Sárgarigó - Oriolus Oriolus (Fotó: Máté Bence)
Óvatos,
nyughatatlan és mozgékony. Lombok között rejtőzködve mozog, sárga színe
is beleolvad a napsütötte levelek közé, ezért nem könnyű megpillantani.
Oriolus oriolus. Sárgarigó vagy más néven aranymálinkó. Az énekesmadár
alkatúak rendjébe tartozik, a Sárgarigófélék egyetlen magyarországi
képviselője. Hangjáról úgy tartják, gyönyörű, hangos és fuvolázó
„kell-e-dió-fiú” vagy „huncut-a-bíró” éneke legfeljebb a fekete rigóéval
téveszthető össze.
Fekete István: ARANYMÁLINKÓ
-
Fuvolázó aranymadár,
üres nélküle a határ,
liget, erdő, szőlő, kert.
Fészke fonottművű kosár,
Értelme a káros bogár,
ha fáidra szállni mert.
-
Júniusban tele fészek,
négy-öt fiú, jaj de szépek.
Hozzá ne nyúlj! Nem szabad!
Kerted ők őrzik jövőre,
Bár elmennek telelőre,
ha a tájra hó szakad.
-
Szeptemberben vesznek búcsút,
elõttük a szörnyű nagy út.
Idegen ég, más határ,
Tengereken átalkelnek,
Lenn, Afrikában telelnek,
ahol örökös a nyár.
-
Ám ott fészket sose raknak,
és csak tavaszig maradnak,
míg nálunk dühöng a tél,
míg a férgek mind elbújnak,
zengő, jeges szelek fújnak,
málinkó itt meg nem él.
-
És májusban egy szép reggel,
arra ébredsz széles kedvvel,
hogy kertedben szól a dal:
üdvözli a fészket, fákat,
virágba hullt drága tájat,
tavalyi fiaival.
-
Kommentáld!