Schafarzik Ferenc
Schafarzik Ferenc, (Debrecen, 1854. március 20. – Budapest, 1927. szeptember 5.) geológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1902; rendes 1916), a műszaki földtan, földrengéstan és hidrogeológia egyik hazai úttörője.
Életpályája
Tanulmányait a nagyszebeni állami főgimnáziumban s a budapesti
tudományos egyetem bölcsészeti karán végezte. 1877-ben középiskolai
tanári diplomát, 1881-ben bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1876-tól
1882-ig Szabó Józsefnek volt asszisztense.
Ezután a Magyar Királyi Földtani Intézet tagja lett, osztálygeológusként. 1878-ban részt vett Bosznia
okkupálásában; a Dolni-Tuzla és Doboj körüli ütközetekben tanusított
kiváló magatartásáért megkapta a hadi díszítvényű katonai tiszti
érdemkeresztet és a cs. és kir. hadi érmet. 1891 óta a királyi
József-műegyetemen a technikai geológia magántanára volt. 1886-ban a
földmívelésügyi miniszter támogatásával Déchy Mórral bejárta a Kaukázus középső hegyláncait, Dagesztánt, a bakui petróleumterületet, orosz Örményország némely részét, Konstantinápoly és Brussza
környékét és Görögországban Lauriumot.
1889-ban Olaszországban járt és
különösen Nápoly környékét tanulmányozta 1891-ben a földmívelésügyi
miniszter, Semsey Andor úti stipendiumával Svédországba és Norvégiába, 1892-ben Felső-Olaszországba és Isztriába, végül 1893-ban Görögországba
küldte ki ezen országok kőbányáinak és kőbányaiparának tanulmányozása
céljából. 1895 és 1896 őszén rendkívüli munkaidőben Budapest északi
környékének geológiai reambulálását végezte.
Ezután a Retyezát
hegycsomónak geológiai feltérképezésén dolgozott. A Földtani Intézet
keretén belül az 1885. évi iparkiállításon, az 1891. évi agyag- és
kőiparkiállításon és az 1896. évi millenniumi kiállításon tevékenyen részt vett.
Források
Kommentáld!