Salamon zsidó király

Salamon zsidó király, Dávid és Batséba fia, Izrael harmadik királya, uralkodott kb. Kr. e. 970-től 933-ig. Uralkodói bölcsességét mutatta a híres S.-i Ítélet; Sába királynője azért jött Jeruzsálembe, hogy bölcsességéről meggyőződjék. S. a szomszéd államokkal békében élt.

Nagyszámú feleségeinek egyike a Fáraó leánya volt; a Szentírás szerint vénségére az idegen asszonyok fordították el szívét Istentől.

Hajói Ofirig jutottak el; Hiram, Tyras királya, segítette építkezéseiben.

Legnagyobb alkotása a jeruzsálemi templom. amely Kr. e. 586-ig állott fenn. Pazar építkezései, udvartartása súlyos adóval és robottal terhelték a népet A már alatta éledő elégedetlenség fia, Rehábeám. alatt a birodalom kettészakadására vezetett.

A hagyomány S.-nak tulajdonítja a Példabeszédek, az Énekek Éneke és a Prédikátor könyvét. Alakja köré a legendák, mondák egész sora szövődött; ezek szerint értette az állatok, madarak nyelvét; uralkodott nemcsak az állatokon, hanem a szellemeken, démonokon is. Gazdagon fejlődtek a S.-legendák a mohamedán világban is.

Salamon bölcsessége

Raffaello: Salamon ítélete. Vatikán, Róma

Dávid életének utolsó éveiben már Bethsabétól származó fia, Salamon (i.e. 971-931) ült Izráel trónján. Őt még Isten választotta, ellentétben a későbbi királyokkal, akik a „más népeknél szokásos” módon, a legidősebb fiukra hagyták a trónt. Salamon gyermekkorától fogva „szerette az Urat” (I.Kir. 3:3).

Miután Sádok főpap királlyá kente, Gibeonba ment az ország elöljáróival, hogy ünnepélyesen együtt kérjék Isten kegyelmét, segítségét, vezetését. Azon az éjszakán megjelent Salamonnak az Úr álmában és ezt mondta:

- „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked.

És mondta Salamon:

- Istenem, a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél..., hogy néki fiat adtál, aki most az ő királyi székében ül... Én pedig ‘kicsiny gyermek’ vagyok, nem tudok igazán elkezdeni, sem befejezni egy dolgot... Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja a te nagy népedet?

És tetszett e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Mondta azért néki Isten:

- Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre: ímé a te beszéded szerint cselekszem. Adok néked bölcs és értelmes szívet úgy, hogy hozzád hasonló nem volt teelőtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt, még amit nem kértél, azt is megadom néked: gazdagságot és dicsőséget; úgy, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben” (I.Kir. 3:5-13).

Mindez megvalósult! „

És az Isten adott bölcsességet Salamonnak és igen nagy értelmet, és mély szívet, mint a föveny, mely a tenger partján van” (I.Kir. 4:29).

Salamon uralkodása a béke, a jólét időszaka volt. Felépítette az Úr templomát, melynek káprázatos szépsége mindenkit lenyűgözött! A nép Isten iránti hűsége és szeretete elmélyült. A természettudományok és a művészetek felvirágoztak, a mezőgazdaság és az ipar, a kereskedelem, a hajózás soha nem látott mértékben fejlődött. „És jöttek minden nép közül, hogy hallgassák Salamon bölcsességét; a föld minden királyaitól...” (I.Kir. 4:34).

Séba királynéasszonya hallotta Salamon hírét és az Úr nevét, és eljött Jeruzsálembe. Látta Salamon műveit, hallotta szavait, és „a lélekzete is elállott. És mondta a királynak:

- Mind igaz, amit az én földemben hallottam a te dolgaid felől és a te bölcsességedről!” (I.Kir. 10:5-6)

Salamon bölcsességének bemutatására példaként beszéli el a Szentírás a két parázna asszony esetét, akik igazságtételre mentek hozzá. Mindkettőnek azonos korú csecsemője volt, és együtt laktak. Éjszaka egyikük véletlenül ráfeküdt a gyermekére és az meghalt. Éjfélkor felébredve észrevette mi történt, és kicserélte az alvó anya élő gyermekére a magáét. Reggel a másik asszony rájött a csalásra és visszakövetelte magzatát. Mivel nem tudtak megegyezni, a királyhoz fordultak segítségért. Salamon válasza (lásd Raffaello festményét!) ez volt:

- „Hozzatok nékem kardot!
És amikor odahozták a kardot a király elé, mondta:
- Vágjátok ketté az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt az egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
Ekkor mondta az asszony, akié volt az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén:
- Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt!
A másik pedig azt mondta:
- Se enyém, se tied ne legyen: vágjátok ketté.
Akkor felelt a király, és mondta:
- Adjátok amannak az élő gyermeket és ne öljétek meg azt, mert az az ő anyja.
És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, amelyet a király tett, félték a király orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsessége van az ő szívében az ítélettételre” (I.Kir. 3:16-28).