegetációval rendelkezik a trópusi esőerdőktől a magashegyi rétekig, és híres faunája is, amely az erdei elefántoktól
az emberszabású majmok különböző fajain keresztül a csak itt élő
madárfajokig terjed. Egy zónája hat méter magas, mohával borított cserjés hangáiról (Erica arborea), egy másik három méteres kék lobéliáiról nevezetes. A hegylánc jó része a Világörökség része. Gondozója az ugandai Rwenzori-hegység Nemzeti Park és a kongói Virunga Nemzeti Park.
Az európai utazók közül először Henry Morton Stanley
pillantotta meg a Rwenzorit 1889-ben. A hegységet gyakran burkoló
felhők magyarázhatták, hogy a megelőző két évtized felfedezői nem látták
a hegyeket.
Stanley helyettese és katonai parancsnoka június 7-én a nem afrikaiak
közül elsőként mászott a hegyekre, háromezer méter fölé hatolva. A fő
csúcsokra először Luigi Amedeo, Abruzzi hercege mászott fel, 1906-ban. A Luigi di Savoia-hegy az ő nevét viseli.
Növényvilág 3700 méter tengerszint feletti magasságon a Rwenzori-hegységben
A gleccserek zsugorodása
A globális klímaváltozás hatásai a legutóbbi években aggodalmat
keltettek a Rwenzori gleccsereinek jövőjét illetően. 1906-ban a
Rwenzorinak még 43 elnevezett gleccsere volt, a hegység hat hegyén,
összesen 7,5 négyzetkilométernyi területen, ami Afrika teljes
gleccserterületének a fele. 2005-re ezeknek kevesebb, mint a fele maradt
meg, három hegyen, 1,5 négyzetkilométeren. A legutóbbi kutatások – mint
Dr Richard Tayloré, az University College London professzoráé – a
zsugorodást a globális klímaváltozásnak tulajdonították, és vizsgálódás
kezdődött arról is, mindez milyen hatással járhat a hegyek vegetációjára
és biodiverzitására.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Ralph Ehrenberg, Mapping the World : An Illustrated History of Cartography (National Geographic, 2005)
- ↑ G.W.B. Huntingford, Periplus of the Erythraean Sea, p. 175 (London: the Hakluyt Society, 1980).
Külső hivatkozások
Kommentáld!